- A tavalyi és az idei évben a rock szakma több ismert alakja ünnepel kerek évfordulót...
- Igen, többen a hatvanadikat. Ők az eggyel előttem járó korosztály. Én a lottóval vagyok egyidős.
- Meg a KISZ-szel.
- Igaz, pedig annak soha nem voltam a tagja. Úttörő sem voltam, elfelejtettek felavatni, csak nyolcadikban derült ki, akkor meg már minek? Különben azt szoktam mondani, hogy az én "évfolyamom" a legszerencsé-sebb, mert mi élünk a leghosszabb ideje békében. Aki például 1959-ben született, annak két békeév már kimaradt.
- A születésnapi koncert címe: Az első ötven év. Elég optimista.
- Egyszerű számítás. A vízözönig több száz évig éltek az emberek, utána az Úr úgy döntött, legyen az emberi élet legvégső határa 120 év. Na most azóta állítólag egy kicsit egészségtelenebbül élünk, ezért én száz évre saccolom, annak a fele pedig ötven. Ennyi telt el eddig.
- A koncert feltehetően az egész eddigi pályafutásodat áttekinti. Hogyan épül fel a buli szerkezete?
- A tinédzser kori zenekaraimat nyilván nem szedem elő, de tényleg megpróbálom felidézni majd a fontos korszakokat. Együtt játszom a Dirty Blues Banddel, a Karthagóval, a Palermo Boogie Ganggel, a Frank Zappa Emlékzenekarral, az Easttel és a Métával. Természetesen megpróbálok súlyozni, mondjuk a Karthago valamivel több szerepet kap majd. Igyekeztem úgy szerkeszteni, hogy a hossza miatt még befogadható legyen, végül is négy óra lesz a buli a tervek szerint. Ha szerénytelenség, akkor is azt mondom, olyan sokszínű a pályám, hogy nem lehet két órában áttekinteni.
 |
- A pályafutásod során tényleg sok mindent kipróbáltál a hard rocktól a jazzen át az avantgarde zenéig. Ilyen kalandvágyó ember vagy?
- Végre valaki jól tette fel ezt a kérdést. Igen, ez a leghelyesebb kifejezés, hogy kalandvágyó vagyok. Az ucca-ucca ritmusú zenéken kívül - amibe a techno és a lakodalmas, sőt az "Éjjel az omnibusz tetején" is beletartozik - én minden muzsikát szeretek, tulajdonképpen a zenébe vagyok szerelmes, nem műfajokba. Gyerekkoromban a szüleim elvittek a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusába felvételizni, ahol elmondták, hogy teljesen tehetségtelen vagyok, soha nem lesz zenész belőlem. A szüleim ezzel le is tudták a zenei neveltetésemet. Csak később derült ki, hogy akik meghallgattak, tévedtek. Különben én ezért nem hiszek abban, amikor tehetségkutatók megpróbálják előre megmondani, hogy mi van egy gyerekben.
- Végül is hogy bújt elő a tehetséged?
- Az én generációm számára természetes volt, hogy az ember tini korban zenekart alapít. Nekem is volt már nyolcadikban. Eredetileg nem énekes akartam lenni, hanem vagy dobos egy rock zenekarban, vagy bőgős egy jazz bandában. De mivel a szüleim szegények is voltak, és a gyermekkórusban azt mondták nekik, hogy tehetségtelen vagyok, nem szívesen ruháztak volna be egy hangszerbe. Az énekléshez nem kellett semmi, ezért énekes lettem.
- Nem akartál énekes lenni? Pedig köztudott, hogy a rajongó lányok mindig az énekesért vannak oda.
- Látod, érdekes, hogy ennek ellenére van valami baja a magyarnak az énekléssel. A népdalaink egyszólamúak, az emberek motyogva és bátortalanul énekelnek a templomban, ha valakit megkérsz, hogy énekeljen el valamit, húzódozik. Sőt ha az élvonalbeli rock bandákat nézed, alig találsz köztük olyat, amelyikben a szólista mögött van vokál. A saját zenekaromban is alig tudom rávenni a kollégákat, hogy legalább egy tercszólamot énekeljenek be néha.
- És mi a gond az énekléssel?
- Az énekléshez szabadság kell. Nálunk az emberek nem szabadok a lelkükben.
- Mik a terveid a következő ötven évre?
- Megpróbálok felnőni. Az ismert gondolatmenet szerint a második világháborúval bebizonyosodott, hogy a felnőtt társadalom megbukott. Ezzel szembeni lázadásként hordtak a Beatles-fiúk gombafrizurát, ami egyfajta iskolás hajviselet, vagy ezért hord a Jagger mindig egy kicsit kinőtt nadrágot vagy zakót. Ezek a jelek azt mutatják, hogy a művész nem akar felnőni. Én ebben éltem mostanáig. De nemrég megváltozott minden. Három éve megtértem, és azóta másként gondolkodom a dolgokról. Most úgy vélem, nem lehet kivonulni a társadalomból, benne élünk, felelősséggel tartozunk egymásért. Ezért a jövőben én is komolyabb felelősséggel szeretnék élni saját magam és a szeretteim iránt.
Takáts Tamás Dirty Blues Band: http://takatstamas.extra.hu/
Petőfi Csarnok http://www.petoficsarnok.hu/
