Az Orlai Produkciós Iroda repertoárjának hangsúlyos részét alkotják azok az előadások, amelyek a közelmúlt történelmét egy mindenki számára átélhető perspektívából, alulnézetből, az egyéni sorsokon keresztül vizsgálják. Bár a Hamis hang, az Egy német sors, a Varsói melódia, az Élet.történetek.hu darabjai, a Mi és Ők, A hullaégető, a Pesti barokk műfajilag távol állnak egymástól, mégis összekapcsolódnak. A bennük megmutatott eseményekről közösek az ismereteink, hőseik átlagemberek, hétköznapi ismerőseink. A Nem baj, majd megértem szeptember 24-i bemutatójával ez a sorozat folytatódik.
A tizenhét éves Johanna, a bukaresti balettintézet ígéretes növendéke egyedül marad Ceausescu Romániájában. Névházasság segítségével próbál szabadulni a pokolból, és áttelepülni a viszonylag élhetőbb Magyarországra. Választania kell a szerelme és a szülei, az ígéretes karrier és a bizonytalan jövő között. Döntéseket kell hoznia, pedig csak rossz és még rosszabb közül választhat. Két évig várja, hogy sorsa eldőljön, ezalatt lehallgatják, követik, a hatalom árgus szemmel figyeli, hibázik-e. Miközben mindent kockára tesz, hogy semmit és senkit se veszítsen el, észrevétlenül elveszíti önmagát.
Egy rég letűnt világ emlékei ezek. Egy világé, ahol egy hazug ideológia nevében rettegésben és nélkülözésben tartanak egy egész országot, ahol a televízióból dől a hazugság, amely dicsőíti az állami vezetőket, akik gazdagságban élnek, miközben sanyargatják a népet. Ahol utazni csak háromévenként lehet, és akkor is csak úgy, ha a gyerekeidet mintegy zálogként otthon hagyod. Ahol a boltokban az üres polcokon pár konzerven kívül semmi sincs, ahol még a levegőért is sorba kell állni.
Ahol az állam beszivárog a privát életedbe, megmondja, mikor vállalj gyereket, hol dolgozz, mit tanulj, hol lakj, mit mondj, mit gondolj.
És ha nem teszed, elvehet tőled mindent. A nyolcvanas évek romániai diktatúráját megidéző történet egy abszurd és kegyetlen korszak lenyomata. Egy korszaké, amelyben felnőni pusztító, és amit túlélni felemelő.
Bodor Johanna Nem baj, majd megértem című regénye 2014-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. A táncművész-koreográfus az olvasópróbán elmondta, megtisztelő számára, hogy egy ilyen alkotócsapat vállalta a színházi megvalósítást. A regényben, ami „kiszakadt belőle”, nem a saját énjét látja, hanem az ügyet, hiszen ez a történet nem csupán róla, hanem 22 millió ember sorsáról szól – tette hozzá.
A darabbeli keret egy költözés, és ahogy kinyílnak a dobozok, úgy nyílik meg egy szürreális világ.
Ám Johanna nem Csodaországba lép be, a kép, amivel a néző szembesül, az emlékezés görbe tükrében látszik.
A regény színpadi adaptációját Ari-Nagy Barbara és a rendező, Szikszai Rémusz készítették. „Onnan jöttem, ismerem a világot és Johannát” – fogalmazott a próbafolyamat kezdetén Szikszai Rémusz, azonban hozzátette, hogy el is vonatkoztat a személytől, a helyzettől, és a konkrét történet színrevitelén túl egy általánosabb, a máról is szóló előadás létrehozása a cél. Ebben Bagossy Levente díszlet- és Kiss Julcsi jelmeztervező, valamint a színművészek, Bánfalvi Eszter, Kerekes Éva, Ötvös András és Gyabronka József voltak az alkotótársai.
A Nem baj, majd megértem előbemutatója az Ördögkatlan Fesztiválon volt. A budapesti közönség először szeptember 24-én és 25-én láthatja a produkciót a Kaszásdűlői Kulturális Központban, októbertől pedig a Jurányi-ház repertoárjára kerül az előadás.
