Nem tévesztettek utat a labirintusban a Minimum Party résztvevői
A kísérletező szellem és az összművészeti próbálkozások támogatása, a természet és a művészet felkarolása és a művészeti közösségépítés a célja a Minimum Party alkotótábornak és szakmai fórumnak. Az 1996 óta működő rendezvény eseményei idén július 31. és augusztus 11. között zajlanak Hargita megyében, a kászoni Tiszás patak torkolatánál.
Az idén Útvesztők és labirintusok tematikával meghirdetett alkotótábor a Minimum Party Társaság égisze alatt működik. Az útvesztők és labirintusok tematika alkotói szándéka szerint ezúttal a bonyolultság és a kilátástalanság ellentétét elemezték a résztvevők.
Idén tíz alkotóműhellyel, hozzávetőlegesen 80 résztvevővel indult a tábor – közölte a szervezők nevében Lőrincz Ildikó. Az Eger vonzáskörébe tartozó Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelepet működtető Balázs Péter a tér bejárására és információgyűjtésre hívta a résztvevőket a vizuális műhelyben, mielőtt nekivágnak a tér berendezését megcélzó természetművészeti alkotások létrehozásába. A tábor végén a létrehozott művek visszasimultak a természetbe.
Fekete Zsolt marosvásárhelyi fotográfus felvetése szerint az útvesztő egy megbolondított labirintus. A műhelymunka során meglévő fényképeket helyeztek a tájba, megvizsgálva, lehetséges-e az ismétlés, amely nem egyszerűen a múltbeli események újraélése, hanem az élet folyamatos megújulásának és az egyén önmagával való szembenézésének folyamata.
A kolozsvári születésű, Budapesten élő csellista, Márkos Albert többféle szöveg megzenésítését, illetve zenei körítéssel való előadását javasolta a résztvevők számára a zeneműhelyben. A tábor második felében érkezett meg a franciaországi Provence vidékén élő Miquèu Montanaro oxitán trubadúr muzsikus, aki a képet és a mozgóképet használja kottaként. A résztvevőkkel a naponta készült filmfelvételeiket vetítik ki, és arra zenélnek a műhelyben.
A székelyudvarhelyi származású, Budapesten élő Szabó Ildikó Ágnes a mozgásműhely vezetőjeként a butoh tánc „belső tájképeivel” megragadva közelítette meg a labirintus-útvesztő dilemmát.
A filmes műhelyben Vörös T. Balázs (Budapest/Sepsiszentgyörgy) vezetésével az első lépés a forgatókönyvírás, filmtervkészítés volt, majd többen is nekivágtak rövidfilmjeiknek. Egyúttal a zeneműhely filmkotta-zenéjéhez is kiváló felvételek készültek.
Az íróműhely a marosvásárhelyi születésű, Budapesten élő író és médiaművész, Láng Orsolya vezetésével működik. A műhely résztvevőinek igényeihez idomuló szövegektől a kreatív írásig több kategóriában alkottak, írtak szövegeket, végeztek érzékszerveket fejlesztő gyakorlatokat, fejlesztették az egész testet igénybe vevő figyelmet. A tábor második felében a zeneműhely nap mint nap feldolgozta az íróműhelyben megírt szövegeket.
A filozófiaműhely vezetője, Pálfalusi Zsolt budapesti esztéta rendhagyó esztétikaóráin a labirintus nehezen átlátható, összetett rendszereinek szimbólumait elemezte filozófiai, irodalmi és képzőművészeti összefüggésben.
Az építészműhelyben a Budapesten élő, sepsiszentgyörgyi származású Rab Sarolta irányításával térképezték fel a helyszín térszituációit. A természetes anyagok, illetve a talált helyeket felhasználó alkotófolyamat jó lehetőséget teremtett az együtt gondolkodásra és az eltérő karakterű helyek és anyagok tanulmányozására. Munkájuk eredményeképpen a kászoni erdőben is van már labirintus.
Nagy Abigél marosvásárhelyi képzőművész kerámiaműhelyében labirintuskupacból és útvesztő kupacból építik meg a tábor végére tervezett installációt. A megformált kisplasztikák kiégetésére a tábor helyszínén korábban megépített agyagégető kemence ad lehetőséget.
Az alkotótábor tizedik műhelye, az Élboy kísérleti színháza a kolozsvári születésű, Miskolcon élő Szabó Attila rendező vezetésével kereste azokat a művészi eszközöket, amelyek labirintusból útvesztőt, az útvesztőből pedig labirintust faragnak. A minden műfajra és számos tábori jelenségre reflektáló stand up comedy produkciókat létrehozó műhelyben estéről estére örömszínházat láthatott a közönség.
Több olyan előadást és filmet is megnézhettek a táborlakók, amelyek beépültek az ott lüktető gondolkodó-kísérletező ritmusba. Rab Sarolta építész munkáit, Láng Orsolya költő és vizuális művész rajzfilmjeit mutatta be. Előadást tartott Boros Kinga dramaturg, színházi író, aki a kortárs erdélyi magyar színház útvesztőiben eltűnt nők jelenségéről beszélt. Kerekes Emőke fotográfus a Médiumok és tájak című előadásában fotóművészeti vizsgálatait helyezte érdekfeszítő kontextusba. Kis-Tóth Zalán képzőművész, filmes nemrég készült kisfilmjeit mutatta be. Losonczi Béla képzőművész szokatlan felületekre készült festményeit vetített-képes előadás és egy szabadtéri albumbemutató hozta közelebb a táborlakókhoz. Zátonyi Tibor budapesti fotóművész Idézetek egy városról, jegyzetek egy helyről című fotóvetítését élőzene kísérte, a fekete-fehér képei kapcsán dialógus alakult ki a táborlakókkal.
A tábor végére az erdei tisztás tereit változatos műfajú alkotások színesítették, az éjszakába nyúló filmes, fotós vetítések és mozgásszínházi, illetve zenei produkciók művészeti élményt, a tábori együttlét pedig rendkívül összetett közösségi tapasztalatot nyújtanak a táborlakók számára. Az utolsó napon megtekinthetőek a képzőművészeti, építészeti és a kézműves műhelyekben létrejött zenei és mozgásművészeti produkciók, filmes munkák és fotográfiai alkotások.
