Galba és Iulius Vindex galliai helytartó felkelése, valamint a praetorianus testőrség elpártolás után Nero öngyilkosságot követett el. A felkelés a birodalom egész nyugati részét hatalmába kerítette és komolyan megrendítette Nero önkényuralmát. Már évekkel előbb élvhajhászása és méltatlan viselkedése miatt több Nero-ellenes összeesküvésre került sor, de ezek nem sikerültek. A lázongások a senatussal való összeütközésekre és a sok kivégzésre vezethetők vissza. Az első összeesküvést, melyet 65-ben lelepleztek, Calpurnius Piso consul vezette (a Piso-féle összeesküvés). Az összeesküvés a korszak sztoikus ellenzéki mozgalmából táplálkozott. Nero ennek leleplezése után az abban részt vevő családok számos tagját kivégeztette, öngyilkosságra kényszerítette vagy száműzette. A császár bosszúja egykori nevelőjét, Senecát sem kímélte.
