Hortobágyi Ernella neve a filmes szakmában egyáltalán nem cseng ismeretlenül, a nézők viszont leginkább a stáblistán kiírva láthatják. Hosszú évek óta az egyik legmegbecsültebb maszkmester itthon, az Emmy-gála óta pedig már világszerte ismerik, ugyanis Gera Marina a díja átvételekor Ernellának is köszönetet mondott a New York-i gálán. A színésznő azóta több interjúban is megemlítette, milyen sokat tett hozzá az Örök tél főszereplőjének megformálásához Ernella fantasztikus sminkje.

Hogyan csöppentél az Örök télbe?

Úgy, hogy Nagy Andris operatőrrel már több produkcióban forgattunk együtt, ők Szász Attila rendezővel régóta dolgoznak, és nekem sem az Örök tél volt vele az első közös filmem. Elküldte a forgatókönyvet, elolvastam. Mindig ezzel kezdem, hogy tetszik-e a film. Sokat számít a munka szempontjából. Eleve úgy olvasom többször egymás után, hogy a karaktereket már látom magam előtt. Ez persze még csak az én elképzelésem.

Mi következik ezután? Konkrétan megbeszélitek például a smink színeit, stílusát egy-egy filmszereplő esetében?

A kamerateszt előtt tartunk egy-két próbát, ahol a rendező és az operatőr is jelen vannak. Minden színészt kisminkelek, lefotózzuk, ezután a kamerateszten megnézzük őket monitoron, kamerában, kipróbálunk rajtuk minden ötletet. Arról is egyeztetünk, milyen képi világot szeretnének az alkotók a színeket, fényeket illetően, hiszen ők ezeket finomítják majd az utómunkák során. Attól még, hogy úgy látom, például egy bizonyos vörös árnyalat jó lesz vérnek, ha ők a fényelésnél áthúzzák, lehet, hogy fekete lesz, vagy csúnya narancssárga. Ez esetben még forgatás előtt korrigálunk, bár ennyi év után már majdnem pontosan be tudom lőni előre, mit szeretnének. Vegyük az Örök tél főszereplőjét, Gera Marinát. Mivel a darab szerint bányában dolgozik, meglehetősen hosszú ideig kellett koszosnak láttatni, mégis úgy, hogy ne legyen túl sok, ne csináljak belőle panda macit, ezzel együtt lehessen érzékelni az idő múlását az arcán is. Több próbát tartottunk, míg megtaláltuk, hogy mi sok, mi kevés.

A Félvilág és az Apró mesék című Szász-filmek sminkese is te voltál. 

Igen, a Félvilág főszereplőjével, Kovács Patríciával szintén elég sokat próbáltunk. Tudtam, hogy mit szeretne Szász, mit a színésznő, és én mit, de nehezen találtam rá, mi az a smink, ami a legjobban néz ki filmen és Patrícia is jól érzi magát benne. Szülés után volt, ami azért lényeges, mert ilyenkor másképp működik egy nő bőre.

Nem mindegy az sem, hogy a művész mennyire jó partner a sminkelés során.

Patrícia például tökéletes volt. Szabó Kimmel Tamásnak az Apró mesék próbája alatt szakállat kellett ragasztanom. Mondtam Tominak, hogy ne haragudj, de ez most nem félóra lesz, erre csak azt felelte, itt vagyok, azt csinálsz velem, amit akarsz.

Volt rossz tapasztalatod is a művészekkel?

Inkább egy kis bizalmatlanságot éreztem kezdetben. A színészek gyakran megszoknak valakit a színházi munkáik során, és ragaszkodnak hozzá. A színpad viszont teljesen más, mint a film. Én nem a nézőtéren ülő publikumnak dolgozom, hanem a kamerának. Vannak színésznők, akik remekül ki tudják festeni magukat. Évek óta nézik az arcukat a tükörben, és lehet, hogy nem fogom tudni ugyanúgy kifesteni őket. Sőt, az is lehet, hogy végül egyáltalán nem festem ki őket. Én mindig karaktereket csinálok. Nem a szépség a lényeg, hanem a személyiség. Gryllus Dorkán a Félvilágban például egyáltalán nincs smink, csak egy pici alapozó, mert a szerepe ezt kívánta. El kell nyernem a művészek bizalmát, szerencsére mindig sikerül.

Gera Marina és Döbrösi Laura az Örök télben

Akadnak kalandok ebben a szakmában? Volt olyan munka, amelyik igazán megizzasztott?

Mindegyik munka nehéz, mert mindegyik fontos. Maximalista vagyok. Inkább a körülmények extrémek időnként. Az Örök télben például egy kőbányában forgattunk. Kilométereket gyalogoltunk a sötétben. Voltak macska hullák, szállt a por, meg a denevérek.

Elég realisztikus helyszínnek hangzik.

Igen, izgalmas volt, csak mire végeztünk a lenti felvételekkel, mérgezést kaptam, mert a figyelmeztetés ellenére nem hordtam maszkot, és a torkomra tapadt valami. Pár napig negyvenfokos lázzal dolgoztam. A Valan című film forgatásán a hideg kínzott, azt az erdélyi hegyekben, –15 fokban vettük fel. Mégis fantasztikus volt, talán azért is, mert lenyűgözött a helyszín és a rendező, Bagota Béla csodás személyisége. Mátyássy Áron filmjét (Vikend) szintén Romániában forgattuk, egy szakadékban, ahová le kellett ereszkednünk. Persze nemcsak veszélyes, hanem vicces vagy lélegzetelállító sztorik is vannak. Amikor az Örök télben például a farkasokkal rögzítettünk egy jelenetet, az is hatalmas élmény volt: egy ilyen vadállatot testközelből, szabadon látni elképesztő!

Milyen anyaggal, textúrával dolgozol, honnan és hogyan inspirálódsz?

Ez csapatmunka. Tudni kell előre gondolkodni smink szempontjából. Ha kosztümös filmre készülünk, akkor elővesszük a kor jellegzetességeit és összedugjuk a fejünket az alkotókkal. Nem mindig ragaszkodunk minden apró részlethez, például a vastag tusvonalhoz; ha az egy színésznőnek nem áll jól, elhagyjuk.

A natúr dolgokat szeretem, ha úgy sminkelhetek, hogy a végeredmény nem erős.

Fontos, hogy azt emeljük ki, ami szép. Amióta a HD berobbant a filmiparba, nagyon figyelni kell, mert minden látszik a képernyőn és a vásznon, még egy porszem is.

Van egy varázsdobozod?

Egy egész szobám van tele sminkcuccokkal, maszkokkal, rengeteg anyaggal, parókával, kiegészítő dolgokkal. A forgatásokra minimum 3 nagy ládával járok. Követem a külföldi trendeket, nemzetközi sminkoldalakat, és sok anyagot megrendelek és ki is próbálok közülük.

Hány évnyi sminkanyag halmozódik nálad, mióta csinálod?

Ungvár Ági volt a mesterem 21 éves koromban, de eredetileg kozmetikus akartam lenni. A suli mellett reklámokban statisztáltam egy barátnőmmel. Volt egy film, a Sztálin menyasszonya, Básti Juli játszott benne és elképesztően el volt maszkírozva. Azt mondtam, ilyet akarok csinálni. Ilyen maszkokat. Pedig addig nem is érdekelt a sminkelés. Ági után a kollégáktól igyekeztem tanulni, és közben már voltak önálló fotózásaim. Hamarosan rengeteg klipforgatáson is dolgozhattam.

Jó helyen voltam, jó időben és nagyon akartam.

Salamon András Közel a szerelemhez című filmje volt az első filmes munkám, ott ismertem meg Nagy András operatőrt, amu vízválasztó volt: 2007-ben felhívott Pohárnok Iván, hogy egy gigaprodukciót, Koncsalovszij Diótörőjét készülnek filmre vinni. Életemben nem csináltam annyi maszkot – főleg patkányokét –, és nem vezettem sminkes munkálatokat sem azelőtt. Sokat tanultam Ivántól és a külföldi kollégáktól a szakmának erről a speciális területéről. Azóta is dolgozom külföldi produkciókban, de inkább magyar filmpárti vagyok.

A szerelmet is ennek a szakmának köszönheted. Hazaviszitek a munkát?

21 évvel ezelőtt egy forgatáson ismerkedtünk meg a férjemmel, ő is filmes szakember. Ha végre otthon lehetünk a házunkban, nem szeretünk szakmai dolgokon rágódni. Amúgy is le van terhelve az ember fizikailag, mentálisan, sokaknak kell megfelelni, nagy a nyomás, a stressz. Kikapcsolódásképp step- és dance aerobikozom, külföldre is kijárok ilyen rendezvényekre, és ott kitombolom magam. Nemrég megtanultam versenyszerűen úszni, mert régebben búvárkodtam, és nagyon vonz a szabad tüdős merülés. Remekül kiüríti az agyat.

Nem félsz a mélységtől?

Nem. És a magasságtól sem. Szeretek repülni, imádunk a férjemmel elutazni, kizökkenni a mindennapi dolgokból. Majdnem 30 éve filmezünk, de egyelőre nem tervezzük abbahagyni.