Négy pillanat megragadása – Válogatás a XXII. Nemzetközi-Magyar Fotószalon díjazott alkotásaiból

A Magyar Fotóművészek Világszövetsége 2022-ben ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját. A tagság létszáma az elmúlt évtizedek alatt a kezdeti 27 főről már kilenc ország 182 fotósával bővült. A társaság egyik fő célkitűzése, hogy az anyaországi és a határon túli magyar vagy magát magyarnak valló fotósok munkáit minél szélesebb körben megismertesse.

A cél megvalósításához a Magyar Fotónűvészek Világszövetsége nagyszabású fotópályázatát idén is meghirdette a magyar és a határainkon túl élő és alkotó, magukat magyar nemzetiségűnek valló fotográfusok részére. A beérkező pályaművekből valósult meg a XXII. Nemzetközi-Magyar Fotószalon gazdag kiállítási anyaga.

Öt kategóriában rekord számú alkotó – hét országból 147 fotós 1617 alkotással – jelentkezett a kiírásra.

Az általános kategóriába a jubileumra való tekintettel az elmúlt 20 év legsikeresebb fotóit várták. Egy következő szekcióban Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára lehetett kortárs reflexiókkal nevezni. A magyar vonatkozású kategóriában a Mit jelent magyarnak lenni? kérdésre igyekeztek a beérkező alkotások választ adni. Az egyik leglátványosabb, természet tematikájú kategóriában a Kárpát-medence tájai kerültek bemutatásra. Az ötödik kategória a Magyar Fotóművészek Világszövetségének újonnan megalakult szakmai tagozata, Fotótörténet elnevezésű témában archaikus eljárásokkal készült képek beérkezését várta.

Képválogatásunkban tehát a XXII. Jubileumi Fotószalon díjazott alkotásai közül néhány különleges kompozíció hátterét tárjuk fel.

Sedliak Pál (Felvidéki régió): Rabhazának fia (Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója kategória, aranyérem)

A kompozíció címe nemzeti költőnk, Petőfi Sándor azonos című versének elnevezéséhez és üzenetéhez kapcsolódik.

A vers 1844 decemberében született, melyben Petőfi honfisebet viselő szívéhez szól és az elmúlásról elmélkedik. Sedliak Pál fekete-fehér felvételén egy elhivatott tekintetű ifjút látunk. A szemek a kiemelt pixelkockák alkalmazásával még inkább mélyítik és hangsúlyozzák az ábrázolt személy arckifejezését. Nem véletlen ez a kiemelés, hiszen a mondás is úgy tartja, hogy a szem a lélek tükre. A képi feldolgozásban a pszichológiai vonatkozás így érhető leginkább tetten.

A Petőfi Sándorról készült első fotográfia éppen az említett vers keletkezésének évében 1844–1845 körül készült, a húszas évei elején járó költőről. Az ősfelvételnek is nevezett dagerrotípia egyik leghangsúlyosabb jellegzetessége a szuggesztív tekintet. Az aranyérmes fotográfia tehát egy portré-parafrázis, mely egy olyan költeményhez kapcsolódik, melyben Petőfi Sándor hazaszeretete, valamint bátor és elhivatott személyisége tükröződik.  

Eifert János (Közép-magyarországi régió): Magyar kenyér magyar búzából  (Mit jelent magyarnak lenni? kategória, ezüstérem)

Eifert János kompozíciója mély jelentésrétegekkel rendelkezik.

A faépítmény előtt álló idős asszony mindannyiunk számára megeleveníti a gondoskodó nagyanyák képét. Dolgos keze kérges a sok munkától, szívük szeretetét pedig leginkább ízletes ételeik által fejezik ki. A cserépedényben sült mindennapi kenyér, melyet odaadással készítettek az odafigyelés, és a gondoskodás szimbóluma. De más utalások is összegződnek a képben, különösen, ha a fotópályázat kategóriájának címe által igyekszünk értelmezni a látorrakat. A kenyér az anyaföldből sarjadó búzának a felhasználása, utal az otthon melegére, a bőség és a termékenység jelképe is egyben. A fotográfián a kompozíció jobb felső részéről vetülő fény az árnyas fekete kontrasztokkal az áldás megtestesítője is egyben. Az otthon melege tehát több képelem – a fény, a kenyér, a gondoskodó nagyanya – megjelenítéséből is érzékelhető. A kompozíció összhatása azonos asszociációkat, univerzálisan értelmezhető érzékeset kelt a nézőkben.

Kovács Norbert (Pannon régió): Fraktálmintás tó (Természet – Kárpát medence tájai kategória, aranyérem), cikkünk nyitóképe

A látványos téli tájkép madárperspektívából, azaz felülnézetből mutat egy erdős látképet.

Az erősen absztraháló kompozíció több eleme mégis organikus: a felfelé törekvő fák, a befagyott tó mintázata, a part vonulata. Ha mindezt horizontálisan szemlélnénk, akkor nem láthatnák a különleges fraktálokat, melyek a tó jégtakaróján keletkeztek. Mintha apró jégvirágok borította kék mezőt látnánk. A természet varázslatossága mutatkozik meg a kompozíción. A fraktál jelentése szabálytalan összetett alakzat, mely bonyolultabb az egyszerű geometriai formáknál. Az élővilág számtalan jelenségében megelevenednek a fraktál mintázatok, például a levelek erezetén, hókristályokban, vagy a felhők között. A sikondai befagyott horgásztavon szintén ez a jelenséget ragadta meg Kovács Norbert fotós, és tett láthatóvá egy káprázatos kompozíciót a nézők számára.

Magdó István (Erdélyi régió): Kotta (Általános – Húsz év legjobb alkotásai kategória, bronzérem)

Magdó István Kotta című felvétele is szokatlan nézetet mutat.

A domboldalon rendeződő apró fakunyhókat körülvevő kerítések, támasztékok és térelválasztók sora strukturált rendszert adnak a kompozíciónak. A havas táj homogén hátteret biztosít a képelemek játékának. A térszervező elemek függőleges, és vízszintesen több soros osztása pedig valóban a kottasor öt vonalát juttatja eszünkbe. A látvány dinamikája érzékletesen kapcsolódik össze az elképzelt dallamsor könnyed hangjaival. Különleges módon hangolódnak egymással érzékszerveink a fotográfia értelmezése közben.

Nyitókép: Kovács Norbert: Fraktálmintás tó