Portugáliában a 13. századtól, az arab uralom alóli felszabadulás után gyors ütemben fejlődött a tengerhajózás, ám az országnak Velence és Genova mögött csak kis rész jutott a keleti kereskedelemből. Az új, Afrika körül az "aranyországokba", majd Indiába vezető útvonalak keresésére csak a legbátrabbak vállalkoztak, mert az akkori közhiedelem szerint aki délebbre jutott a Kanári-szigeteknél, az feketévé vált, majd elevenen megégett s lelke a pokolra jutott.
A felfedező utakhoz jól irányítható, viharálló hajók, megbízható navigációs eszközök kellettek és olyan emberek, akik bánni tudtak ezekkel. Gil Eanes 1434-ben jutott túl a rettegett nyugat-afrikai Bojador-fokon, s nem vált négerré, sőt haza is tért. 1445-ben Dinis Diaz megkerülte Afrika legnyugatibb pontját, a Zöld-fokot, s a portugálok 1475-re elérték az Egyenlítőt. (A terjeszkedést az is gyorsította, hogy a pápa Portugália tulajdonának nyilvánította azokat a területeket, amelyeket a Ráktérítő és India között felfedeznek.)
Bartolomeu Dias 1450 körül született, ifjúságáról keveset tudunk, csak azt, hogy a királyi nemes rangig jutott. Amikor 1486-ban a lisszaboni udvarba hír érkezett egy távol-keleti fejedelemről, akit a legendás János papnak véltek, II. János két expedíciót indított. Két utazót azzal bízott meg, hogy a szárazföldön keressék Indiát és Abesszíniát. Diast pedig arra utasította: tengeren vizsgálja végig Afrikát és érje el déli fokát, hogy így juthassanak el a legendás keresztény országba.
Dias 1487. július 31-én indult útnak két ötventonnás, felfegyverzett karavellával és egy ellátó-hajóval. A fedélzeten volt hat fekete (két férfi és négy nő) is, ezek feladat volt, hogy felvegyék a kapcsolatot a bennszülöttekkel. Az expedíció elhaladt a Kongó torkolata mellett, december 8-án elérte a namíbiai Walvis Bayt. Továbbra is dél felé tartva a hajókat a déli szélesség 29. fokánál egy vihar kisodorta a tengerre és tizenhárom napig száguldott velük. A legénység már Istennek ajánlotta lelkét, ám amikor az elemek megnyugodtak, Dias a hideg vízből arra következtetett: túljutott Afrika déli csücskén. Előbb keletre indult, majd amikor napok múlva sem láttak földet, északra fordult és 1488. február 3-án magas hegyeket pillantott meg - több száz kilométerre voltak a mai Fokvárostól, a fokot úgy kerülték meg a fokot, hogy azt nem is látták.
A hajók még ötszáz kilométert tettek meg keletre, s nyilvánvaló lett: Afrikát megkerülve Indiába lehet jutni. Dias tovább akart volna menni, ám a szűkös ellátás és a legénység hangulata miatt vissza kellett fordulnia. Dias teljesítményének emlékére két oszlopot is emelt: az egyiket 1938-ban találták meg a Great Fish folyó táján, a másik a Szent Kristóf-öbölben állt, e helyet ma Dias Pointnak hívják.
Az expedíció 1488 decemberében vitorlázott be Lisszabonba, a fogadó tömegben ott volt Kolumbusz Kristóf is. A vágyott indiai útra a megbízást 1497-ben Vasco da Gama kapta, Dias alárendeltként csak egy ideig követte. Egy kisebb hajó parancsnokaként vett részt a Brazíliát felfedező Pedro Cabral flottájában. Bartolomeu Dias 1500. május 29-én az általa felfedezett Jóreménység fokánál veszett a tengerbe. Ő az egyik legnagyobb 15. századi felfedező, aki tengeri utat nyitott Ázsia felé az Indiai- és Atlanti-óceánon.
1576-ban Paulo unokája (akkor Angola kormányzója) alapította Dél-Afrika első európai városát, Luandát. Ami a felfedezésért járó jutalmat illeti, a Jóreménység fokát megkerülő hajósoknak járt egy különleges kiváltság - felrakhatták az asztalra a lábukat.
(Múlt-kor/MTI)
