A kerek évfordulók okot és lehetőséget teremtenek arra, hogy programokkal, közösségi és online együttlétekkel, videókkal hívják fel a figyelmet a szerző sokrétű életművére. Január óta kéthetente egy-egy író, irodalomtörténész, gondolkodó – ez idáig többek között Szabó T. Anna, Iancu Laura, Erős Kinga, Zalán Tibor, Jelenits István – érkezett Juhász Annához vendégségbe. A sorozat bemutatja, mit jelent ma, a huszonegyedik században Pilinszky János költészete, miként él tovább a vendégekben ez a kivételes lírai hang, és a megidézett szavak, fogalmak, gondolatok által a terv szerint év végére összeáll a centenáriumi Pilinszky-szószedet.
Május 27-én, Pilinszky János halálának negyvenedik évfordulóján több helyszínen zajló megemlékezéssel készül a Pilinszky 100 centenáriumi sorozat. Olyan helyeket látogat meg, amik jelentősek voltak a költő életében:
a Hajós utcai és a Petőfi Sándor utcai egykori otthonok elől jelentkezik be Wunderlich József színművésszel.
A Petőfi Sándor utcai lakásban két nagynénjével lakott a költő, de „hétköznapokon is többen ültek a déli asztalnál: Mári és Bébi mellett a tanulólányok meg a segéd, a szerzetesrendek feloszlatása után pedig nemcsak a legidősebb testvér, Erzsébet, hanem a rendalapításban társa, a született olasz padre Cirill és egy-két – civilbe öltözött – kedvesnővér” – olvasható Kovács Péter Pilinszky közelében című visszaemlékező kötetében. Később a Petőfi Sándor utcai házat lebontották, és a költő és „anyámék, Máriáék és Jancsi ismét közös otthont keresett és talált magának a Hajós utcában” – olvashatjuk ugyanott.
A Hajós utca 1. számú ház falán – amelynek harmadik emeletén lakott a költő – ma emléktábla áll. Az idővel a lakásban ketten maradt Mári és Pilinszky János „a lakás kongó, mind ridegebb, világvégi ürességében föloldhatatlanul lettek kiszolgáltatottjai egy kölcsönös, fél évszázada izzó feszültség viharos kitörésének. A két embert egyszerre letagadhatatlan szeretet és valami egészen furcsa (...) indulatos részvét kötötte össze” – tudjuk meg az unokaöcs visszaemlékezéséből.
A megemlékezés harmadik helyszíne a legendás belvárosi kávéház, a Centrál
– amit Szabó Lőrinc „modern akadémiának” nevezett –, és aminek oldalán Pilinszky János-dombormű áll, megidézve, hogy egykor törzsvendég volt itt, a többi újholdas szerzővel együtt. Tulajdonképpen itt jött létre az Újhold is, az akkori, 2. világháború utáni fiatalok folyóirata. Így lett a kávéház törzsvendége Lengyel Balázs és Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Somlyó György, Szabó Magda, Kolozsvári Grandpierre Emil, Csorba Győző, Devecseri Gábor, Mándy Iván, Örkény István és Ottlik Géza.
„Életet és halált lehetetlen nem egybelátni. Élet és halál nem más, mint kettétört öröklét, meghasonlott valóság. Egyik nem több a másikánál, csak aki élt és meghalt közülünk, örökkévaló. Hogy kik vagyunk ezek a mi, ezt nem tudom. Életünket mi csak halálunkkal egészíthetjük ki. Egyik a másik nélkül végleges töredék marad” – vallotta a költő.
A megemlékezés utolsó állomása a Farkasréti temetőben, Pilinszky János sírjánál lesz,
ahol Kovács Márton hegedűművész, Kovács Péter fia emlékezik a költőre a versek mellett zenei improvizációval.
A megemlékezés május 27-én, este hétkor lesz a Juhász Anna Irodalmi Szalon és a Petőfi Irodalmi Múzeum Facebook-oldalain.
Az esemény részletes ismertetése itt található.
Nyitókép: Pilinszky János 1969-ben. Forrás: Fortepan/Hunyady József
