Német kutatók és a szkíták
A német kutatók már a XVIII. században előszeretettel fordultak a távoli Szibéria felé. A terület feltérképezését Nagy Péter cár határozta el, aki német tudósokra bízta a feladat végrehajtását. Közülük is kiemelkedik Johann Georg Gmelin, Gerhard Friedrich Müller és Peter Simon Pallas, akik számos expedícióban vettek részt, felmérték a hatalmas régió növény- és állatvilágát, ismereteket gyűjtöttek az ott élő népekről.
A lelkesedés a XIX. században is folytatódott: a berlini születésű Wilhelm Radloff munkásságával, és 1884-ben kiadott monográfiájával jelentősen hozzájárult az Altáj-vidékének megismeréséhez. A XX. század végén a német tudósok nagyszabású projekteket terveztek az eurázsiai terület szkíta kori leletanyagának feltárására. Ezekbe természetesen az orosz és kazah tudományos intézmények is bekapcsolódtak. 1999-ben a Kazahsztánban fekvő Bajkara kurgánját tárták fel, majd sikerült rekonstruálni az építmény kialakításának periódusait. A sírhalom körül egy temető feküdt.
A legjelentősebb lelőhely az Arzsan-völgyéhez (Tuvai Köztársaság) köthető, nem véletlen, hogy a területet az orosz és német régészek a szkíta 'Királyok völgye'-ként emlegették. Mind a keleti, mind a nyugati részen egy-egy kurgánra bukkantak: az ún. 1. kurgánt az i.e. 9-8. század fordulóján emelhették, a szibériai-szkíta állattiszteletet 160 eltemetett ló maradványai támasztják alá. Az ún. 2. kurgánt 2000-2003 között vizsgálták, és az ott fellelt leletanyag a szkíták temetkezési kultuszát árnyalta.
Az 5. számú sírban egy előkelő (hercegi, fejedelmi) pár maradványaira bukkantak, a holttesteket az i.e. 7. században helyezhették végső nyugalomra. A férfi 40-50 éves, míg leány 10-15 éves lehetett, ez utóbbi minden bizonnyal nem természetes úton távozott az élők sorából. A kettős sírból 9300 tárgy került elő, amelyek közül 5600 aranyból készült, és ezek díszítésénél állandó motívumként használták a szarvast, illetve a lovat. A szerencsés körülmények lehetővé tették, hogy a kutatók rekonstruálni tudták a férfi és a női viseletet.
A kutatók a nagyközönséget is megismertették a páratlan leletekkel, és ezek adták az Im Zeichen des Goldenen Greifen - Königsgräber der Skythen (Az arany griff jegyében. A szkíta királysírok) című kiállítás alapját. A tárlat tervezése során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ez a fantasztikus világ megfelelő módon kerüljön bemutatásra. Ennek során hat ország tudományos intézményeit sikerült összefogni, a szervezésben a németek mellett főként a novoszibirszki kutatók vállaltak komoly szerepet. A tárgyak összegyűjtése, majd kiválogatása szigorú szakmai szempontok szerint történt, a pénzügyi háttér megteremtése komoly munkát igényelt. A kiállítást végül nagy sikerrel mutatták be Berlinben, Hamburgban és Münchenben.
A tárgyak egy része a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállításán, ma 22.00-ig látható.
Nawroth professzor a szkíták nyomában
Manfred Nawroth professzor a Múlt-kornak az előadás után a szkítákról elmondta, hogy az ókori nép több ezer kilométeres területen játszott jelentős szerepet és nyomaik Magyarország területén is fellelhetők. "Régészként mondom: a szkíták után jöttek a szarmaták, a hunok, az avarok és később a magyarok, így közel ezer év telt el a lovas nomád szkíták és a magyarok megjelenése között". A középkori hagyomány kapcsán a professzor azt emelte ki, hogy a szkíták idejében sokszor más népeket is hasonlóképp neveztek: az antik irodalomban sokszor a lovas nomád népek szinonimáiként jelennek meg, ami különösen igaz a római történetírókra, akik soha sem találkozhattak velük.
A professzor szerint a szkítáknak számos, évezredek óta hagyományozódó mítoszát ismerjük, amelyek ma többek közt a kazahok körében is tovább élnek. "A szellemi örökség még ma is él a viszonylag elzártabb területeken. Kazahsztán egyes részein vannak olyan hagyományok, amelyek visszavezethetőek a szkíták hagyományaira. Ilyen például a női-férfi oldalfelosztás, amelyet a kurgán-temetkezésekből is ismerünk, és ami a jurtákban még a mai napig is így van". Nawroth szerint az évezredes mintakincs használata egészen a 19-20 század fordulójáig természetes volt Kazahsztánban. Manapság ez már visszaszorult, de a népi vonal művészetében, használati tárgyain, s a fegyvereken is fellelhető ez az évezredes hagyomány.
A nagyszabású, Németországban is sikeres szkíta kiállításról a szakember elmondta: a tudományos oldalról főként azt értékelték, hogy a szakértők első alkalommal próbáltak teljes képet adni a szkítákról. Emellett azt is hangsúlyozta, hogy bár a szkítákat nem ismerik mindenhol, a szakma mellett a kiállítás iránt azonban még Angliából és Amerikából is volt érdeklődés.
A professzor a szkíták kapcsán elmondta, hogy egy olyan népről van szó, akikről már Hérodotosz is részletesen beszámolt. Az ókori auktor leírását azonban a legmodernebb régészeti kutatásokkal kiegészítve azt valószínűsíthetjük, hogy az ókori nép birodalma egészen Szibériáig ívelt. "Ezekről a távoli népekről, például a szibériaiakról azonban nem sokat tudunk, mert írásos emlékek nem maradtak fenn. Azokat a területeket lehet a legjobban kutatni, amelyekről történeti források közvetítenek: ilyen a görög-szkíta kapcsolat, ahol például leírják, hogy a szkíták barbárok, a nyugati kultúrától teljesen eltérőek a szokásaik. Azt is tudjuk azonban, hogy ezek az ókori népek nagyon szoros kapcsolatban álltak a görögökkel, hiszen nemcsak kereskedtek egymással, hanem például szkíta harcosokat alkalmaztak az ókori Athén rendfenntartó erőiben is. Távol voltak egymástól, de mégis szorosan együttműködtek".
A német szakember szerint a szkíták nagyon sok mindent átvettek a görögöktől és a perzsáktól, ám saját önállóságukat és identitásukat mindvégig sikerült megtartaniuk. "Ezeket főként azon a területekről mondhatjuk el, amelyekről Hérodotosz írt, ahol a régészeti és írásos emlékek alapján viszonyítási alappal rendelkezünk. A Fekete-tengertől keletebbre mindez már sokkal nehezebb, mivel hiányoznak a korabeli források". A régészet sokszor megkérdőjelezi, hogy a szkíta barbár nép lett volna: egy jurtában lakó lovas nomád hogy építhet matematikai pontossággal hatalmas sírhalmokat, messzi vidékről származó építőanyagból, amelynek szállításához különleges logisztikára volt szükség?
"Adódik hát a kérdés, hogy valóban csupán egy barbár népről van szó? Az előadáson bemutattam egy kurgánról készült felvételt, amely úgy néz ki, mint egy bolygó és körülötte, mintha egy lebetonozott út lett volna építve ? olyan az ember érzése, mintha magas technikát alkalmaztak volna, mintha valóban egy utcán járna az ember. Az írásos anyagoktól eltekintve ezek az eredmények mutatják be, hogy a szkíták mégis valamiféle fejlettebb civilizációt képviseltek".
Nawroth a közreműködésével felépített budapesti kiállításról elmondta: ugyan a tárgyakat Németországból már jól ismeri, tetszik neki az installáció, a lekerekített formák, továbbá, hogy a kiállításon a szkíta hiedelemvilág állatmotívumai is megjelennek, amelyek így központi helyre kerülnek, hiszen a mitikus állatmotívumok fontos szereplői voltak a szkíták hiedelemvilágának.
A szakember ezután arról is beszélt, hogy a berlini múzeumban számos komoly feladat várja, így jelenleg a Múzeumszigeten álló új épületbe költöztetik a charlottenburgi régészeti kiállítást. Emellett hamarosan újra Kazahsztánba utazik, ahol hét hetet tölt. A szakemberek jelenleg a kirgiz határ közelében, szkíta és hun területeken folytatják az ásatásokat, 1800 méter magasságban.
