1934-ben Zalaegerszegen született régi „agyagos” családban. Nagyapja, Németh Gábor korának egyik elismert kályhaépítője volt, apja és két nagybátyja is a zalaegerszegi családi műhelyben dolgozott, így már korán érdeklődni kezdett a mesterség fortélyai iránt. Gimnáziumi rajzórán mintázta meg Munkácsy festményének köpülő asszonyát: „Ekkor kezdődött az én jegyességem az agyagszobrászattal.” Érettségi után egy évig inaskodással kereste kenyerét.
1953-ban került az Iparművészeti Főiskola kerámiai tanszékére, ahol Borsos Miklós és Gádor István tanítványaként 1958-ban diplomázott. Háry János című színes mázas kerámiacégére volt a diplomamunkája. Egy évet még ösztöndíjjal az intézményben maradt, majd hazatérve a hajdani családi üzemben, a Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalatnál helyezkedett el, első önálló műhelye is ezzel szemben volt. Művészi útkeresésében szerepet kapott a tervezői munka; úgy vélte, aki oklevelet kap, az még nem művész. Művezetőként, gyártás-előkészítőként dolgozott, sok új csempét tervezett, a gyár ipari tanulóinak szakrajzot és anyagismeretet oktatott. 1961-ben rendezte első önálló kiállítását a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban, amelyen első emblematikus művét, a Vörös kakas című korongozott szobrát is bemutatta.
1969 óta szabadfoglalkozású művész. 1971-ben Olaszországba utazott, ahol a reneszánsz kerámiaművek mellett az etruszk agyagszobrok nyűgözték le. Ugyanebben az évben részt vett az első alkalommal megrendezett Vilniusi Nemzetközi Kerámiaszimpóziumon.
Művészetére a családi tradíció mellett erőteljesen hatott a göcseji, valamint az Őrség, a Balaton-felvidék és az Alföld népi fazekasságának formavilága. Munkáinak fő forrása a népművészet szellemisége, gondolatvilága, amelynek motívumkincsét, hagyományait próbálja átmenteni. Közel áll hozzá a göcseji ember hétköznapokat átszövő vallásossága. Ez a törekvése jelenik meg alkotásain, amelyek anyaga jellemzően agyagmázas samott.
Nem a szobrászat hagyományos technikáját használva dolgozik, hanem a fazekasság eszközeivel különféle forgáselemeket, gömböket, kúpokat, csöveket, hengereket korongozik, majd ezekből építi fel alkotásait. Autonóm szobrászi munkái és az alkalmazott művészethez sorolható tárgyai a folklór világából merítkeznek. Jellegzetes, folklorisztikus eredetű motívuma az életfa és a csodaszarvas, vagy az egymással körforgásban lévő nap- és holdkorong. Domborműveinek fő témái a mitológiából, a legendákból és a magyar mondavilágból eredeztethetők.
Kisplasztikáit, álló, ülő vagy éppen fekvő zsánerfiguráit, mitológiai és a népi vallásossághoz kötődő alakjait, állatfiguráit, valamint reliefdíszes vagy önmagukban is figurát mintázó korsóit, festéssel vagy domborművel dekorált táljait, falképeit számtalan egyéni és csoportos kiállításon mutatták be itthon és külföldön.
Jelentősek köztérre készített alkotásai, az épületekhez kötődő kerámia faliképek, illetve kerámia domborművek, szabadon álló szobrai azonban ritkábbak. Első köztéri alkotását 1960-ban készítette a balatonföldvári általános iskolába, első nagy megbízatása a Harkányfürdőn 1970-ben felállított, 35 négyzetméteres samott dombormű volt. Másik nagy méretű alkotása a budapesti Népligetben látható, 1973-ban készült (2010-ben felújított) Göcsej-dombormű. Ettől kezdve folyamatosan jelentek meg alkotásai a hazai és külföldi települések (például Zánka, Helsinki, Újdelhi, Canberra, Kecskemét) középületein és terein. 2018-ban avatták fel Sárkányölő Szent György-domborművét a Zala vármegyei rendőr-főkapitányság főépületén.
Az alkotói munka mellett elismert közéleti tevékenységet is folytatott. Alapítója volt a Zalaegerszegi Városvédő Egyesületnek és az Együtt Zalaegerszegért Egyesületnek. 1971-ben a Nemzetközi Kerámiaakadémia tagjai közé választotta, kezdeményezésére rendezték meg 2004-ben a fazekasok és keramikusok első országos találkozóját szülővárosában.
Munkásságáért 1970-ben Munkácsy-díjban részesült, 1978-ban érdemes művész, 1994-ben Zalaegerszeg, 2014-ben Zala vármegye díszpolgára lett. 1996-ban megkapta a Gádor István-díjat, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjai közé választotta. 2014-ben a Nemzet Művésze címmel és Kossuth-díjjal tüntették ki a tradicionális népi kerámiavilág mondanivalóját a modern szobrászattal és kerámiaművészettel ötvöző, mintegy fél évszázados művészi tevékenysége elismeréseként.
2010 óta életművét bemutató állandó kiállítása látható a Göcseji Múzeumban. 2016-ban életmű-kiállítása nyílt Föld-Ember címmel a Vigadó Galériában, 2021-ben jelent meg a munkásságát összefoglaló Megformálta a föld porából – Németh János kisplasztikái című kötet. Ugyanebben az évben a zalaegerszegi Gönczi Galériában nyílt tárlata, mely életútjáról adott keresztmetszetet.
A zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben kilencvenedik születésnapja alkalmából jubileumi tárlata tekinthető meg március 16. és május 25. között.
