Nékem csak Budapest kell, hol az ember kora reggel szívesen kel

A képek a 19. és 20. század fordulójához repítenek minket, abba az időbe, amikor Budapest a világ egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosa volt.

Azért is izgalmas ez, mert a 20. század eleji Budapestet ábrázoló képeslapokat már korábban is ismertük, azonban a megtalált negatívoknak köszönhetően melléjük kerülhetnek a nagy méretű, részletgazdag nagyítások is. A képeslapfotókat Schoch Frigyes, a jómódú budapesti vállalkozó és hobbifotós felvételei egészítik ki, aki egyedi térhatású fényképeken örökítette meg a fiatal metropoliszt.

A képeken keresztül korabeli szépségükben elevenednek meg az emblematikus helyszínek, amelyekre ma már egészen más szemmel tekintünk. Amikor valahogy minden könnyebb volt, kevesebb történelmi és személyes traumával kellett megküzdeni, az élet is lassabban haladt előre, több idő volt korzózni és jelen lenni ezekben a terekben. Olyan érzés, mintha tágasabb lett volna az a világ, az épületek grandiózusabbnak, a köztük levő terek pedig terjedelmesebbnek tűnnek ezeken a képeken. Emiatt is jó érzés belehelyezkedni ebbe a milliőbe a nagyítások által, de jó játék összehasonlítani a felvételekről készült korabeli képeslapokat az eredeti fényképekkel. Azok bájos színeikkel olykor még idillibb képet festenek.

Azonban egy idő után unalmas lenne ez a kiállítás, ha pusztán a felvételek és a belőlük készült képeslapok között lehetne bogarászni. Mert bármennyire is érdekes látni a régi város részleteit, egy idő után bizonyára vizuálisan telítődnénk a sok fekete-fehér felvétellel. Azonban szerencsére egészen interaktív a tárlat, sok esetben játékra hívja a befogadót, máskor pedig érdekes információkkal tartja fenn az érdeklődést. Például inforgrafikán lehet végigkövetni a város növekedését: az ábra többek között a lakosságszám növekedését, az építkezések dinamizmusát, a turizmus burjánzását vizsgálja.

Aztán vannak óriásira nagyított felvételek is, amelyekre különféle feliratok kerültek, hogy ne csak lássuk, hanem olvassuk is a képeket. A Nagykörút jellegzetes sarkán készült felvételen például ezek a feliratok rámutatnak a gázvilágítás jelenlétére, vagy arra, hogy a férfiak is hordtak még akkoriban napernyőt, mert a lesült, napbarnította bőr szégyellni valónak számított. A reklámtáblák megjelenéséről, valamint a villamosok közelekedési rendjéről is informálódhatunk ezen a ponton. Ebben a térben van még egy ilyen óriási kép, ami a pesti rakpartot ábrázolja. Ennek különböző részeibe belenagyítva a dunai hajózási szokások, rendszerek, valamint a rakparti élet jellegzetességei válnak megismerhetővé.

A következő egységben a Brück & Sohn képeslapkiadó működésébe tekinthetünk be. Az egyik falon kronológia fogadja a látogatót, a középső vitrinben a retusálás módjaiba és hibáiba leshetünk be, míg egy nagy falon böngészhetjük azt a rengeteg képeslapot, ami a kiadó kezéből kikerült abban az időben. Izgalmas, hogy ezeket a felvételeket egy térképre is felhelyezték, ami megmutatja, hogy abban az időben mely helyszíneket tartották annyira kiemelkedőnek, hogy képeslapot gyártsanak belőle.

A 20. század elején is gyakran színezték utólag a képeslapokhoz készült fényképeket. Akkor a képzeletükre támaszkodtak a retusőrök, most azonban a kiállítás rendezői a mesterséges intelligencia tudását is igénybe vették, így egy folyosón az eredeti negatívok és a régi képeslapok mellett az MI által kiszínezett lapok is láthatók.

Innen jutunk a következő terembe, ami a sztereofényképezés világába repít minket. A legtöbbször két objektívvel felszerelt, speciális fényképezőgéppel készült páros fotókat külön erre a célra használt sztereonézőkben lehet úgy megnézni, hogy az elkészült fénykép valóban térbeli hatást keltsen. A tér közepén látható eszköz a Kaiserpanoráma sztereofotó-bemutatót idézi meg, amelyet August Fuhrmann német fizikus talált fel. Ez a szerkezet automatikusan körbe-körbe léptetett különféle sztereodiákat, amelyek moziszerű élményt jelentettek a nézők számára. Most ugyan nekünk kell körbejárni, azonban nagyon izgalmas, ahogyan ezek a korabeli felvételek térbelivé válnak a kukucskálólyukakon keresztül.

Az Egykor és ma fejezet a város nyugati mintákat követő, a századfordulóra rohamtempóban kiépült és ezért többnyire egységes képének az összekuszálódását mutatja fel. A korabeli és jelenkori képek egymás mellé illesztésével látszik, ahogyan a megsokszorozódott forgalom vagy a különböző korokból származó épületdíszek hogyan törik meg a korábbi koherenciát. A mai városban mégis átsejlik, hogy Budapest arculatát a 20. század elejére nyerte el, és bár azóta nagyon sok átalakulás történt, a legtöbb helyszínt ma is felismerjük a fényképeken.

A záró rész a hosszúcímzésű levelezőlapok jellegét ismerteti, megmutatja, hogy az üzenetek csak rövidek lehettek, hiszen a hátlapon csak a címzésnek volt elegendő hely. A nagyon rövid üzenetek ma is jelen vannak, csak már sms-eket küldünk képeslapok helyett.

A Budapest 150. születésnapja alkalmából a Fortepannal együttműködésben megvalósult kiállítás február 18-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában.

Fotók: Magyar Nemzeti Galéria