A kacsáskönyv most tízéves. Az elmúlt tíz évben a szcéna formálódása hasonlóképpen kiszámíthatatlan volt, mint a rendszerváltást követő húszban – törékenysége és sérülékenysége pedig sokkal nyilvánvalóbb. Kérdés, hogy kísérletet tehetünk-e az elmúlt tíz év áttekintésére? Lehetséges-e egyben látni ezt a tíz évet? És releváns-e az FKSE nézőpontjából, akár szubjektíven reflektálni rá? Egyáltalán: gondolhatunk-e az elmúlt tíz évről „valamit” közösen? És kik azok a mi?
A közös gondolkodás legfontosabb része: egy szubjektív archívum. Az archívumképzésben bárki részt vehetett az FKSE junior és senior tagok közül.
Ennek építése március elején indult, majd a járványügyi helyzet miatt pihentek a közös gondolatok, és várták, ahogy mindannyian, hogy mi lesz a sorsuk. Kihullanak vagy mégiscsak a közös gondolkodás részévé válhatnak.
Az archívum művekből, szövegekből, helyekből, motivációkból és tapasztalatokból áll: olyan gondolatokat integrál, amelyeket az FKSE tagok fontosnak, tanulságosnak, kritikusnak, jellemzőnek, inspirálónak, gondolkodásra és alkotásra késztetőnek tekintettek az elmúlt tíz évben. Ezek a művek, helyek, szövegek és gondolatok adják az MMXX időkapszula kiindulópontját is. Ez az archívum és az időkapszula adják a kiállítás gerincét. Létrehozásába újabb partnerek és alkotók léptek be.
A kiállítás eredeti elképzelése és a gyakorlati megvalósítás egycsapásra váltott tempót és léptéket a tavaszi karantén és a nyári karantén-hangulat hatására. Az egyetlen, ami biztos volt, hogy a hétköznapokat mélyen alakította a megváltozott élet. Mindezek ellenére szükség van éves kiállításra. A folytatáshoz az archívum és az időkapszula is megfelelő kifejezési formának tűnt.
Maradt tehát a közösség, és maradt a műfaj. Nagyjából ötven résztvevő és egy kapszula. És persze továbbra is a kérdések: jelenthet-e egy szubjektív archívum közös alapot és keretet az együtt gondolkodásra? Hogyan változtatja meg a munkát a résztvevőkkel kialakított intenzív, személyes és diszkurzív kapcsolat – az eredetileg tervezett workshopok, beszélgetések, viták és olvasószemináriumok – teljes hiánya? Pótolhatja-e mindezt egy közös alkotásként felfogott kiállítás? Játsszunk el a gondolattal, hogy igen.
Az MMXX időkapszula központi eleme e galériatérben elhelyezett FKSE makett, egy kvázi kapszula: ebben „látható” az éves kiállítás. Mindezt a galériatér falain a szubjektív archívumból létrehozott kontextus keretezi: egy különös könyvtár és képtár, két gondolati térkép.
Forrás és részletek itt.
