Hogyan ismerkedett meg Kácsor Zsolt munkásságával?

A Népszabadság publicistájaként olvastam először. Olyan természetességgel ír, amit számomra jólesik olvasni. Az akkoriban megjelent, A harminckét bolond című könyvét megvettem, elolvastam. Izgalmas volt, a stílusát szerettem. A Cigány Mózes című regénye kapcsán már a cím is izgatott, amely szerintem remek. Amikor elolvastam, éreztem, hogy ez több mint egy olvasmány. Megszólított, mert annyi teátrális hívószó van benne, amitől ez számomra nem csak mese. „Szeretem” anyag. Nem fáraszt le, hanem töltődöm, miközben foglalkozom vele.

Ez a karantén idején volt?

Igen. Az első karantén idején nagy klasszikusokat olvastam, a második idején kortárs írókat; köztük volt ő is. A Facebookon megjelent néhány bájos cikke, és akkor ráírtam, de nem reagált, majd egy másik író, Kerékgyártó István jelezte neki: „Bezerédi akar tőled valamit, kérlek, reagálj.” Így vettük fel a kapcsolatot. Elmondtam, mit szeretnék, amire nagyon elegánsan azt mondta, azt csinálok, amit akarok, tekintsem őt halott szerzőnek. Ennek ellenére az összes módosítás és beírás kapcsán felhívtam. Az 52 oldalból harminc lett.

Bezerédi Zoltán

Miért épp a Genezis című első fejezetet választotta?

Mert kerek, a története archaikus, mese, míg a többi rész konkrétan a jelenünkről szól. A cigányok történetébe pedig bele tudtam bújni, ami mindig is izgatott.

Miért?

Gyerekkoromban sok időt töltöttem a nagymamámnál; félig magyar, félig cigány faluban nevelkedtem. Nagyon jóban voltunk, mindent együtt csináltunk; nem számított, ki cigány, ki magyar. Emiatt mindig érdekelt a cigányok története, ami más, mint a magyaroké. A meséik misztikusabbak, a fantáziálásuk színesebb, és a nemiség kérdését is szabadabban kezelik. A cigány mesében benne van, ki kivel hált, a magyar kicsit szemérmesebb. A cigány vulgárisabb is, bár a káromkodásuk más: a cigány káromkodás már-már költészet. Például: „Fakadjon epe a f…szából.” Megmosolyogtató, ahogy az utcán veszekednek egymással. A zeneiségük szintén tetszik nekem. Kácsor Zsolt szövegének zeneiségét, dallamosságát is kedvelem.

A dallamossága miatt könnyebb tanulni a szöveget?

Nem. Az elején még csikorgott, de aztán egyszer csak ráállt az agyam.

A Genezis teremtéstörténet, amelyben a zsidóság története van behelyettesítve a cigányéval. Helyenként megrázó, időnként humoros, de úgy érzem, véletlenül sem megy át paródiába.

Nem, ez fekete humor. Egyébként a Biblia is fekete humor. A Genezis története élet-halál kérdéseket firtat. Nem pepecsel, nagyon mélyre üt.

Morbidnak tűnik a Megbocsátó Szépasszony története, aki az első cigány szülőanyja, a gyermekét mégis meg akarja ölni, később pedig ő lesz a cigányok istene.

Hát micsoda dolog ez! És a cigányok csak azért nevezik el Megbocsátó Szépasszonynak, mert az özönvíztől megmenti őket, pedig meg akarja gyilkolni az első cigányt. Ráadásul ő mondja ki azokat a törvényeket, hogy a cigányok nem szolgálhatnak mást – emiatt a fiai Noénak sem dolgoznak –, és hogy minden ingyen az övék. Isteni parancsolat, hogy mindent fizetség nélkül vehetnek el, ezután nagyon nehéz mit mondani. Zsolt nagyon szemtelen író, ezt is kedvelem benne.

A szöveg nem tipikus monológ, hisz több szereplőt is meg kell szólaltatnia, formálnia.

Éppen ez izgatott benne, bár én alapvetően mesélő vagyok. Ezen a téren Szabó Gyula és Molnár Piroska, a Magyar népmesék narrátorai az etalonok számomra. Egy-egy hangot vagy érzést időnként megjelenítenek, finoman, de nem eljátszva. Én is erre törekszem.

Saját magát rendezte. Milyen technikái vannak arra, hogy kívülről lássa magát?

Két estet már csináltam, amelyekből bizonyos tapasztalatokat le tudtam szűrni. Valameddig el lehet jutni egyedül, aztán jön a néző, és ő alakítja a rendezést. De nagyszerű kollégáim is vannak Kovács Márton zeneszerző és Kálmán Eszter látványtervező személyében. Sokat segítettek, remek meglátásaik vannak. Amúgy pedig egy szegedi család, jó barátaim és a családom előtt szoktam tesztelni az anyagot. Ők nagyon őszintén elmondják, mi tetszik nekik és mi nem, például hol unják a történetet. A külső hatások nagyon hasznosak a továbbhaladásban.

Amikor már áll valahogy, akkor a színház vezetőségének megmutatom. Ők is elmondják, hogy hol kell még élesebben vagy pontosabban fogalmazni, mi lehet érteni és mit nem. A legjobban viszont a nézők alakítják az előadást. Ráadásul most nincsenek sötétben, én pedig figyelek arra, hogy mindenkivel felvegyem a kontaktust. Nem hagyom elaludni az embereket. Ha látom, hogy valaki így tenne, akkor többet dolgozom az ő irányában, és akkor talán felébred. Egyébként ritkán fordul elő, és csak csodálni tudom a nézőket a másfél órányi aktív részvételükért.

Fotók: Dömölky Dániel