A még csak 26 éves Bonaparte Napóleon tábornok Jean Paul de Barras, a nemzeti konvent elnöke megbízásából Párizsban lever egy royalista lázadást. Köszönetképpen Napóleont - akit pedig korábban, Robespierre bukása után internáltak és elbocsátottak a hadseregből - kinevezik az itáliai hadsereg főparancsnokává (1796. III. 2.). A korzikai születésű Napóleon - Charles Bonaparte ajacciói ügyvéd második fia - a briennei-i (1779-1784) és párizsi (1784-1785) katonai iskola elvégzése utána 1785-ben tüzér hadnagy lett. Korzikai nacionalistaként kezdetben a függetlenségi mozgalom tagja volt, de a szeparatistákkal való szakítás után anyjával és testvéreivel együtt 1793-ben el kellett menekülnie Korzikáról Franciaországba. Bonaparte nemigen vett részt a forradalmi összeütközésekben. Első katonai sikerét 1793-ban aratta, amikor kellő rang híján, de a jakobinusok bizalma következtében megkapott haderővel elfoglalta Toulont.
