Pár perces késéssel érkezvén nem tudtam, hánykor kezdhettek el gyülekezni a vendégek, de az esti hetes kezdéskor már a Széll Kálmán tér sarkán található Nemdebár előtti járdára szorult a megjelentek majd egyharmada. Körbenézve gyorsan kiderült, hogy megjelentek a tömegben régi és új underground sztárok, mint például Spenót, jelenleg leginkább a Puszi Együttesből, az üdítőt szorongató Kiss Tibi a Quimbyből vagy Pulius Tibor a néhai Supernemből, de ez ott senkit se hozott izgalomba. A tömegben állt vagy ült még jó néhány színész, író, zenész, skribler, diák, munkanélküli, akadt köztük munkás, értelmiségi és valószínűleg alternatív biogazdálkodással kacérkodó földműves is. Életkorukat tekintve is változatos összetételben jelentek meg az érdeklődők, a hamvasan fiataltól a redőkben dús hajlott korúig. Az kötötte őket össze, hogy valószínűleg egyikük sem most találkozott először Charles Bukowski írásaival.
Az eseményt Pritz Péter, a kötet fordítója szervezte abból az alkalomból, hogy megjelent kedvenc szerzőjének egy nálunk még kiadatlan munkája. Az amerikai City Lights Books gondozásában 1983-ban közzétett, The Most Beautiful Woman in Town & Other Stories című kisprózagyűjtemény harminc novellája itthon a Troubadour Books Kiadó és a Vörösbegy Könyvek jóvoltából került a magyarul olvasók elé.
Az online térben terjesztett meghívó szerint: „a könyvbemutatón az ország egyik legfontosabb kultúrharcosa, az Anima Sound System alapítója, Prieger Zsolt beszélget a fordítóval, Pritz Péterrel, aki húsz éve »Bukowski magyar hangja«, a beszélgetés közben pedig az ország egyik legtehetségesebb színésznője, a Semmelweis film főszereplője és egyben a város egyik legszebb nője, Nagy Katica olvas fel részleteket a kötetből.”
Az eseményen mindez meg is valósult, ráadásul a vártnál szélesebb irodalomtörténeti aspektusban. Az egyik aspektus erősen szubjektív, mivel amikor Pritz Péter bejelentette, hogy ezentúl évi két, Charles Bukowskival kapcsolatos kiadvánnyal örvendeztetik meg a magyar olvasókat, önkéntelenül is a farkasok közt cseperedő indiai dzsungellakó szavai mordultak fel lelkemben: „Szabadítsd rá a Dzsungelt arra a falura, Háti!”
Azt talán leszögezhetjük, hogy a trópusi őserdő többek között az őserő, a zabolátlanság, a veszély metaforája, egy olyan hely, melynek saját törvényei vannak. Hasonló dolgokat pedig sokan gondolnak a legendává, sőt klasszikussá érett amerikai író, Charles Bukowski írásaival kapcsolatban. Olvasás közben nekem is eszembe jutott már ilyesmi. Nem csoda tehát, hogy a kiadói bejelentés nyomán felidéződött bennem az utasítás, melyet a dühös Maugli ad elefánt barátjának A dzsungel könyvében.
A vadóc indiainak több tanítómestere is volt, de azt ma már minden musicalkedvelő magyar gyerek tudja, hogy a legnagyobb hatást Balu, a medve és Bagira, a fekete párduc gyakorolta rá. Ezt a párhuzamot azonban nem erőltetném tovább, hiszen Pritz Pétert nem a farkasok nevelték, bár tanítómesterének kétségkívül Charles Bukowskit tartja, aki inkább Balu, mint Bagira, de ez szubjektív és nem támadhatatlan vélemény.
Saját mentoráról a kötet fordítója és kiadója következőképp fogalmazott: „Húsz év alatt apám helyett apám lett, aki rengeteg jó tanáccsal szolgált – leszámítva az alkoholizmust, amivel ki-ki küzdjön meg maga.”
Ekkor Pritz Péter megismételte a meghívóban szereplő definíciót, jelesül, hogy sokak szerint ő Charles Bukowski magyar hangja, és hozzátette, hogy ezt a besorolást büszkén vállalja. Tény, hogy a friss kötet már a tizenharmadik, melyhez a témában erős köze volt.
Lelkesen mesélte, hogy a könyvben olvasható harminc novella, ugyanennyi film és rengeteg zsáner. Van benne kupleráj, megjelenik a groteszk (például amikor Hitlert átműtik amerikai elnöknek), mi több, szó esik a túlnépesedés problémájáról is egy szürreálisan pszichologizáló írásban, melyben szerzőnk alteregóját tizenöt centisre zsugorítja boszorkányos barátnője. Van a kötetben egy egészen kurta és semmiképp sem elismerő utalás a politikára, továbbá felbukkan tizenkét repülő majom, akik nem hajlandóak rendesen párzani.
„Nem normális ez a pasi, ami leginkább a novelláiban érhető tetten. Leszedált lángelme volt” – sommázta a fenti novellatémák tükrében a szerző magyar hangja.
Prieger Zsolt az este vendégeként több felismeréséről is beszámolt. Elmesélte, meglepetés volt számára, hogy Bukowski utálta a beatnikeket, a pszichedelikus rock helyett pedig Beethoven és Mahler zenéjét imádta.
Úgy látja, hogy a Bukowski novelláiban felfedezhető pompás sokoldalúság egy olyan írói univerzum sajátja, mely annál izgalmasabb, minél mélyebbre hatol benne az ember. Majd megkérdezte a fordítót, mikor adják ki végre a harminc éve elhunyt művész verseit, akit fontos költőként is számon illik tartani.
Pritz Péter válaszában leszögezte, hogy ezzel ő sem vitatkozik, ám rút anyagi okok miatt a költő Bukowski munkásságát akkor tudják kiadóként bemutatni, ha legalább ezer olvasó követeli azt. Itt hangzott el az a korábban már említett bejelentés, hogy terveik szerint évente kiadnak egy új Bukowskit meg egy régit.
A rajongók számára hírértékű bejelentésnek számíthat, hogy ősszel újra megjelentetik az Egy vén kujon jegyzetei című könyvét (ez a régiek közé számít), amelyet helyesen feljegyzéseinek kell fordítani, mivel a cím főhajtás Dosztojevszkij előtt. Egy tíz éve dédelgetett tervet is megvalósítanak, ami új lesz. Szellem a palackból címen formálódik ugyanis egy kötet, melynek szövegeit író, költő, zenész, életművész barátai állítanak elő Bukowski stílusában. Erről sokat még nem árulna el, annyit mégis, hogy az egyik történetet a Supernem zenekar Weekend című lemezéhez kapcsolódva írta a kiváló gitáros, Pulius Tibor. A húszéves pályafutását tavaly befejező punkos rockbanda egy napját felidéző történetet Pritz Péter szerint a nagy példakép se szégyellené.
Nagy Katicáról, aki néhány novellarészlet felolvasását vállalta, elöljáróban azt hangsúlyozta a házigazda, hogy ő alakította kiválóan a Semmelweis című történelmi film női főszerepét, amelyet fantasztikus alkotásnak tart.
A felolvasás a Gond az akkumulátorral című novella egy erőteljes részletével indult. Választását azzal indokolta a színésznő, hogy ez a kedvenc írása a kötetből.
„Betéved egy kuplerájba, ahogy szokott, ahol találkozik egy kis extrával, amit tőle megszokott módon, nagyon viccesen ír le” – mondta indoklásképp.
A sztori azért ennél keményebb, és explicit erotikus tartalma miatt felnőtt olvasók is csak óvatosan kezdjenek bele. De az efféle óvatosság általában is hasznos Bukowski írásainál. Különösen ebben a kötetben, ahol a vén kujon néven is emlegetett szerző korai írásait olvashatjuk a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évekig. A gyűjtemény nagyjából összefoglalja,
Mindenkiről elmondható, hogy az élete kész regény, de ő meg is írta. Piszkosan szórakoztató és mocskosan gyönyörű regényekben, borotvaéles és azon táncoló novellákban, versekben.
A kötetben olvasható négy olyan történet is, melyek egy bizonyos Bajtai Zoltán fordításában kerülnek az olvasók elé. A novellák címe alapján – Horogkereszt, A politika olyan, mintha megpróbálnánk seggbe dugni egy macskát, Ramon Vasquez meggyilkolása és az Ivócimbora – automatikusan bólintanak, akik ismerik a magyar nyelvű szövegváltozatok elkészítőjét. A fordító, akit leginkább Barangó néven emlegetnek ismerősei, fél évszázada ápolja az alkoholfogyasztás kultúráját éppúgy, mint a magyar nyelvet és irodalmat, továbbá a punkzenét. Mindezeket meglehetősen magas színvonalon műveli. Plusz, ha nem lenne olyan szelíd, még hasonlítana is Bukowskihoz. A szerző magyar visszhangja szokásához híven hátul állt a könyvbemutatón.
