Németalföld déli tartományai - Artois, Hennegau és Nyugat-Flandria - január 6-án megalapítják az Arrasi Uniót, melynek élén a spanyol helytartó, a pármai Farnese Sándor herceg áll. Ezzel szemben január 23-án, az északi tartományok: Holland, Utrecht, Zeeland, Gelderland és Groningen létrehozzák az Utrechti Uniót. Brabant és a többi déli tartomány később az Arrasi Unióhoz csatlakozik. Amióta Németalföldön a kálvini tanok követőinek száma megnövekedett, kiéleződtek a vallási ellentétek. A kálvinisták vallási türelmetlensége oda vezet, hogy a déli, vallonok lakta, túlnyomórészt katolikus országrészek leszakadnak Orániai Vilmostól, a függetlenségi harc vezetőjétől (1566., 1572. IV. 1., 1584. VII. 10.). Orániai Vilmos politikai célkitűzései Németalföld föderalisztikus egyesítésén alapulnak, ahol az egyes tartományok megőrzik helyi közigazgatásukat és minden ember szabadon élhet vallása szerint. Ezen a ponton azonban legmegbízhatóbb híveinél, a kálvinistáknál ütközik ellenállásba. Ezzel meghiúsul a genti pacifikáció (1576. XI. 5.), amely az északi felkelő tartományok, Holland, Zeeland és Orániai Vilmos szövetségét jelentette a nem lázadó déli tartományokkal. A szövetség azután jött létre, hogy spanyol katonák támadtak Antwerpenre és Brabantra, s célja a spanyolok elűzése és az ország békéjének biztosítása volt. Az Arrasi Unió a déli tartományoknak biztosítja a rendi önállóságot és az alkotmányt. Ennek fejében uralkodójuknak ismerik el a spanyol királyt és elfogadják a katolikus vallás egyedüli érvényességét. Az 1579. május 17-én a spanyol király és az Arrasi Unió között megkötött békével a déli tartományok visszatérnek a spanyol fennhatóság alá. Az Arrasi Unióval ellentétben az Utrechti Unió védelmi szövetségnek tekinti magát, és egyre többen csatlakoznak hozzá, többek között a déli tartományokból is. 1581. július 26-án a hágai manifesztumban az Utrechti Unió hét tartománya (Holland, Zeeland, Utrecht, Gelderland, Groningen, Overyssel és Friesland) kimondja elszakadását Spanyolországtól és az illegitim uralkodóval szemben érvényes ellenállási jog értelmében a spanyol királyt trónfosztott fejedelemnek nyilvánítja.
