Hogyan kezdődött a közös története Naszreddin hodzsával?
Amikor Gyergyóban találkoztam Hazug Pistával és „okosbolond” Barát Jóskával, foglalkoztatni kezdtek a bolondos természetű emberek, akik nem hétköznapi módon tudják elmondani az általános emberi igazat. Ilyenek Shakespeare és a portugálok udvari bolondjai, az indiai uralkodók házi bohócai és az észak-amerikai indiánok Szent Bohóc nevű intézménye, és ilyen a bolondos kedvű, tréfacsináló okos, Naszreddin hodzsa is.
Törökországban járva aztán, ahol a török népzene kutatása céljából utaztam, jobban megismertem a hodzsáról szóló tanmeséket. Ezután keresett meg M. Tóth Géza, a Naszreddin hodzsa meséi producere, hogy legyek a sorozat mesélője. Nagyon boldog lettem, mert így lehetőségem nyílt mélyebben tanulmányozni a történeteket – mintha újra iskolapadba ültem volna.
Mi a véleménye Naszreddin hodzsáról?
Naszreddin egy titokzatos figura, aki kevésbé kiszámítható, mint mondjuk Háry János vagy Csalóka Péter, hanem önmaga ellentéte is tud lenni: nem mindig kizárólag bölcs, hanem olykor egészen bolondos. Emiatt nem tudjuk eldönteni, hogy féleszű vagy nagyon is okos, aki a maga kárán tanítja az emberiséget. Néha az ember elbizonytalanodik, hogy ugyanaz a karakter-e. Ennek a kettősségnek az az oka, hogy az évszázadok során a Naszreddin hodzsa névre rárétegződtek más mesék is.
Melyik a legkedvesebb Naszreddin hodzsa-meséje?
Tíz-tizenöt kedvencem is van. Az egyik, amiben a hodzsa szegényes ruhát visel, ezért nem hívják meg vendégségbe, csak azután, hogy kiöltözik. Az asztalnál ülve aztán a turbánjába, papucsába gyúrja a süteményt, és amikor a vendégek kérdőre vonják, azt feleli:
„Nyilván nem engem hívtatok meg, hanem a ruhámat, így az étel is a ruhámat illeti. Jó étvágyat, papucskám!”
Emellett az asszonyok fordított észjárásáról szóló mesék is kedvenceim.
Milyen volt a közös munka a KEDD Stúdióval?
A hangfelvétel vidám hangulatban telt, sokat kacagtunk – sajnáltam is, hogy vége lett. Segítséget jelentett, hogy folyamatosan kaptam visszajelzéseket Gézától, Gerdelics Miklós rendezőtől és a hangmérnöktől. Az viszont kihívás volt számomra, hogy eredeti török mesékkel dolgoztunk, és amikor lefordítottuk magyarra, nagy volt a kísértés, hogy magyar szójátékokat vigyek bele.
Sokat töltődtem azáltal, hogy megismertem a hodzsa összes történetét, ami nem könnyű olvasmány. A magyar embernek Naszreddin elsőre ostobának tűnhet, mivel nagyon gyengék a fordítások és nem hidat, hanem inkább akadályt képeznek a mese és az olvasók közé. Ez feladat elé állítja az embert, bele kell helyezkednie a szerző szerepébe. A sorozatnak köszönhetően leküzdöttem ezt az akadályt és elvezettek a tanmesék lényegéhez.
Olyan volt ez, mint az aranymosás vagy a kincskeresés.
A Naszreddin hodzsa meséiben mi ez a kincs?
Az okossága. Naszreddin hodzsa nem adja olcsón magát. Tanmeséiben remekül vizsgázik a török ember humorérzéke, amely rendkívül árnyalt és nagyon gazdag észjárás társul hozzá.
Kiknek ajánlja a sorozatot?
Mindenkinek, hiszen az alkotók úgy tervezték, hogy a gyermekek és a felnőttek is szeressék. Az embereknek pedig tetszik Naszreddin gondolkodása, és szeretik, hogy előttük jár.
A teljes interjú a rajzfilmunnep.hu oldalán olvasható.
Nyitókép: Berecz András. Fotó/forrás: Berecz András Facebook-oldala.
