A sorozat címe nemcsak az alkotók egymást követő generációira utal, Rainer Werner Fassbindertől Tom Tykwerig, hanem mindazokra, akiknek történelembe ágyazott, mélyen huszadik századi története e filmekben megjelenik, tükröt tartva a ma emberének is. A szervezők a december 18-i nyitó alkalmat a napokban az Európai Filmakadémia életműdíjával kitüntetett Wim Wendersnek szentelik, akitől egyik legszebb filmje kerül mozivászonra. A Berlin felett az ég lírai városfilm a nyolcvanas évek közepéről. Főszereplői modern kori angyalok, akik megértően figyelik az emberek érzelmekkel és emlékekkel teli világát. Mígnem egyikük úgy dönt, maga is emberré válik…
Mindig új utakat kereső, filmkészítők új nemzedékeire ható alkotó – így méltatta az Európai Filmakadémia december 7-i díjátadóján az intézményt korábban 24 éven át elnöklő Wim Wenderst Juliette Binoche, az akadémia jelenlegi elnöke. Wenders, aki magyar rajongói örömére szeptemberben, a Budapesti Klasszikus Film Maraton díszvendégeként személyesen is járt Budapesten, a hatvanas-hetvenes években megújult német film egyik legfontosabb, ma is aktív alkotója. Berlin felett az ég című 1987-es rendezése most, december 18-án, szerdán egy olyan, nyolc filmből álló retrospektív vetítéssorozatot nyit meg az Urániában, amellyel egyrészt a német film háború utáni évtizedeinek története, másrészt a huszadik századi német, illetve tágabb értelemben az európai történelem is elbeszélhető. A visszatekintés apropója a német filmeket világszerte népszerűsítő German Films 70. születésnapja, amely – a Budapesti Goethe Intézettel együtt – együttműködő partnere is a sorozatnak. Wenders Berlin-filmjét követően a klasszikusokat keletkezésük sorrendjében vetítik – természetesen mindet eredeti nyelven, magyar felirattal.
Január 15-én, szerdán Alexander Kluge 1966-os Búcsú a tegnaptól című, a francia új hullám filmjeire rímelő alkotása látható. Kluge a német film háború utáni megújulását sürgető nemzedék meghatározó alkotója. Első nagyjátékfilmjében egy fiatal nő, az NDK-ból nyugatra menekült Anita G. útját követhetjük a boldogság és a szabadság keresésében. A filmnyelvi kísérletezést a társadalmi érzékenységgel ötvöző alkotás a Velencei Filmfesztivál Ezüst Oroszlán-díját nyerte, és ezzel mintegy megváltotta a német mozi belépőjét a Lidóra.
A hetvenes éveket két alkotás képviseli a válogatásban. Az első, január 29-én – a holokauszt január 27-i nemzetközi emléknapjához is kapcsolódva – az NDK filmgyártásának legnagyobb nemzetközi sikere és egyetlen Oscar-jelölése, a Hazudós Jakab (1974). A történet, amelynek később amerikai remake-je is elkészült Robin Williams főszereplésével, Jurek Becker azonos című regényét dolgozza fel. Egy lengyelországi gettóban játszódik, ahol a főhős, hogy lelket öntsön a szenvedőkbe, a Vörös Hadsereg előrenyomulásáról szóló híreket talál ki. A csehszlovák koprodukcióban készült filmnek számunkra külön érdekességet ad, hogy magyar színészek közreműködésével forgatták.
Február 12-én jön az évtized másik reprezentánsa, Rainer Werner Fassbinder Ezüst Medve-díjjal elismert alkotása, a Maria Braun házassága.
A német film mindössze 37 évet élt fenegyereke hatalmas életművet hagyott az utókorra, amelyben kíméletlenül tükröt tartott kora társadalmának. A Maria Braun házassága Hanna Schygullával a címszerepben sosem látott pillantást vet egy német nő életére Nyugat-Németországban a második világháború után.
A következő két filmben ismét az angyali perspektívából már megismert Berlin játssza az egyik főszerepet. A kilencvenes évek az újraegyesített, új hangját kereső német film évtizede, amely egy új rendezőnemzedéknek hozza meg a világhírt. Közülük Tom Tykwer (Parfüm, Felhőatlasz, Babilon Berlin sorozat) került be a sorozatba, akinek 1998-as A lé meg a Lola című filmje – február 26-án – „a „versenyfutás az idővel” témát helyezi új alapokra, lélegzetelállító városnézésre invitálva a nézőket.
Március 12-én pedig a legendás Good bye, Lenin! kerül műsorra, amely 2002-ben tragikomikus mesében dolgozta fel a fal leomlásának történetét. 1989: egy anya szemtanúja lesz fia letartóztatásának, és a látványtól infarktust kap. A hithű kommunista nő kómába kerül, és amikor felébred, mindent rendben talál. A gyerekek ugyanis – az orvos tanácsára – napról napra meghamisítják a híreket, csak hogy a mama fel ne izgassa magát. A lakás marad az NDK utolsó bástyája…
A vetítéssel a rendezőre, a december 12-én súlyos betegségben elhunyt Wolfgang Beckerre is emlékeznek.
Az emberi lélek titkai és újfent a történelem felszín alatti mozgásai állnak a március 21-én műsorra tűzött A fehér szalag középpontjában. Michael Haneke osztrák filmrendező német filmje 2009-ben Cannes-ban elnyerte az Arany Pálmát, 2010-ben pedig Oscar-díjra jelölték. Baljós „német gyerektörténet” ez egy csendes észak-németországi protestáns faluból, ahol az első világháború előestéjén megmagyarázhatatlan és látszólag összefüggéstelen balesetek történnek, amelyek felforgatják az ott lakók életét…
A szigorúan megkomponált Haneke-mű után a sort március 31-én egy sehova nem sorolható, műfajoknak és formáknak ellenálló német filmsiker, Maren Ade 2016-os boldogságbombája zárja. A Toni Erdmannban a csodálatos Sandra Hüller (Egy zuhanás anatómiája, Érdekvédelmi terület) fiatal üzletasszonyt alakít, aki csak nemzetközi karrierjének él. Apja, Winfried aggódik lánya miatt, és elhatározza, vidámságot csempész a lány mindennapjaiba. Műfogsort és parókát ragad, és Toni Erdmannként jelenik meg a nő bukaresti irodájában, kínosabbnál kínosabb helyzetekbe sodorva gyermekét.
A sorozat a German Films és a Goethe Intézet együttműködésével és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg. További részletek itt.
