Az idén újra több száz intézmény tárja ki kapuit az érdeklődő közönség előtt. Miért tartja fontosnak a Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozatot? Mi az üzenete a programnak?
Valahány építmény: mind önálló történet, üzenet a jövő nemzedékek számára. De mindez fordítva is igaz: amint az épület önálló életre kel, a falai is átitatódnak történelemmel, az emberek és a világ sorsa belevésődik kőbe, fémbe, fába ? és így az épület nem csak megalkotójának üzenetét hordozza, de az idők során képes magába sűríteni korok, nemzedékek hányatott, szerteágazó sorsát is. Ha az épületek mind-mind önálló üzenetek, gondolatok, betonba öntött versek, építőik költeményei, akkor a városok olyanok, mint megannyi, különböző nyelv. Gondoljunk csak bele, mennyi mindent elmond, ha csak egyetlen pillantást vetünk is Nürnbergre, Firenzére, Isztambulra, Moszkvára és Budapestre. Az építész és az építtető, megbízó közösen komponál: harmóniává alakítja mindazt, amit a kor embere a világról és önmaga benne elfoglalt helyéről gondol. Ezért talán nincs is jobb eszköz egy-egy korszak megismerésére, mint az épített örökségének tanulmányozása. Gondoljunk csak bele, mit is üzentek például a kiegyezést követően megálmodott és megalkotott épületek: az Operaház, a Várkert bazár, a Szent István Bazilika, a Fővámház vagy akár a Gottgeb Antal által épített, a Nemzeti Kulturális Alapnak otthont adó sarokház? Azt üzenték Európának és az utókornak, hogy a XIX. század vége új korszakot hozott, amelyben a magyarság visszanyerte az önbecsülését.
A rendezvénysorozathoz csak olyan épületek, intézmények csatlakozhatnak, amelyek bizonyíthatóan műemlékek vagy műemlék jellegűek. Ezek szerint az Igazgatóság székháza is ide tartozik? Mit lehet tudni a történetéről?
Budapest és azon belül a mai VIII. kerület fejlődése elképesztő volt ebben az időszakban! Bármilyen hihetetlen hangzik, de két és fél, három évszázaddal ezelőtt itt, a mai Palotanegyed helyén még homokos pusztaság feküdt, amelyet mocsarak és kisebb tavak tarkítottak. A területet később szántókká osztották, amelyek közé majorok települtek. A városrészt 1777. november 7-én nevezték el Szt. Józsefről, illetve József trónörökösről, a három évvel később trónra kerülő kalapos királyról, és ekkor, 1781-1797 között épült fel a korábbi kápolna mellett a Rókus-kórház.
Ezt a telket 1860. március 15-i adásvételi szerződés alapján 2500 forintért vásárolta meg a már említett Gottgeb Antal, a század ismert fővárosi építőmestere, a kétemeletes sarokházat 1870 és 1872 között saját maga számára építtette. Azt is tudjuk, hogy az építési összköltség 92.500 forint volt. Az épületet 1883-ban bekövetkezett halála után Csávossy Ignác, Torontál vármegyei földbirtokos vette meg, aki két évtizeddel később jótékonysági alapítványa nevére íratta, ekkortól szegénygondozással foglalkoztak az épületben. Az első világháborút követően többször cserélt gazdát a ház, végül az Esztergomi Főegyházmegyei Hatóság vette meg a Szent Rókus Egyházközség számára. Az épületet a második világháború után államosították, majd lakóházként és részben napköziként is hasznosították. A hatvanas évek elejétől azonban közel két évtizeden át üresen állt, állaga erősen leromlott, olyannyira, hogy felmerült a lebontása is. Ezt azonban nem engedélyezték, 1984 és 1987 között, műemléki szakemberek bevonásával teljesen renoválták, és műemlék jellegű épületté nyilvánították. Ezt követően irodaépületként működött, amíg az NKA meg nem vásárolta, és közel két éves rekonstrukciót és átalakítást követően 2005 szeptemberében birtokba nem vette.
A tavalyi évben először csatlakoztak a kezdeményezéshez. Milyen programokkal készülnek a rendezvény alkalmából, változott-e a tavalyi évhez képest, illetve kiket várnak elsősorban?
Valóban, 2014-ben nyitottuk meg először székházunk kapuját a nagyközönség előtt. Úgy hiszem, büszkén mondhatjuk, hogy első csatlakozóként nagyon szépen teljesítettünk ? és azt maguk a rendezvénysorozat szervezői is megerősítették bennünk ?, hiszen egy nap alatt több mint 100 regisztrált látogatónk volt, és érdekességképpen ezek között volt jónéhány külföldi személy is.
Az idei évben szeptember 19-én, szombaton 10 órakor a Fejezetek a Nemzeti Kulturális Alap épületének történetéből című kiállítás megnyitójával indul a nap, amelyet a földszinti Aulában tartunk. Ezután 10.30-tól 16.30-ig óránként indulnak épületvezetések, melyekhez a megfelelő koordináció miatt előzetes regisztráció szükséges az oroksegnapok@nka.hu címen.
A tavalyi programot igyekeztünk felfrissíteni, színesebbé tenni, ezért a vezetett túrák mellett idén az épület történetéhez kapcsolódóan egész nap megtekinthető lesz a Szindbád című film (1971) a földszinti teremben. A választás nem véletlen, hiszen a Gyulai Pál utca 13. Krúdy Gyula első budapesti lakóháza volt.
Elsősorban pályázóinkat értesítettük a rendezvényről, hiszen hivatalba lépésem óta fontosnak tartom az NKA munkájának megismertetését, ehhez tartozik a fesztiválokon való részvétel, kitelepülés, előadás-sorozat a pályáztatásról és elszámoltatásról, és ennek része magának az épületnek a bemutatása is. Természetesen az eddigi és leendő pályázóinkon kívül minden érdeklődőt szívesen látunk, munkatársaim a pincétől a padlásig bemutatják az épületet, betekintést nyerhetnek az intézmény mindennapi életébe is.
Tavaly több mint 80 ezren vettek részt az eseményen. Ön szerint hogyan lehetne az ideit még sikeresebbé tenni?
Az Alap kezdetektől fogva kiemelten támogatja a Kulturális Örökség Napjai eseménysorozatot, ezért elemi érdekünk a magas részvétel. Meggyőződésem, hogy a média hírverésén túl a személyes benyomások, lebilincselő élmények a legjobb ajánlói a programnak. Mi, a Nemzeti Kulturális Alap dolgozói egész biztosan azon leszünk, hogy kellemes emlékekkel távozzanak tőlünk és minél több embernek vigyék az esemény hírét.
