A budapesti Szabadság tér és környéke helyén 100 évig egy II. József által építtetett tüzérlaktanya állt, melyet a pesti Bastille-nak neveztek. Sok magyar forradalmárt, szabadságharcost börtönöztek be vagy végeztek ki itt - többek között Batthyány Lajost, illetve jelképesen felakasztották Kossuth Lajost, Táncsics Mihályt, és Irányi Dánielt. A tér az ő emlékükre kapta a Szabadság nevet, a környező utcák a magyar vértanúk nevét viselik.
1897-ben bontották le a rossz hírű laktanyát és alakították ki a jelenlegi környezetet. 1920-ban Trianon-emlékműcsoportot állítottak fel a téren, amit 1928-ban ereklyés országzászlóval egészítettek ki. 1945-ben ezt az emlékműcsoportot lerombolták.
1946-ban állították fel Antal Károly munkáját, a 15 méteres obeliszket. Az emlékmű tetején aranyszínű ötágú csillag, átellenes oldalain szintén aranyszínű sarló-kalapács, illetve két-két magyar és orosz nyelvű felirat található: "DICSŐSÉG A FELSZABADÍTÓ SZOVJET HŐSÖKNEK". Északi és déli oldalán két félköríves bronz dombormű látható. A déli oldalon nyolc szovjet harcos zászlóval és harckocsival, a háttérben a Klotild-paloták és az Erzsébet híd; az északin négy szovjet harcos, a háttérben az Országház épülete látszik. Az elesettek nevét tíz táblán sorolták fel. Ez a szocialista időszak egyetlen köztéren maradt budapesti szovjet emlékműve Budapesten.
