Schumann, Mahler, Brahms: a német romantika és századforduló három markánsan eltérő személyes stílusa. A Manfréd-nyitány Byrontól, a Gyermekgyászdalok Rückerttől nyerte inspirációját.
Manfréd-kísérőzenéjét Schumann 1848-ban írta, a művet 1852-ben mutatták be a Gewandhaus koncertjén Lipcsében. A mű legnépszerűbb részlete a nyitány. Friedrich Rückert hat gyermeke közül kettő halt meg skarlátban, a nagy német költő 428 versben próbálta feldolgozni a gyászt. Ezekből zenésített meg ötöt Mahler 1901 és 1905 között. A sors kegyetlen fordulata, hogy a megrázó dalciklus elkészülte után két évvel ő is eltemette lányát, Anna-Mariát. Brahms 1881-ben fejezte be második, B-dúr zongoraversenyét: az elmélyültséget sugárzó, négytételes, szimfóniaszerű alkotás ősbemutatója Budapesten zajlott le a zeneszerző szólójával a mű keletkezésének évében, a Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertjén.
Christian Immler gyermekkorában a világhírű Tölzi Fiúkórus tagjaként szerezte első zenei tapasztalatait, sikeres opera- és hangversenyénekes. A huszonöt éves Berecz Mihály számos zenei verseny díjazottja. A Müpában tíz esztendeje, Kocsis Zoltán vezényletével mutatkozott be. Vashegyi György a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar alapítója és vezetője, több mint három évtizede a magyarországi korhű régizene-játék és -pedagógia meghatározó egyénisége.
Nyitókép: Christian Immler. Fotó: Marco Borggreve
