Aki írónak születik, az egyúttal felelősnek születik mindazokért, akiknek ír. A posztmodern író felelőssége annál nagyobb, minél mélyebb benne ennek a felelősségnek a felismerése. Így született az az életmű, amely gazdagon, briliáns újításokkal, nyelvi meglepetésekkel árad és ostromolja a mai olvasó felszínes izgalmaktól megfáradt agyát és szívét. Tud újat, tud valami frisset mondani a mai és az utánunk jövő nemzedéknek. Tud meglepő és egyúttal nagyon ismerős lenni. Tud a miénk lenni.
Esterházy Péter 1950. április 14-én született Budapesten. A Piarista Gimnáziumban érettségizett, 1974-ben matematikusként végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1978-tól pedig főfoglalkozású író.
Első irodalmi sikere az 1979-ben megjelent Termelési-regény (kisssregény) volt. Ottlik Géza hatása írói munkásságának kezdetétől tetten érhető művein. A nyolcvanas években több meghatározó kisregénnyel jelentkezett, legismertebb művei ebből a korszakból a Kis Magyar Pornográfia (1984), A szív segédigéi (1985), valamint a Bevezetés a szépirodalomba (1986).
Pályája során számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült: 1983-ban Füst Milán-díjat, 1984-ben Déry Tibor-díjat, 1986-ban József Attila-díjat kapott, 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat, 2001-ben Márai Sándor- és Magyar Irodalmi Díjat kapott, 2002-ben Herder-díjjal tüntették ki, 2004-ben megkapta a Német Könyvkereskedelem Békedíját, 2006-ban a Prima Primissima-díjat, 2014-ben pedig az osztrák kulturális minisztérium Manes Sperber Irodalmi Díjával tüntették ki.
Halála súlyos veszteség a magyar és a nemzetközi irodalmi életnek.
?A Siralom Völgye azt jelenti, hogy zokogunk a fájdalomtól. Tehát van a jóságos Isten, a jó Isten, ezért is nevezzük Jóistennek, meg van a zokogás a Földön, mert valami fáj. Ez azt jelenti, a jó meg a zokogás, hogy ezt nem lehet megérteni. Ez a titokzatosság az Isten. Vagyis tényleg ne bízzuk el magunkat. Ez a nagymama tanítása. Meg még ez: hogy hiába halunk meg és jutunk a mennyországba, vagyis az Úr látására, vagyis a boldogságba, satöbbi, ezt nem kell most részletezni, hiába, mert ezt a titokzatosságot még így sem fogjuk megérteni. Látni fogjuk színről színre az Urat, de a titok megmarad. Hogy miért is sírunk annyit a Földön, amikor ő ilyen jó. Végtelenül jó. Mi lehet az a színről színre? Kékről sárgára? Mindegy. Bár nagyon is érdekel. Kérdezném, ha kérdezhetném. Isten titokzatossága nem olyan, mint egy kabát, amelyet fölvesz, levesz. A titok bele van zárva az Istenbe. Még ez se jó. A titok is az Isten. Vagyis titok nélkül nincs Isten. Ideérve mindig megrándul a nagymama arca, tudom, a fiára gondol, és látom a göcsörtös kezét, ahogy ökölbe feszül. Nem szívesen lennék ekkor az Isten helyében.?
(Esterházy Péter: Egyszerű történet veszző száz oldal ? a Márk-változat ?)
Fotó: Wikipédia
