Az első dolog, amit megemlítenek veled kapcsolatban az az, hogy otthagytad Svédországot Magyarországért. Mennyire unalmas ez már számodra?
Megszoktam, hogy ezt mindig el kell magyaráznom. Főleg azok, akik még nem jártak Svédországban, azt hiszik, hogy ott minden tökéletes és onnan eljönni bolondság. Megértem, hogy miért kíváncsiak rá, jogos a kérdés. Lehet, hogy ez sok magyar számára egy bók: nagyon örülnek annak, hogy valaki idejön, mikor a legtöbben el akarnak menni és ezért látnak szívesen mindenütt.
Svédországban is volt zenekarod?
Ugyanúgy csináltam, mint itt: mindig egyedül írom a dalokat, aztán odaadom az általam összeszedett zenészeknek és közösen összerakjuk a dalokat. Stockholmban is hatan voltunk a bandában; onnan a gitáros, Felix jött velem Budapestre. Ő egy éve már visszaköltözött, így most már csak magyar zenészeim vannak. De most már úgy érzem, ez A zenekar: annyi emberrel játszottam már, viszont ezúttal tényleg együtt dolgozunk, egy igazi csapatként.
Említetted, hogy a dalokat egyedül írod. A többieknek mennyire van beleszólásuk?
A zenébe abszolút van. Általában otthon megírom a szöveget, amibe tényleg nem szólhat bele senki ? olyan, mintha a naplóm lenne. Ugyanakkor nagyon bízok a zenészeimben, nyitott vagyok az ötleteikre és ezt éreztetem velük is. Sokszor megírok egy dalt és már fel is rakom YouTube-ra, egyszál gitárral feléneklem, aztán pedig együtt megcsináljuk rendesen, teljesen más végeredménnyel.
Több számod is az elengedésről szól. Segít rajtad, hogy ezeket az érzéseket kiírod magadból?
Határozottan. Szinte mindent, amit átélek, dallá alakítok. Nagyon sok minden történt Svédországban, mielőtt ideköltöztem, de már csak itt írtam ki magamból. Gyakorlatilag ez volt a terápiám, így dolgoztam fel az ottani drámámat. Sokáig meg sem értem, mi történt, amíg le nem írom, ezáltal értem meg saját magamat is.
A dalokat milyen nyelven írod?
Főleg angolul vagy svédül. A magyarom sokkal jobb, mióta ideköltöztem, de még nincs bennem az a ?flow?, ami ahhoz kellene, hogy gondolkodás nélkül írjak ezen a nyelven. Általában nem tudatos nálam ez a folyamat, nem agyalok azon, hogy melyik sornak kell következnie. Azokat a szövegeket szeretem, amik csak úgy megtörténnek. Magyarul nagyon kellene agyalnom azon, hogy mi korrekt, hogyan építsem fel a mondatokat. Még nem tartok ott, hogy természetesen jöjjenek a szavak. A szeptember 20-i koncertem okán kértem az embereket Facebookon, hogy javasoljanak magyar szövegeket. Nyilván nem erőltetem, de ha találok olyan versszakot, ami megfog, akkor azt szívesen eléneklem. Izgalmas lesz ezért a Kobuci Kertben fellépni, mindenképpen összehozunk valamit a beküldött szövegekből. De ezek még felderítetlen területek számomra.
Ahogy mondtad, aktív vagy Facebookon és YouTube-on is. Mennyire fontos számodra a kapcsolattartás?
Amikor írom a dalaimat és kifejezem az érzelmeimet, utána mindig izgi kirakni őket és látni a reakciókat. Sokszor tartok is attól, hogy mit fognak gondolni rólam, de ha elkap a ?songwriting session? és a végén ott van egy dal, azt nagyon szeretem rögtön megosztani, amíg bennem is megvan az az érzés. Évekig egyedül írtam és nem is mutattam meg senkinek a szövegeket, de így nem annyira magányos az alkotás. Félelmetes is egyben várni a véleményeket.
A színpadon is bemutatod a dalaidat, sokszor nagyon személyesen beszélsz a keletkezésükről. Ez is félelmetes lehet.
Valóban, de ahogy az írás esetében, úgy a színpadon is őszintének és ezzel együtt sebezhetőnek kell lennem a közönséggel. Számomra másképp nincs értelme. Nem tudnék csak énekelni, anélkül, hogy megmutatnám, milyen érzelmek vannak a sorok mögött. Évekig úgy éreztem, hogy emiatt szégyellnem kellene magam, hogy ez a fajta színpadi őszinteség furcsa, vagy érdektelen mások számára. Aztán rájöttem, hogy mindenkinek megvan a saját területe: csak azért, mert én kiállok a színpadra és eléneklem a történeteimet, attól még másoknak nem kell meghallgatnia. Ennyire egyszerű. Hiszen mitől is kéne félnem? Hogy elítélnek? Kik? Miért? Mindenki egyforma, mindegyikünknek volt már rossz napja, szívfájdalma stb. Nincs értelme visszafogni ezeket az érzelmeket, főleg a színpadon, ahol minden megengedett. Közben beszélgetek is a közönséggel, kíváncsi vagyok rájuk, szeretem figyelni a reakciókat és reagálni rájuk ? ezektől lesz más minden koncert.
Két kultúra gyermekének lenni mennyire jelent előnyt?
Így két otthonom is van. Szeretem ezt az életformát és nem változatnék rajta, ha tudnék se. Ugyanakkor sokszor csak átutazóban voltam egy helyen és máris az otthonomnak éreztem. De szerintem ez teljesen természetes: a hely, ahol megszülettél, nem feltétlenül válik az otthonoddá. Stockholm lesz mindig az a hely, amit teljesen ismerek és ahova mindig visszatérek. De biztos vagyok benne, hogy még rengeteg olyan dolog lesz az életemben, amit az otthonomnak, a kultúrámnak fogok érezni.
Londonban pultos voltál. Itt foglalkozol még valamivel a zenélésen kívül?
Túrákat vezetek hetente egyszer az Alternatív Budapest nevű cégnél, ami az egyik barátomé. Sokat beszélek a politikáról, a hetedik kerületről, utcaművészetről, a romkocsmákról, a zenei életről. Azt az életét próbáljuk megmutatni Budapestet, amit nem feltétlenül dob ki a Google, hanem mondjuk ami miatt én mint fiatal zenész ideköltöztem. Nem egy klasszikus turistatúra, csak sétálgatunk a hetedik kerületben és a végén iszunk egyet. Így is sok emberrel ismerkedek meg és érdekes felvilágosítani őket a politikáról, az ellentétekről. Messziről jött embereknek ezek meglepő folyamatok. Mindig azzal kezdem a túrákat, hogy elmesélem a zsidó gettó történetét, miért úgy néznek ki az épületek, ahogy, hogy sokáig senki sem törődött velük, aztán megérkeztek a fiatalok. Sokan ezt el sem akarják hinni a romkocsmák miatt.
Az oldaladon ?bohém soul dívaként? vagy jellemezve. Mennyire igaz ez rád?
Még Svédországban jellemeztek így. A díva ugye az, aki elegáns, mindig magas sarkúban jár, a bohém meg a mezítlábas hippi, a kettő keverékével pedig abszolút tudok azonosulni. Egyszerre járok a földön és a felhők fölött két méterrel.
Említetted, hogy nem tervezel előre, de hogy érzed, meddig leszel Magyarországon?
Az a helyzet, hogy izgalmas itt lenni. Még egyáltalán nem vagyok itt kész: új lemezen dolgozunk, rengeteg minden érdekel és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog még felbukkanni. Egy ideig nem megyek sehová, az biztos.
