Nikola Tesla 150 éve, 1856. július 10-én született Smiljanban. A grazi és a prágai műegyetemen tanult. Grazban ismerte meg a Gramme-féle dinamót, amely fordított irányban villanymotorként működött. Kidolgozott egy váltóáramú meghajtást, később, Budapesten fogalmazta meg aforgó mágneses mező elvét, ez lett a váltóáramú gépek alapja, majd indukciós motort tervezett. Ezek voltak a váltóáram első hasznosítási kísérletei.
Apja halála miatt nem fejezte be az egyetemet, 1880-82 között Budapesten dolgozott a Ganz-gyárban, itt megismerkedett Puskás Ferenccel, Tivadar öccsével, aki a magyar távírószolgálatnál szerzett neki állást. 1882-ben a párizsi Continental Edison Companynál, Puskás Tivadarnál vállalt munkát, 1883-ban valósította meg indukciós motorját. 1884-ban Amerikába utazott, s Edisonnál kapott állást, de eltérő szemléletük miatt hamarosan elváltak útjaik. 1885-ben George Westinghouse, a vasúti légfék feltalálója, a pittsburghi Westinghouse Electric Company vezetője megvásárolta Tesla váltóáramú dinamóinak, trafóinak és motorjainak szabadalmi jogait. Ezután nagy verseny indult Edison egyenáramú szisztémája és a Tesla-Westinghouse-féle váltóáramú rendszer között, ez az utóbbi győzelmével végződött.
Hamarosan vállalatot alapított, de főleg árnyfényképezőkkel kísérletezett, mint később Wilhelm Röntgen. A szénszálas izzót, az elektromos rezonanciákat, a világítás lehetőségeit is kutatta. Bemutatóin a saját testén átvezetett árammal próbálta eloszlatni a váltóárammal kapcsolatos félelmeket. 1891-ben feltalálta a róla elnevezett tekercset, amelyet ma is használnak a rádiókban és tévékben. Az évben amerikai állampolgárságot kapott. Tesla 30 ezer Hz-es generátort épített, az ezzel működtetett ívlámpák zümmögése megszűnt, fényük egyenletesebb lett.
Róla nevezték el a nagyfeszültségű és nagyfrekvenciájú váltakozó áramot, amelyet az elektroterápiában alkalmaznak, ezt a Tesla-féle transzformátorral állította elő. 1893-ban a chicagói világkiállítás kivilágítását az ő rendszerével oldották meg. A siker nyomán kapott megbízást a Niagara-energiarendszer kialakítására, 1896-ban már az ő erőműve látta el energiával Buffalo városát. 1898-ban távirányítással kormányzott hajót mutatott be. 1899-ben Colorado Springsben felismerte, hogy a Föld vezetőként használható, s bizonyos frekvenciákon érzékenyen reagál az elektromos rezgésekre. 40 kilométer távolságból, vezeték nélkül működtetett 200 villanyizzót, és 40 m hosszú mesterséges villámokat keltett, felhasználva az ionoszféra energiáját.
Egyszer úgy vélte, hogy sikerült más bolygókról származó jeleket fognia, de emiatt a tudományos világ kinevette őt. 1900-ban New Yorkban Pierpont Morgan pénzembertől kapott 150 ezer dollárból adótornyot épített Long Islanden, amellyel az egész világot be akarta sugározni képekkel és hírekkel. A hitel fejében átengedte szabadalmai jogainak 51 százalékát. Morgan visszalépése miatt azonban terve nem valósult meg. Ezután turbinákkal foglalkozott, de pénz híján ezen elképzelései sem valósultak meg. Olyan távirányítású repülőt tervezett, amely 2000 km-re tud eljuttatni egy robbanószerkezetet.
1915-ben elterjedt, hogy Edisonnal közösen Nobel-díjra jelölték. Ez a hír hamisnak bizonyult, ami nagy csalódást okozott neki, de 1917-ben megkapta az Amerikai Villamosmérnökök Egyesületének legmagasabb kitüntetését, az Edison-érmet. Javasolta, hogy a kiöregedett csatahajókat áramfejlesztőként hasznosítsák - ez az ötlete meg is valósult. Halála után zárolták írásait, az amerikai kormány számos, katonailag is hasznosítható ötletére rátette a kezét. Hozzáférhető vázlatait ma is sokan tanulmányozzák. Jegyzeteit, modelljeit a belgrádi Tesla-múzeumban őrzik.
Csejtei Orsolya, a múzeum sajtófőnöke az MTI-nek elmondta, hogy az alaptárlat több külföldi város - Montreal, Karlsruhe, Madrid, és Rotterdam - után érkezett Budapestre és itt kiegészült magyar művészek alkotásaival, ugyanis a tárlathoz mindenütt csatlakoztak a helyi művészek is.
A Tesla születésének 150. évfordulója előtt tisztelgő tárlaton Jean-Pierre Aubé Az elektromágneses tér erejének kikémlelése című installációja például folyamatosan figyeli a múzeumban létrejött elektromágneses teret, majd az adatokat hangszórókba továbbítja, bemutatva az állandóan körülöttünk levő elektromos szennyezést. Marie-Jeanne Musiol Fénytestek című munkája az élővilág energiáit jeleníti meg növények elektromágneses aurájáról készített fotókkal.
A Somlai-Fischer Szabolcs - Bengt Sjölén - Danil Lundbäck trió Agytükör című alkotása építészek és mérnökök közti együttműködés eredménye, különleges munka, amelyben a néző testének tükörképe és agyának képe egyszerre látható. A Csiki Csaba - Szabó Péter páros FémBőr című installációja a nézők érintésére elektroakusztikus hangszerré válik.
A digitális művészet mellett láthatók a kiállításon hagyományos művészeti eljárásokkal készült alkotások is, mint Július Gyula installációja, Szűcs Attila olajfestményei, Kerekes Gábor fotói, amelyek szintén elektromos jelenségekkel foglalkoznak.
A projekt célja felfedezni a láthatatlan, de észlelhető anyagi erők természetét, a vibráló energiák környezetünkre és az emberi testre gyakorolt hatását, és mindezt megmutatni a művészet eszközeivel. A Rezonancia című kiállítás augusztus 27-ig látogatható a Ludwig Múzeumban, a Művészetek Palotájában a IX. kerület, Komor Marcell út 1-ben.
(Múlt-kor/MTI)
