Az I. világháboró végén szétesett Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodója, IV. Károly volt magyar király 1921 folyamán kétszer próbálta meg visszaszerezni hatalmát Magyarországon. A két puccsot a kormányzóhoz hű erők leverték, majd IV. Károlyt és Zita királynét az antant Madeira szigetére száműzte. A volt Osztrák-Magyar Monarchia önállóvá lett államai - Magyarország szomszédai - azonban a magyar legitimista erők további mozgolódásai miatt követelték a trónfosztást. Végül a nagyhatalmak nyomására a nemzetgyűlés 1921. november 6-án elfogadta a Habsburg-ház trónfosztását kimondó törvényt, de a királyság intézményét fenntartotta Magyarországon. Az 1921:XLVII.tc. kimondta: `A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja...` (Károly egyébként azért is a magyar trón visszafoglalását, kísérelte meg, mert Ausztriában akkorra már nemcsak a Habsburg-házat detronizálták, hanem a köztársasági államformát is törvénybe iktatták.) Magyarországon ekkor történt meg a Habsburg-ház negyedik trónfosztása: 1620-ban Bethlen Gábor, 1707-ben Rákóczi Ferenc, 1849-ben a szabadságharc idején mondták már ki a detronizációt.
