Negyvenéves a Göcseji Falumúzeum

Az 1950-es években a falvakban nem volt ritka a zsúpos ház, sőt álltak még az egészen archaikus, a korábbi századok építészetére jellemző kémény nélküli, füstöskonyhás házak is. Az 1950-es, 1960-as években a települések a modernizáció útjára léptek. A régi boronaházak helyére egy évtized alatt sok új, cseréptetős téglaház épült. A zsúptetők hirtelen tűntek el az utcákról és szinte egy csapásra megváltozott az ország egyik legarchaikusabb megyéjében a falvak képe. A rohamos átalakulás láttán szinte az utolsó pillanatban indult gyűjtőútjára a falumúzeum létrehozója, dr. Szentmihályi Imre, aki ennek a hagyományos paraszti világnak egy szeletét kívánta megmenteni, majd megmutatni az utókornak. A gyűjtőmunkában, később pedig a falumúzeum létrehozásában is kitartó társa volt Tóth János építész és Barabás Jenő néprajzkutató. A munka utolsó fázisában - a berendezésekhez szükséges további tárgyak gyűjtésében, a műtárgyak restaurálásában - sok egyetemista, középiskolás diák, néprajzos kolléga segítette a múzeumalapítót. Végül 1968. augusztus 19-én, nagy társadalmi összefogás eredményeképpen megnyílt a Göcseji Falumúzeum.

 

2008-ban a történelem mintha megismételte volna önmagát. Az épületek folyamatos külső karbantartása nem kis anyagai és emberi ráfordítást igényel az intézménytől, amire évről évre nehezebb előteremteni a fedezetet. Ebben az évben azonban az remélhetőleg minden épület mégis megújulva fogja a látogatóinkat fogadni, ugyanis a zalaegerszegi Önkéntes központtal karöltve, önkénteseket fogtak hozzá a munkálatokhoz. A felhívásra sok csoport érkezett, így többen azokról a településekről siettek a segíteni, ahonnan a falumúzeumi házak származnak, másrészt nyugdíjas csoportok, fiatalok, városi vállalatok és hivatalok dolgoztak azon, hogy az évfordulóra méltóképpen ünneplőbe öltözhessen a falumúzeum.