Nem a jégkorszak, hanem az aszály miatt hagyták el dél-grönlandi településeiket a vikingek a 15. században – állítja kutatók egy csoportja, a Science Advances című tudományos folyóiratban publikált tanulmányban. Elméletük egy széles körben elterjedt teóriát cáfol.
A vikingek 985-ben érkeztek Grönlandra, ahol kiirtották az őshonos növényzetet, hogy dús füvű legelőket nyerjenek fő táplálékuk, a szarvasmarhák számára. A virágkorban mintegy 2000 ember élhetett ezeken a grönlandi településeken. A 15. század elején azonban a vikingek rejtélyes módon eltűntek Grönlandról. Eltűnésükre a kutatók különféle magyarázatokkal álltak elő, így gazdasági összeomlással, járványokkal, de főleg a kis jégkorszak okozta erős lehűléssel.
Egy kutatócsoport – a massachusettsi Amhersti Egyetem tudósa, Boyang Zhao vezetésével – most azt állítja, hogy az egyre súlyosbodó szárazság okozta a vikingek elmenekülését Grönlandról. A csapat egy viking parasztporta melletti tó üledékrétegeinek vizsgálatával rekonstruálta az elmúlt 2000 év helyi klímáját. Eszerint a 14. század vége a térségben egy melegebb periódust jelentett, és a magasabb hőmérsékletek tovább súlyosbíthatták a tartós szárazságot.
A dél-grönlandi marhatenyésztők és a földművesek amúgy sem voltak könnyű helyzetben a nehéz körülmények miatt, például tavaszonként marháik olyan gyengék voltak, hogy alig bírták saját lábukon elhagyni az istállójukat, olykor a gazdáknak kellett a legelőkre vinniük őket.
A hosszúra nyúló aszály végül oda vezetett, hogy még kevesebb – talán túlságosan is kevés – fű termett a szarvasmarhák táplálására. Ez arra kényszerítette a vikingeket, hogy tengeri emlősökre vadásszanak, ami veszélyes és bizonytalan megélhetési forrást jelentett az állattartáshoz képest.
A kutatók szerint az aszályos periódus a társadalmi vagy gazdasági instabilitás mellett jelentős mértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vikingek feladták grönlandi településeiket.
Nyitókép: Shutterstock/Nejron Photo
