Amy Jade Winehouse Észak-London Southgate negyedében, taxisofőr apa és gyógyszerész anya lányaként látta meg a napvilágot. Mivel a lakásban állandóan szólt a zene – nagymamája énekesnő volt, nagybátyjai jazz-zenészként keresték kenyerüket –, korán megismerkedett Ray Charles, Nat King Cole, Frank Sinatra, Dinah Washington, Sarah Vaughan számaival. Tízévesen fedezte fel a lázadó szellemű amerikai női hip-hop együtteseket (TLC, Salt-N-Pepa), s nemsokára már ő maga is egyik barátnőjével duóban rappelt. Tizenkét éves korától színiiskolába is járt, egy évre rá kapta meg első gitárját, és dalokat kezdett írni.
Az iskolát tizenhat évesen abbahagyta, de elkezdődött zenei karrierje: barátja és színiiskolai osztálytársa, a soulénekes Tyler James elküldte egyik demófelvételét a jazzvokalistát kereső Island lemezcégnek. Megkapta a szerződést, és 2003-ban, húszévesen megjelent első lemeze, a Frank – a címválasztás főhajtás Frank Sinatra előtt. A jazz, a soul, a hiphop és pop elemeit sikeresen ötvöző korong előkelő helyre került a toplistán és dupla platinalemez lett, a szakírók elragadtatottan dicsérték. Maga Winehouse azonban nem volt maradéktalanul elégedett, mert úgy vélte, a kiadó nem engedte, hogy az ízlésének megfelelő dalokat, a neki tetsző keveréssel vegye fel.
A bulvárlapok az egycsapásra sztárrá vált énekesnő viharos magánéletéről, testékszereiről, tetoválásairól cikkeztek.
Megjelenését a hatvanas évek amerikai lánycsapatai inspirálták, de a méhkasra emlékeztetően feltornyozott frizurát, a Kleopátra-sminket a sajtó nemigen méltányolta, többször választották a legrosszabbul öltözött előadónak.
Második albuma, a Back To Black 2006-ban jelent meg, s meghozta számára a világhírt. A lemezen kíméletlen őszinteséggel vall szerelemről, szakításról, drogokról. Az első szám, a Rehab arról szól, hogyan utasította vissza az alkoholelvonó kúrát. A dal hónapokig tartotta magát a slágerlistákon, de nagy siker lett a You Know I’ No Good, a címadó dal, a Back To Black, majd a Tears Dry On Their Own is. A Back To Black 2007 legkelendőbb lemezének bizonyult, Amerikában magasabb helyezéssel került a listákra, mint addig bármely brit női előadó lemeze, dalait feldolgozta Prince és az Arctic Monkeys is. Az albumot a Rolling Stone magazin a 33. helyre sorolta minden idők 500 legjobb albuma listáján. A korongért Winehouse, beállítva Beyoncé rekordját öt Grammy-díjat nyert, de az énekesnő drog- és alkoholproblémái miatt nem kapta meg az amerikai vízumot, így díjait nem vehette át személyesen, fellépését Londonból közvetítették.
Élete drámával, csalódásokkal és válságokkal volt tele.
Viharos kapcsolat fűzte egy kétes előéletű fiatal produkciós asszisztenshez, akivel 2005-ben egy bárban találkoztak. Attól kezdve elválaszthatatlanok lettek, s bár egyszer szakítottak, 2007-ben váratlanul összeházasodtak. Az önsorsrontó kapcsolatban egyik botrány követte a másikat, többször nyilvánosan verekedtek össze, mindkettejük került letartóztatásba tettlegesség miatt, és az addig csak marihuánával lazító énekesnő rászokott a drogokra. A házasság, amelyet a kívülállók szerint egyedül a kábítószer tartott össze, nem tartott sokáig, 2009-ben már el is váltak. Az egymást követő elvonókúrák nem használtak, Winehouse nem egyszer olyan részegen jelent meg a stúdiókban vagy koncerteken, hogy nem volt képes dalait elénekelni. 2011 júniusában már annyira rossz állapotban volt, hogy európai turnéjának első állomásán, Belgrádban kifütyülte a közönség, ezután valamennyi koncertjét, így a Szigeten esedékes fellépését is törölték.
A sokak szerint elkerülhetetlen vég egy hónappal később, 2011. július 23-án következett be. Az énekesnőt, aki barátai szerint napok óta folyamatosan ivott és az italra extasy-tablettákat szedett, holtan találták londoni otthonában, a halottkémi vizsgálat szerint a halál oka alkoholmérgezés volt. Winehouse ezzel a 27-esek klubjának tagja lett, csatlakozva azokhoz a rocklegendákhoz – Janis Joplin, Jim Morrison, Jimi Hendrix, Kurt Cobain és Brian Jones –, akik szintén tragikusan fiatalon, huszonhét esztendősen távoztak. Életében hozzávetőleg 11 millió lemezét adták el, a halálát követő egy esztendőben ennek több mint a dupláját, 24 milliót.
A következő évben a Grammy-gálán szülei vették át a legjobb duónak járó díjat, amelyet a halála után megjelent, Tony Bennett-tel előadott Body and Soulért ítéltek oda.
Az énekesnő viaszszobra 2008 óta látható Madame Tussaud londoni panoptikumában, 2014-ben leplezték le életnagyságú szobrát egykori lakása közelében, az észak-londoni Camdenben.
Az életéről szóló, Asif Kapadia által rendezett Amy című dokumentumfilm 2015-ben elnyerte az Oscar- és a BAFTA-díjat. A 2018-ban bemutatott Back to Black az énekesnő életét és a lemez készítését mutatja be, a 2021-ben a BBC televízióban vetített Amy visszaszerzése anyja vallomásain alapul és addig nem látott családi felvételeket is tartalmaz. Jelenleg is forgatják Sam Taylor-Johnson Back to Black című játékfilmjét. Családja 2011-ben drog- és alkoholfüggő fiatalokat segítő alapítványt hozott létre. Az énekesnő apja 2012-ben jelentette meg Lányom, Amy című könyvét, az anyja által írt Loving Amy: A Mother's Story 2014-ben jelent meg. Augusztus 29-én került a könyvesboltokba az énekesnő naplóiból szerkesztett Amy Winehouse: In Her Words.
A nyitóképen Amy Winehouse 2008. június 28-i koncertjén Glastonburyben. Fotó: Ben Stanstall / AFP
