Az East River felett átívelő, Manhattant Brooklynnal összekötő hidat a Németországból bevándorolt építőmérnök, John Augustus Roebling tervezte, akinek családja számára a híd megépülte egyszerre jelentett tragédiát és diadalt. Roebling már készen volt a munkával, amikor 1869. július 6-án a kikötőben végzett mérések közben vasoszlopok összezúzták a lábfejét. A sérült lábujjakat amputálták, de a seb elfertőződött, és a mérnök három hét múlva tetanuszban meghalt. Helyére 32 éves fia, Washington Roebling lépett, aki építészeti és hídépítés-technikai fejlesztésekkel egészítette ki az eredeti terveket. Az ifjabb Roebling a következő évben a munkálatok irányítása közben keszonbetegséget kapott és részlegesen lebénult. Az építkezés vezetését ezután felesége, a mérnöki tudományt és a hídépítést kitanuló Emily Warren Roebling vette át, aki 11 éven át közvetített sikeresen férje és a helyszínen dolgozó mérnökök között.
A híd építése 1870. január 3-án vette kezdetét. A hídpillérek betonozásakor a világon elsőként használtak túlnyomásos süllyesztőszekrényeket. A 3000 tonnás pneumatikus keszonokat 24 méter mélyen ágyazták be a manhattani, 13,5 méter mélyen a brooklyni oldalon. A folyómeder aljára engedett keszonból nagy nyomású levegővel szorították ki a vizet, így az alapokat vízmentes területen ásták ki és betonozták le, a két hídpillér alapja 1872-re készült el. Akkoriban még nem végeztek aerodinamikai és szélcsatorna-vizsgálatokat, de az idősebb Roebling a biztonság kedvéért az általa szükségesnek tartottnál hatszor erősebbre méretezte a hídszerkezetet. A híd végül csak négyszer lett erősebb a tervezettnél, mert – a gyártó hibájából – a megrendeltnél gyengébb minőségű kábeleket építettek be. Roebling a hiányt utólag 250 átlósan húzott kábellel pótolta, amikről később kiderült, hogy statikailag szükségtelenek, de mivel még jobban kiemelik a híd szépségét, megtartották őket.
A világ első acélkábeles, és akkor leghosszabb függőhídját több mint 13 évi munka után, 1883. május 24-én adták át. Az ünnepélyes avatáson ágyúk díszlövése közepette Chester A. Arthur amerikai elnök és a New York-i polgármester társaságában Emily Warren Roebling kelt át elsőként egy lóvontatta kocsiban; a vendégeket a túlparton az akkor még önálló Brooklyn polgármestere köszöntötte. Az első napon összesen 1800 jármű és több mint 150 ezer gyalogos kelt át a két város között egyedüli szárazföldi összeköttetést biztosító hídon. Az ágyához kötött Roebling főmérnök a nagy napon fogadást adott otthonában, ahol felkereste és kezet rázott vele maga az elnök is.
Az avatás után hat nappal az áthaladó gyalogosok között rémhírként terjedt el, hogy a híd leszakad, a kitört pánikban 12 embert tapostak halálra. Az egyszerre csodált és félt híd iránti bizalmat a mutatványos és cirkuszigazgató P. T. Barnum állította helyre, amikor egy évvel később, 1884. május 17-én a héttonnás sztárelefánt, Jumbo vezette 21 tagú elefántcsapatával átparádézott rajta.
A híd felépítése 15,5 millió (akkori) dollárba került és 27 emberéletet követelt. Teljes hossza 1825, a pillérek közötti legnagyobb fesztávolsága 486,3, szélessége 26, magassága 84,3 méter. A hídpillérek mészkőből, gránitból és jó minőségű, természetes rosendale-i cementből készültek, neogótikus íveik a tervező németországi szülővárosa, Mühlhausen Divi Blasii templomának gótikus architektúráját idézik. Építésekor New York és Brooklyn hídként is emlegették, 1915-ben kapta hivatalosan a Brooklyn híd nevet. Jelenleg hat sávon személyautók, a középső megemelt útvonalon gyalogosok és kerékpárosok közlekedhetnek rajta, 1944-ig magasvasúti, 1950-ig villamossal való átkelést is biztosított.
A mintegy száz filmben, musicalben, színdarabban szereplő hídmatuzsálemet gyengének minősítette a 2007-es minneapolisi autópályahíd-omlás után elrendelt általános állapotfelmérés. A műemlékhíd felújítását 2010-ben kezdték el, az 508 millió dollárra becsült rekonstrukció 2016-ban 811 millió dolláros költséggel fejeződött be. 2021-ben a városvezetés az új közlekedési igényeknek eleget téve kétirányú, védett kerékpárutat alakított ki a Manhattan felé vezető oldal bal szélső járműsávjának helyén.
A képen a Brooklyn híd 1900-ban. Fotó: © CAP / Roger-Viollet / Roger-Viollet via AFP
