A népzenét a hagyományőrzés konzerválni igyekszik, de az évtizedek, évszázadok során tengernyi behatás érte mindig, valamint éri most is” – mondja Barcza Gergő, az idén húsz éves, nagysikerű Besh o droM Együttes frontembere. Az együttes két alapító- és vezető tagját, Barcza Gergőt és Pettik Ádámot kérdeztük a zenekar elmúlt húsz évéről, a változásokról és a népzene helyzetéről. Az együttes többek között a Kobuci Kertben és a Művészetek Völgyében is fellép.
Emlékeznek még, húsz évvel ezelőtt milyen elhatározásból alapítottak zenekart? Érvényesült valamilyen koncepció?
B.G: Nem volt kérdés, hogy különbözőek leszünk mindenkitől, máshogy nem is érdemes zenekart alakítani. Azt hiszem, ez rögtön sikerült is. A következő szempont az volt, hogy táncolható legyen a zenénk, mert ha a nép ropja, az nekünk jó. Hamar megtaláltuk ennek is a módját. Más koncepcióra nem emlékszem.
P.Á: Bár rengeteg jó zenekar volt akkor is, akik erős hatást gyakoroltak ránk, de olyan zenét nem igazán nyomott senki, amilyet legszívesebben hallgattunk volna, viszont szerencsére nekünk sikerült társakat is találni ehhez az őrülethez, és nagyjából el is tudtuk játszani, amit szerettünk volna.
Ennyi év után szükség volt bizonyos praktikák bevetésére, hogy ne fásuljanak bele?
P.Á: A népzene például, ami jelentős részét képezi mind a munkásságunknak, mind az általunk hallgatott zenéknek, nekem kicsit a gyümölcsre hasonlít, és ha időlegesen nem is kívánok már több cseresznyét enni, az biztos, hogy két nap múlva két pofára zabálom majd megint.
B.G: Nincs szükség praktikákra. Ádám Bristolban él, én Jeruzsálemben, a zenekar Budapesten, ez pont elég kihívás midenféle szempontból. Most például alig várom a júliust, hogy egy helyre kerüljünk, és élőben folytathassuk a virtuális próbahelyen elkezdett munkáinkat.
Mindig könnyű volt elfogadtatni a zenéjüket, soha nem érte Önöket negatív kritika az értetlenkedők részéről?
P.Á: Az elejétől fogva rengeteg kritika ért minket. Jó esetben ezekből lehetett tanulni is, de sajnos nem ez volt a jellemző.
B.G: A kezdetekkor a hagyományőrzők közül sokan nem értették, hogy bár mi nem az ő útjukat járjuk, nem vagyunk az ellenségük, sőt. Húsz évvel később ez, remélem, már nem kérdés.
Hogy látják, az itthon játszott népzene nem rekedt-e meg, várható-e újabb felfutás, új irány?
P.Á: Amit ma népzene alatt értünk, az nem változik. Ha igen, azt hívjuk világzenének, ami viszont mindig változik, és ez jó dolog, még akkor is, ha nem mindig születik remekmű.
B.G: Nem rekedt meg, ellenkezőleg, reneszánszát éli, rengeteg fiatal zenész tanulja, műveli, őrzi, használja. A népzenét a hagyományőrzés konzerválni igyekszik, de az évtizedek, évszázadok során tengernyi behatás érte mindig, és éri most is. A két ellentétes erő dinamikus egyensúlya alakítja nagyon lassan a műfajt. Örülnék, ha egy csepp lehetnék a népzenét érő behatások tengerében.
Világzene alatt ma már rengeteg minden értünk. Aki nem ért hozzá, hogyan különböztesse meg a minőségi zenét a gyenge utánzattól?
B.G: A világzene a kezdetektől fogva tág fogalom volt. Valahogy fel kellett címkézni a lemezboltokban azt a polcot, ahova a máshova nem besorolható, népzenéhez kicsit is kapcsolódó albumokat rakták. A hallgatónak azt ajánlom, a közízlés, az eladási adat és a kritikusok véleménye helyett ki-ki támaszkodjon a saját ízlésére, hallására.
P.Á: Nem lehet megúszni az elmélyülést, akármiről is legyen szó. Például bármelyik zenei stílus megismerése sok időt vesz igénybe, mert a legnépszerűbbek nem feltétlen a legjobbak, és nem biztos, hogy a legjobbakat, legnépszerűbbeket hallgatja az ember legszívesebben.
Visszahallgatják a korábbi lemezeiket? Megtörtént, hogy közben valamin nagyon meglepődtek?
B.G: A lemezeink többsége otthon született. Mire az anyag elkészül, a felvételek, a keverés alatt több százszor végighallgatok minden számot. Mikor egy?egy album végre megjelenik, önálló életre kel, megszűnik vele a kapcsolatom. A számokat koncerteken játsszuk tovább, ott alakulnak, változnak, így tényleg meglepetésként ér, ha sok év után visszahallgatok egy lemezt. Legszembetűnőbb a tempóváltozás, élőben jóval gyorsabbak vagyunk.
Június nyolcadikán lépnek fel a Kobuci Kertben. Készülnek meglepetésekkel?
B.G: Korán kezdünk, 19 órakor. Nagyjából két koncertnyi anyagot fogunk eljátszani a zenekar húszévnyi repertoárjából, köztük olyan számokkal, amiket akár egy évtizede vagy még régebb óta nem játszottunk, csupa olyan vendég fellépővel, aki valaha játszott velünk. Izgalmas, rendhagyó koncert lesz, nagyon várom már.
