A Vitéz lélek friss darab, februárban volt a bemutatója, ennek ellenére már nagyon sok helyen játszották. Hogyan fogadta a közönség, mekkora sikere van az előadásnak?
A bemutató Marosvásárhelyen volt, jártunk már Csíkszeredában, most megyünk Sepsiszentgyörgye, tehát igyekszünk minél több helyre elvinni a darabot. Eddig pozitív visszajelzéseket kaptunk a közönségtől, ami azért fontos, mert új társulat vagyunk. Éppen emiatt az emberek kíváncsian jönnek az előadásra, nyitottak az újra, és úgy vettük észre, hogy elégedetten távoztak a végén. Sőt elmondásuk szerint hiányolták ezt a típusú megközelítést, azaz azt, hogy ez a rendezés a szöveg- és a táncszínház között próbál hidat teremteni. Ebben az értelemben egyáltalán nem mondható klasszikus rendezésnek.
Török Viola, a darab rendezője a Vitéz lélek kapcsán azt nyilatkozta önökről: ?A Bekecs Néptáncegyüttes fontos szerepet kap a produkcióban, ők jelenítik meg a műben leképeződött álomvilágot?. Ez pontosan mit jelent?
Az előadás díszlete úgy van kialakítva, hogy egy hant szimbolizálja a felsőbb szintet, ahol a táncjelenetek zajlanak. Ezzel párhuzamosan az alsó szinten történik a prózai rész, amely a reális világot jelképezi. A végén pedig lent a földön találkozik a tánc és a próza.
A szöveg és a tánc, illetve a szöveg és a zene kiegészíti egymást, nem tautológiaszerűen mesélik el ugyanazt a történetet kétszer. Vagy erősítik egymást, pluszt értelmezést hoz például a népdalok szövege vagy a táncmozdulatokban rejlő gesztusrendszer, vagy ellenpontoznak, és ezáltal nyer új értelmet ugyanaz a színpadi helyzet. A darabban, mi, a táncosok vagyunk a nép, az előadás hangulathordozói. Éppen azért, mert mi más nyelvrendszerrel, a tánccal fejezzük ki a gondolatokat, teljesen eltérő síkban működünk. A tánc tömör kifejezési forma, tehát egy gesztus sokszor jóval többet mond, mint három bővített mondat. Az érdekesség a váltásokban van, abban, ahogyan továbbvisz egy gondolatot a tánc egy gesztusa, illetve ahogy a tánc gesztusvilágából megszületik a szöveg.
Csakúgy, mint a színművészek, önök is szerves részei a darabnak. Más így, egy színpadi mű keretében előadni egy koreográfiát, mint akkor, amikor a néptáncé a főszerep? Ilyenkor a táncos is színésszé válik?
A táncnak ugyanaz a szerepe, mint a szövegnek, azaz, hogy alárendelje magát az előadásnak, az előadás mondanivalójának, és ahhoz adjon hozzá. A táncosoknak azt a lelkületet kell ábrázolniuk, amely abban az adott jelenetben benne van, a gesztusaiknak abból az indulatból ? legyen az öröm, bánat vagy harag ? kell fakadniuk. Egy néptáncelőadásnál is jelen vannak ugyanezek az érzések, viszont sokkal árnyaltabb formában. A néptánc önmagában is egy önkifejezési forma, mi azt próbáljuk most visszabontani, mit jelent egy forgás, egy gesztus az egyes táncfigurákból. Az viszont igaz, hogy egy néptáncelőadásban nem kell annyira kinyilvánítani az érzelmeket, mint egy színházi mű esetében. Éppen ezért a táncosoktól ez plusz felkészülést igényel, sőt többen mondunk szöveget, két táncosunk pedig szereplőként is jelen van a darabban. Tehát nem úgy néz ki, hogy a színészek játszanak, a táncosok pedig táncolnak, hanem ez a kettő ötvöződik.
A darabot a Tháliába egy frissen alakult teátrum, a Spectrum Színház hozza el, amelynek többek között ön is alapítója. Mit gondol arról, hogy sok helyen alternatív színháznak titulálják a Spectrumot?
A Spectrum Színház alternatív abból a szempontból, hogy a vásárhelyi nézőknek alternatívát nyújtunk, mert a városban kőszínház is működik. Mi kis színház vagyunk, jelenleg még saját teremmel sem rendelkezünk, ez ősszel valósul meg. Habár Spectrum Színházként 2013 őszén alakultunk meg, Mikházán a Csűrszínházban, mely egy nyári színház, már negyedik alkalommal jön létre olyan produkció, amelyben jelen van a Bekecs Néptáncegyüttes, Török Viola és a színészek közül is vannak visszajárók. Úgy éreztük, azért van szükség erre a színházra, mert azzal a megközelítéssel, amely a népzene, a néptánc szemszögéből és mondandóját, értékrendszerét felhasználva alakítana egy prózai művet, nem találkoztunk máshol.
Fiatal színház az önöké, mégis számos darabbal büszkélkedhetnek már.
Eddig négy előadásunk volt: Federico García Lorca Vérnásza, Balassi Bálint Szép magyar komédiája, Móricz Zsigmond Boszorkányok című műve, amely Báthory Anna életéről szól, valamint Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje, amelyet Török Viola és én rendeztünk. Ezzel a táncszínházi előadással már jártunk Budapesten is, a Hagyományok Házában. Jelenleg a Vitéz lélek és A nép ellensége című előadásainkat játsszuk.
Milyen új előadások várhatóak a közeljövőben?
Mivel a 2014-es esztendő Shakespeare-év, így A viharral készülünk, amelyben természetesen a Bekecs is szerepel. A zeneszerző Kelemen László, a koreográfus Ivácson László, a Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője, a rendező pedig Török Viola lesz.
Köztudott, hogy a Bekecs Néptáncegyüttes, melynek ön nemcsak táncosa, de vezetője is, a Fölszállott a páva című műsorban megkapta a legjobb határon túli elődadásért járó különdíjat. Milyen ajtókat nyitott meg ez a szereplés a táncegyüttes előtt?
A Fölszállott a páva utána felfigyeltek ránk az emberek, elkezdett csörögni a telefon, már több meghívást kaptunk Magyarországra és Erdélybe is, olyan helyekre, ahova a műsor nélkül nem hívták volna meg az együttes, észre sem vettek volna minket. A Fölszállott a pávának tehát nagy szerepe volt a Bekecs Néptáncegyüttes promoválásában. Voltaképpen a két társulat kölcsönösen promoválja egymást: ahova elmegyünk a színházzal, oda igyekszünk elmenni a Bekeccsel is, és fordítva. Idén például még többször jövünk Magyarországra a Bekeccsel: júliusban Verőcén, augusztusban Aszódon, Szerencsen, illetve Budapesten a Klebelsberg Kultúrkúriában lépünk fel, szóval a nyár elég mozgalmas lesz.
(Fotó: www.facebook.com/bekecs.neptancegyuttes)
