A Machu Picchuba vezető úton Carrilluyachocnál az Urubamba folyó fölött épülő híd tervét nem támogatja a perui kormányzat, mert a beruházás a védett területekre és a kulturális örökségre vonatkozó perui törvényekkel ellentétes.
A viadukt építését kezdeményező Santa Teresa önkormányzata és La Convención tartomány olyan infrastrukturális fejlesztésként mutatja be a hidat, amely a helyi gazdálkodók piacra jutásának elenedhetetlen feltétele. A turizmusért felelős perui minisztérium szerint azonban a beruházó nem kapott felhatalmazást az építkezés folytatására és nem készítette el a beruházáshoz kapcsolódó környezeti hatástanulányt sem.
Bár a perui Andokban fekvő hegyi várost a helyi indiánok mindig ismerték, de a világ közvéleménye előtt csak Bingham tevékenysége következtében, 95 évvel ezelőtt, 1911. július 24-én vált közismertté. A város, amely az inkák legépebben megmaradt települése, 2400 m magasan épült gránitkőből, két hegy közötti keskeny hegygerincen, melynek két oldalán meredek sziklalejtő fut le az Urubamba (Vilcanota) folyóig. A központi teret a palota, a Nap temploma ás más középületek határolják, a teraszos hegyoldalakon növénytermesztés folyt. A városba vékony csatornákon jött a víz a hegyi forrásokból, fürdők és kutak épültek. A spanyol hódítók ide nem jutottak el, emiatt a település feledésbe merült, egészen 1911-ig. Machu Picchut - a név öreg csúcsot jelent - három oldalról meredek hegyoldalak és lejtők védték, dél felől, ahol az inka út a városba vezetett, fal határolta, árokkal. A templomban kőoltár található, e hely neve Intihuatana, azaz ahová a Napot kötötték. Machu Picchun számos múmiát és kerámiát találtak, a falakat kötőanyag nélkül rakták, oly szorosan összecsiszolva, hogy a késpenge sem fér közéjük. A sokszögű kövek egymásba kapaszkodva a földrengés hatását voltak hivatva csökkenteni. A nyeregtetős lakóépületeket fa szelemenekkel és zsúptetővel fedték le. A sziklák hasadékait temetkezési barlanggá alakították, s bár ezeket kifosztották, Bingham a környéken számos leletet, múmiákat és kerámiát talált. Machu Picchu ma a világörökség része, de nem tudjuk biztosan, mikor volt lakott, s miért hagyták el. Valószínűleg 1450 körül épült, s talán 1572-ig használták az indiánok: az inka birodalom keleti határán épült erődlánc tagja lehetett. Ma turisták tömegei látogatják, a Cuzcóból az Urubamba völgyén idetartó, 112 km hosszú vasúton, és a romokig felvezető szerpentinúton, melyeket 1948-ban építettek.
Négyszáz éven át csak négynapos gyalogúton lehetett megközelíteni Machu Picchu citadelláját. Egy évszázaddal ezelőtt az utazók már négyórás vonatúton is eljuthattak az inka erődhöz. 2006 májusa óta egy perui ökoturizmussal foglalkozó cég (www.inkaterra.com) félórás helikopter járatot üzemeltet Cuzco-ból a Machu Picchu-i romoktól 20 percre lévő Pueblo Hotelba. A helyi lakosság és a környezetvédők egyelőre szemöldökráncolással követik az eseményeket.
Az UNESCO Világörökség Központja eközben úgy döntött, nem veszi fel a Machu Picchu Régészeti Parkot a veszélyeztetett világörökségi listára.
Machu Picchu újrafelfedezésének centenáriumi évére, vagyis 2011-re Peru kormányzata szeretné visszaszerezni 4900 műkincsből álló gyűjteményét a Yale Egyetemtől. A kormányzat már csak a Connecticut állami bírósághoz benyújtott keresetben bízik, mert az amerikai egyetem tulajdonjogára hivatkozva nem hajlandó tárgyalni a műkincsek visszaszolgáltatásáról.
