Szülei egy színházi társulattal járták az országot, mikor is Losoncról tartottak Rimaszombat felé, így a várandós édesanya Rimaszombat első lakóházában, Marczel József csizmadia-mester házában hozta világra leányát, Reindl Ludovikát. Édesapja, Reindl Sándor kezdetben huszártiszt volt a császári és királyi hadseregben, majd vándorszínésznek állt és felvette a Várai nevet. A kolera sújtotta Kassán, előadás közben vesztette életét 1856-ban. Édesanyja, Dé Ponty Alojzia ezután újból férjhez ment. Reindl Ludovika gyermekkorában vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel, alig négyévesen már statisztaként szerepelt. Először 1856. április 22-én, hatévesen lépett színpadra az esztergomi Fürdő Szállóban. Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de főként a fővárosi színházakban szerepelt.
Az ifjú Blaha Lujza ? ekkor még Reindl Ludovika ? első férjével, a 37 éves Blaha János cseh származású osztrák katonával és karmesterrel 16 éves korában esküdött 1865-ben, Szabadkán. A férfi felismerte az ifjú színésznő tehetségét, zenei képzést adott neki és a későbbiekben karrierjét is egyengette. Blaha Lujza hálából ? bár később még két házasságot kötött ? élete végéig viselte férje nevét. Második férje Soldos Sándor, Heves megyei földbirtokos volt, harmadik házasságát pedig báró Splényi Ödön rendőrtanácsossal kötötte 1881-ben. Két gyermeke született, Sándor és Sári.
Többen is állítják, hogy Blaha Lujza egyik férjébe sem volt szerelmes. Verő György Blaha Lujza és a Népszínház című könyvében arról írt, hogy ?föllelte, de meg el is veszítette az Ideálját?, arról azonban nem esik szó, hogy ki volt ez az Ideál, és a színésznő naplójából sem derül ki. Szoboszlai Zoltán Ugrai mozaik című könyvében Bölöny Józsefre, a színész nagyváradi lovaglópartnerére tippel. Blaha Lujza bonyolult szerelmi életére utal az is, hogy törvénytelen szerelemgyermekének, Sándornak keresztelésénél a Pest-belvárosi főplébánia születési anyakönyvi bejegyzésében az ?Észrevételek? rovatban Máday Sándor országgyűlési képviselő, köz- és váltóügyvéd neve szerepel, aki természetes atyaként jelent meg és íratta be nevét, ám ezt utólag kihúzták. Más források szerint Soldos Sándor a gyermek édesapja.
Szabó József 1866-ban Debrecenbe szerződtette az ifjú színésznőt, 100 ezüstforintos fizetéssel. Blaha Lujza ezután szerepelt Bécsben is, vendégjátéka pedig ismertté tette őt az osztrák operettvilág körében. A Carltheater szerződtetni szerette volna, ám ő visszautasította az ajánlatot azzal az indokkal, hogy magyar színésznő akar maradni. Két évvel később, 1868-ban Szigligeti Ede szerződtette a Nemzeti Színházhoz, mely 1901-ben indította útjára az örökös tagság intézményét. Ezt elsőként Blaha Lujza kapta meg, akit 1901. március 2-án Széll Kálmán miniszterelnök tüntetett ki a címmel. A válságba került Népszínházat később összevonták a Nemzetivel, ez pedig a népopera műfajának elhalását eredményezte. Blaha, aki e műfajban mozgott a legotthonosabban, ettől kezdve prózai szerepekben is kénytelen volt bizonyítani. A kritika és a nézők egyaránt dicsérték mind a Sári bíró, mind a Lányom című darabban nyújtott tündöklő alakítását. Harmadik férje halála után sokáig nem lépett fel, ám közkívánatra játszott néhányszor 1912-ben, A piros bugyelláris című darabban, valamint a Matyólakodalomban, amit visszavonulása miatt később le kellett venni a műsorról.
Utoljára 1923-ban lépett színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen. A filmezéstől idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás és a mozdulatok groteszksége, ám visszavonulását követően egyszer mégis kamera elé állt. 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatta. Blaha Lujza 1914-től visszavonultan élt nővérével és unokájával. A nemzet csalogánya 1926. január 18-án, 76 éves korában hunyt el.
Forrás: Wikipédia
Fotó: Wikipédia/operett.network.hu
