„Nem marad más, csak bombatölcsér” – A Beatrice Támadás! című koncertlemezéről

1980 körül Erdős doktor hitegette Nagy Ferót, hogy lehet a zenekarnak nagylemeze, majd amikor 1986 körül a „Nemzet csótánya” újraszervezte a Beatricét, Boros Lajos MHV márkamenedzser tett ígéretet arra, hogy aki tagja lesz egy bizonyos lemezklubnak és hajlandó befizetni x forintot néhány kevésbé ismert magyar előadó kislemezéért, az a végén Beatrice nagylemezt kap.

Nos, sem Erdős, sem Boros nem tartotta be az ígéretét, viszont 1988 őszén mégis megjelent a Beatrice 78-88 című új és régi dalokat is tartalmazó albuma. De hiába játszották fel az egyik korongra a zenekar első nagy sikereit, az újonnan rögzített felvételek nem voltak „eredetiek”, azaz nem annak a kornak a dokumentumai, amikor a Beatrice a legnagyobb sikereit aratta,

amikor a Beatrice a magyar közéletben a legfontosabb kulturális ügy, illetve botrány volt.

Aztán hiába jelent meg 1990-ben a „törzsanyagot”
kiegészítő, szintén 1980 körül készült dalok újabb gyűjteménye (Gyermekkorunk lexebb dalai) azokat sem a
„fénykorban” rögzítették. Mert amit újból feljátszottak, annak más lett a
levegője, más korhoz tapadt.

Így „igazi” Beatrice felvételeket kizárólag a Betiltott dalok / Megkerült hangszalag 1-2.
tartalmazott. E két CD-n kiadott hanganyag „történeti időben” rögzített, teljes
értékű Beatrice-felvételek sora, viszont ezek sosem jelentek meg vinylen.
Viszont most, 2020-ban, az 1980-as felvételek rögzítésének 40. évfordulóján
jelent meg ez a bizonyos Támadás!
című lemez.

A dologban az a leginkább különös, hogy a „Beatrice él”, és ha nem lenne Covid-járvány, Feró ugyanúgy, könnyes szemmel tudná felemelni egy lemezbemutató koncerten, ahogy tette ezt 1988-ban a Petőfi Csarnok színpadán, amikor az első Beatrice album megjelent.

És hogy miért ez a 2020-as az igazi?

Miért nem az 1979-ben, a Magyar Rádióban titokban rögzített demó?

Természetesen az a hanganyag is dokumentumértékű, az ereje
teljében lévő zenekar egy best of műsort (Üzenetek,
Jerikó, Angyalföld, Motorizált nemzedék, Térden állva, Nem kell, Topis zenész,
Topis blues, Kislány bug(y)i, Nagyvárosi farkas) tett le az asztalra.
Viszont a Beatrice a koncerteken tudja igazán megmutatni farkasfogait, a
felkonfok, összekötő showelemek nélkül nincs meg az a bizonyos érzés.

És akkor most, 2020 őszén minden kritériumnak megfelelő anyag látott napvilágot. A számlista (Intro (Beatrice szignál,  Támadás! (Jerikó), Minek él az olyan, Nagyvárosi farkas, Sánta Mária, Nem kell, Motorizált nemzedék, Meditáció, Kislány bugyi / Megismerni a kanászt / Beatrice szignál, Angyalföld, Beatrice Blues (Térden állva), Katicabogárka), az alapdalokra épült, a hangot restaurálták, feljavították, így a vinylre optimalizált felvétel kapott némi dinamikát is.

Nehéz megérteni a szocializmus kultúrpolitikáját azoknak is, akik 1980 körül hellyel-közzel tisztában voltak azzal, hogy mi zajlott a kisvárosi művelődési házak füstszagú irodáiban és a KISZ KB ülésein. Mert ugyebár az ország két dédelgetett zenekara, a Hanglemezgyárnak óriási bevételeket produkáló Omega és Locomotív GT álltak a Beatrice-ügy mellé, és mintegy a közös turnéval legalizálták a „botrányhősöket”, mégis elindul egy levél a KISZ legfelsőbb köreiből az ország szinte összes művelődési házába, hogy

a „KISZ a Beatrice fellépéseit nem javasolja”.

Szóval, míg a közvélemény úgy érezte, hogy a Beatrice a
helyére került – hiszen a Kisstadionban és a Balaton körül is felléphettek –, valójában
elkezdődött a már számos megyéből kitiltott zenekar teljes ellehetetlenítése.

Ennek következménye, hogy még 1980 végén Lugosy László, a zenekar szólógitárosa kiszállt, majd csatlakozott a Dinamithoz.

Talán ez az elkeseredettség, a lemondott koncertek tucatjai
vezettek oda, hogy a Beatrice elkészítette 1981 tavaszára a legradikálisabb,
már tényleg a punkhoz, illetve a new wave-hez közelítő műsorát. Majd miután a
zenész szakszervezetet is megzsarolták 1981 augusztusában, hogy csak akkor
engedik a megtartani az ún. Szuperkoncert fesztivált, ha a Beatrice nem lép
fel, Nagy Feró feloszlatta a zenekarát.

Viszont az 1980. szeptember 5-én felvett anyagon a csúcsformáját mutató Beatricét hallhatjuk.

A felvételt annak idején a zenekar is árulta másolt kazettákon, fénymásolt borítóval. Most viszont kiváló hangminőségben élhetjük át újra a „fénykort”, ezt a bizonyos 1980. szeptemberi 5-i estét.

Nyitókép: Nagy Feró és Donászy Tibor Beatrice koncerten 1978-ban. Fotó forrása: Fortepan/Urbán Tamás