Az algériai születésű asszony rámutatott: sok észak-afrikai származású kirekesztettnek érzi magát Franciaországban. Ő jól ismeri azt az érzést, ezért azt szeretné, ha Franciaország Maghreb országokból - Algéria, Marokkó, Tunézia - származó mintegy 6 millió lakosa megtanulná tisztelni és becsülni a békét és barátságot, s természetesen a Francia Köztársaság alapvető értékeit, a szabadságot, testvériséget és egyenlőséget. Szégyenkezik, amiért az arab származású fiatalok nemigen tisztelik Franciaországot, szerinte azért, mert a gyerekeket az iskolában, de főleg a szülői házban nem nevelik polgári büszkeségre. Ezért fordította arabra a Marseillaise-t.
Ennél azonban tovább is ment Farida asszony. Popénekesekkel CD-re vetette fel az arab változatot, de a hivatalos fogadtatás ettől még nem lett kedvezőbb. Azouz Begag integrációs miniszter például azt válaszolta levelében, hogy a kezdeményezés "tökéletesen beleillik a kormány esélyegyenlőségi politikájába" és hálás köszönetet mondott a fordítónak. Az oktatásügyi minisztérium egy tisztviselője úgy találta, hogy az arab verzió "bátorítja a toleranciát és testvériséget", de hozzátette, hogy egy másik osztályra tartozik annak felvétele a tanrendbe.
A párizsiak véleményére pedig jellemző az, amit Pascal Chollet, egy kis játékkereskedés tulajdonosa mondott: "Úgy vélem, hogy a Marseillaise-t valóban franciául és nem más nyelven kell énekelni, legyen az akár arab, spanyol vagy kínai. Elvégre a God save the Queen-t sem énekelnék franciául."
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
