Ez a megítélés egyrészt köszönhető a régies és éppen ezért nehézkes nyelvezetnek, amellyel Zrínyi alkotott, de sokat nyomnak a latba az irodalomórák is, melyek célja éppen a megszerettetés lenne, azonban pont az ellenkezőjét érik el a gyerekeknél. Hiszen azzal, hogy kötelező olvasmánnyá teszik a Szigeti veszedelem című művet, de előtte nem veszik át a gyerekekkel az Adriai tengernek syrenaiát, óriási hibát követnek el tudtuk nélkül ? tisztelet a kivételnek ?, mert egyfajta előzménye a Szigeti veszedelemnek az említett kötet, amely nem mellesleg az első nyomtatásban megjelent magyar nyelvű költői alkotás.
Nényei Pál szerint a legtöbben csak a Szigeti veszedelem című művet olvassák Zrínyitől, ha pedig mégis a kezükbe veszik az Adriai tengernek syrenaiát, azt rendkívül bizalmatlanul olvassák. Nényei szerint a probléma ott kezdődik, hogy nem úgy olvassuk Zrínyi Miklós alkotásait, ahogyan kell, szerinte ugyanis minden műhöz speciális út vezet, és ezt meg kell találni ahhoz, hogy élvezni tudjuk az adott alkotást. Zrínyi Miklós eleve egy kötetet hozott létre, melynek a fő alkotása az Adriai tengernek syrenaia, amely szorosan összekapcsolódik a Szigeti veszedelemmel, vagyis egymás után kellene olvasni a műveket. Bár Nényei hangsúlyozta: a Szigeti veszedelem önmagában is lehet érdekes olvasmány, de jóval összetettebb alkotásról van szó, mint azt az átlagember gondolná. A barokk költészet ugyanis teljesen más, mint a 21. századi költészet, hiszen a 16?17.században teljesen más képeket használtak a művészek. Nagyon sok mitológiai utalást tettek, amelyeket ma már kevésbé értünk, akkor azonban minden ember ismerte, sőt tudta ezeket a történeteket. A barokk emberekhez képest a maiak jóval direktebben fejezik ki magukat, ez pedig nagyban megnehezíti a Szigeti veszedelem értelmezését, amely tele van mitológiai képekkel, utalásokkal. Nényei azonban hangsúlyozta: ez nem probléma, egyszerűen csak arról van szó, hogy Zrínyi alkotásaihoz át kell váltanunk az agyunkat, és máshogy olvasnunk a két művet.
A barokk művészet teljesen máshogy kezelte az olvasót, mint a modern művészet. Egy barokk verseskötet ugyanis nagyon pontosan meghatározott úton vezeti az olvasót, és ha kellően figyel, a sok töredékből teljes kép áll össze. Nagyon sokáig ? talán pontosan az előbb felsorolt különbségek miatt ? a kutatók számos hibát fedeztek fel Zrínyi Miklós alkotásaiban, mint például: nem volt helyes a számozás, vagy nem kaptak címet egyes verssorok. Nényei azonban úgy véli: sokkal inkább az okokat kellett volna megkeresni, a miérteket, és nem rögtön hibát találni.
Zrínyi ugyanis a barokk alkotókhoz híven nem hibákat vétett, csupán feltételezte az olvasóról, hogy érti az utalásokat, és tudja is azokat követni. Nényei Pál előadásával és Ne bántsd Zrinyit! című könyvével is azok ellen a kutatók, tanárok, olvasók ellen kíván felszólalni, akik elavultnak, túl nehézkesnek, olvashatatlannak tartják Zrínyi Miklós alkotásait. Aki azonban ott volt a könyvhéten tartott előadásán vagy csak a kezébe vette Nényei esszéjét, biztosan másként gondolkozik Zrínyiről, hiszen kivételes költő volt, és bár műveinek valóban nehéz a nyelvezete, ez sokkal inkább hozzáad az értékékükhöz, mintsem elvesz abból.
Fischer Viktória
