Az általános tanulságok mellet konkrét ügyből is van a műben "kötetnyi". Bár nem az igazság kiderítése és a bűnösök megnevezése a szerző szándéka - ami valójában lehetetlen részben az időtáv, részben a korrupció "rejtőzködő" természeténél fogva -, az olvasóban megfogalmazódhatnak valószínűsíthető forgatókönyvek és az eddigieknél hihetőbbnek tűnő magyarázatok.
Jelentős szerepet kap a könyvben a sajtó, mely szintén nagy változáson ment át a korszakban, különösen annak elején. Jó pár újságíró remekül felismerte, hogy a korrupciós botrányok napirenden tartásával - és az azokat követő tudósításokkal párbajokról, sajtóperekről - egy csapásra ismertségre tehet szert, lapjuknak pedig ugrásszerűen szélesedhet előfizetői köre. Előfordulhatott azonban "hallgatni arany" helyzet is: kínosan érintett politikusok megvásárolták újságírók hallgatását.
Jókai egyébként - miután 1875-ben ellenzékiből kormánypárti lett - azt hangoztatta, hogy nem feladata a sajtónak a politikusok elleni hajsza, ugyanakkor a politikusok esetleges erkölcstelen tettei nem rendezhetők párbajokkal. Azt javasolta, hogy a magyar törvényhozás mindkét háza alakítson becsületbíróságot, ahol minden honatyának időről időre számot kellene adnia vagyonosodásáról.
