A Budapest Táncszínház Magyarország egyik vezető modern táncegyüttese. Az állandó társulatépítés teszi lehetővé, hogy ne csak egy kísérletező projektműhely, hanem egy gazdag repertoárral rendelkező együttes legyen, számos hazai és külfö
ldi fellépéssel. A társulatot Földi Béla koreográfus alapította 1991-ben. 1999-ben elnyerték az egyik legrangosabb szakmai kitüntetést, az Europ'PAS ? díjat, 2004-ben pedig a Nemzeti Táncszínház Táncfesztiválján a közönség díjat.
Pozitív nemzetközi megítélésüket bizonyítja, hogy több elismert magyar és külföldi koreográfussal dolgoztak együtt, olyanokkal, mint Raza Hammadi, Amir Kolben, Krisztina de Châtel, Neel Verdoorn, Joseph Tmim, Séan Curran, Dali Touiti, Vaszilij Sulich, Egerházi Attila, Frenák Pál, Juronics Tamás, Mándy Ildikó, Berger Gyula.
A Budapest Táncszínház éves vis
zonylatban átlag 50 darabot készít: gyermek-, ifjúsági ? beavató táncszínházi, és felnőtt előadásokat. Ma már állandó játszóhelyük van, vidéki színházakban történő fellépések mellett alternatív helyeken is készítenek projekteket.
A Csokonai Színházba két előadással érkeznek: a 80 nap alatt a Föld körül című táncelőadás öt, míg a Bolero táncgála két alkalommal szerepel a teátrum áprilisi műsorában.
80 nap alatt a Föld körül
A méltán világhírű mű szereplői, története, tematikája és mondanivalója öröktörvényű emberi tulajdonságokról mesélnek. A főhős, Philies Fogg, pozitív tulajdonságai, mint a humanizmus, a becsület, az adott szó és az egészséges versenyszellem olyan emberi tulajdonságok, melyekre gyermekeinket és ifjúságunkat nap mint nap tanítani kell. A föld körüli út során különböző kultúrákat, életszituációkat és a mi feldolgozásunkban változatos táncokat mutat be a darab a nézőknek. A tánc kitűnő kifejezési forma, a mozdulatok egyértelműen érzékeltetnek egyetemes érzelmeket, mondanivalót, nonverbális nyelve segít bemutatni a világ változatosságát, a kulturális sajátságokat, közös emberi értékeket. A mese végén, mint ahogy az kell, győz a jó. Kiderül, hogy a cél maga a megtett út és minden lehetőség közül győz a szerelem, melyre főhősünk egy indiai hercegnő személyében talál rá.
Bolero
Ravel azt mondta a művéről, hogy az ?dallam nélküli zenekar, ezért ebben a produkcióban az emberi elmét jelképezi a zene, ami a tapasztalás révén egyre inkább kibomlik, és fokozatosan feltárja a lélek minden rezdülését.?
A spanyol bolero, 16 ütemes táncritmusa és egy ehhez kapcsolt dallam a műben makacsul visszatér. S hogy ez a visszatérés, a zenekarra írt, közel húszperces alkotásban nem válik unalmassá, az Ravel zeneszerzői tehetségét és bravúros hangszerelését dicséri.
A Bolero 1928-ban keletkezett. Elmondható, hogy a merő véletlennek és szerencsének köszönheti létét. A szerző ugyanis egy Albeniz-zongoraművet szeretett volna eredetileg meghangszerelni, de azt egy másik zeneszerző már jogilag lefoglalta magának. Ekkor született meg Ravel új terve: egy olyan koncepció, amelyben ugyanaz a téma ismétlődik egyre nagyobb hangerővel, s mindig más és más hangszereléssel, a ritmus megrögzött állandóságát pedig a pergődob ütései alkotják. A Bolero 1928 novemberében hangzott föl először, s éppen lenyűgözően eredeti gondolatai miatt ellentétes reakciókat váltott ki: egy nő például egyenesen kijelentette, hogy a szerző bolond. A darabot Toscanini vitte a világsikerig, bár Ravel mindig is ellenezte az olasz dirigens túlságosan gyors tempójú felfogását. Az alkotás mára ugyanolyan tananyag a zeneszerző-hallgatók számára, mint Bach Kunst der Fuge című műve. A Bolerót már bemutatásának idejétől kezdve balett változatban is rendszeresen előadták.
1928. november 22-én mutatták be a párizsi Operában. A darab megrendelője a vagyonos, művészetpártoló táncosnő, Ida Rubinstein táncolta a főszerepet. A zseniális zeneszerzői ötletnek köszönhetően kiemelkedik Ravel alkotásai közül. Ennek ellenére (vagy épp ezért) Ravel önironikusan azt mondta Honeggernek: ?Csupán egyetlen mesterművet alkottam, a Bolerót; sajnos ebben nincs zene.?
A Bolero a modern tánc nagy klasszikusa. Ez a balett tisztelettel adózik a modern tánc minden mesterének. A Bolero a végkimerülésig szóló tánc.
Egy napló víziói
?Nyolcunkat itt a Hátsó traktusban egy darabka kék égnek képzelem, melyet komor, fekete viharfelhők vesznek körül. És ez a körbefogott darabka kékség, ahol élünk, egyelőre még biztonságos, de a közelgő veszedelmek felhőgyűrűje egyre szorosabban bekerít minket. (?) Nézünk mindnyájan lefelé, ahol az emberek egymással harcolnak, nézünk fölfelé, ahonnan nyugalom és szépség árad, de se föl, se le nem juthatunk, egy nagy, sötét kolosszus állja utunkat (...)? ? írja egy kislány a naplójába, miközben a II. világháború viharfelhői egyre jobban gyülekeznek a feje fölött. Nyolc rejtőzködő életét tudósítja, szinte napi rendszerességgel, de leginkább mégis saját magával ismertet meg bennünket. Anne Frank naplóját mára sokmillióan olvasták, írója történelmi személyiség, de az olvasóinak csak Anne. Mindenki saját Annéja.
A Budapest Táncszínház előadása ennek a különleges, életszerető embernek a személyiségét próbálja kibontani a tánc és az irodalom határán egyensúlyozva. A lánya naplóját először olvasó édesapa hangján, de Anne saját gondolatain keresztül jutnak el hozzánk a rejtőzködők életének apró zörejei, az élet lüktetése, a félelem és a bátorság dübörgése, a puha lépések neszében rejlő idegfeszültség, és a mindenen átsugárzó erő, melynek valódi természetéről még a legközelebbi hozzátartozói sem tudtak. A megváltást és a beteljesülést csak a megértés hozhatja el, egy másik ember tökéletes elfogadása. Mindannyiunk számára.
