- Kisvárda olyan, mint egy házasság. Jó vagy rossz, döntse el mindenki - mondja a színésznő. - A rendszeressége a lényeg, és hogy egyáltalán van. Bár az idén kicsit kinyújtja az évadot, elég későn rendezik. Nagyban befolyásolja a fesztivál fontosságát az is, hogy a színész büszke-e a meghívott produkcióra.
- Melyik szabadkai előadásra büszke a háromból?
- Erre majd szombat este válaszolok, ha lement mindhárom. Attól függ ugyanis, hogy melyiket tudom tisztességesen megcsinálni. Mind a három előadás egészen más, de azt mondom: érdemes volt végigszenvedni az utat. Ez ugyanis a színészet lényege. Az út kicsi poklokkal van tele; megspórolhatatlan. Pokol lehet az is, ha nem találod az utat, és az is, ha megleled. Az Ibusárnál Jolika pokla - az én szerepértelmezésemben - a saját pokoljárásom. Persze nem mindegy, hogy milyen korban találja meg a színésznőt; mást jelent a huszonöt évesnek és megint mást a negyvenesnek. A darabot vígjátékként játssza mindenki, de én egyáltalán nem gondolom komédiának. Sárbogárdi Jolán élete, sorsa, magánya nem vicces. Így le kellett mondanom arról is, hogy a nézők halálra röhögjék magukat rajta. Inkább az udvarlóján, az állomásfőnök Vargányai Gusztin lehet nevetni. Pedig könnyebben mérhető a tetszés a nevetésen, mint a csönd mélységén.
- Készült a darabból egy monodráma is. Azt nem találná nagyobb kihívásnak?
- Ahogy Indul a bakterház-kultusz volt, úgy Ibusár is. A kisvárdai műsorfüzetben olvastam, már a szerző, Parti Nagy Lajos is unja kicsit a darabot. Mi akkor mutattuk be a Bakterházat és az Ibusárt, mikor ez a divat lecsengett. A monodrámát mint műfajt nem szeretem túlságosan. Engem a színpadi helyzet, a két ember közötti viszony megfejtése érdekel. Persze kihívás, ha mindent te játszol, de nekem mégis fontosabb belenézni a partner szemébe. Az önálló est az más: még főiskolásként állítottam össze a József Attila-estemet.
- Cáfoljon, ha tévedek: mostanában csomó furcsa nőt osztottak önre?
- Mi az, hogy furcsa?
- Kicsit véglényeket, vagy mondjuk finomabban: különös, nehéz sorsú asszonyokat.
- Amióta végeztem a főiskolán, nem lettem beskatulyázva. Nem voltam "csak" naiva, most sem kapom egymás után az anyaszerepeket. Nem szeretem a járt utakat, a kitaposott ösvényeket. Jó, egy időben kicsit fárasztó volt többször is ivós nőt játszani. A Murlin Murlóban Irina és a Csirkefejben az Anya vedel az első pillanattól az utolsóig. Az ilyen típusú nőhöz azért véges az ember eszköztára.
