A srácok a kultikussá vált Unplugged in New York album dalaival járják az országot – Budapesten legközelebb július 20-án láthatjuk őket a Kobuci Kertben –, de olyan számokat is műsorra tűztek, amelyek azóta eggyé váltak a legendás zenekar munkásságával. A 061 többek között arról beszélgetett velük, hogy mitől lehet a Nirvana ma is aktuális, van-e még létjogosultsága grunge-nak, és hogy összejöhet-e a nagy találkozás Dave Grohl-lal a Szigeten.
Mikor merült fel bennetek a Nirvana Acoustic ötlete?
Lugosi Dani: Vilinek vannak egyszálgitáros projektjei, ahol Guns N? Rosest, vagy Rolling Stonest játszik, és volt egy olyan zenekara, amivel Alice in Chainst, nekem pedig egy olyan, amivel Nirvanát nyomtunk. Valamikor 2016 tavaszán felhívott, hogy nem lenne-e kedvem eljátszani vele az Unplugged in New Yorkot. Mondtam, oké, próbáljuk meg. A régi Instantban volt az első koncertünk, már arra több mint kétszázan eljöttek. Ez egy olyan projekt, amit nem lehet „el tábortűz gitározni", erre odafigyelnek az emberek, mert a Nirvana mindenkinek féltve őrzött, gimis kincse. Volt egy Ellátóházas bulink, amire egy nap alatt elfogytak az elővételes jegyet, ezért pár nap múlva egy újabb koncertet kellett csinálnunk, ahova megint eljött vagy négyszáz ember. Ekkor találtuk ki, hogy legyen egy koncert az A38-on, de az már ne két szál gitárral, hanem teljes felállással. Megkerestük Prepelicza Zolit (Apey&The Pea), Kocsis Mátét (exWellhello, BSW), Maszkurát (Maszkura és a Tücsökraj), Ölveti Matyit (Szabó Balázs bandája), és közreműködött Áron Andris és Lee Olivér is.
A tribute eleve nehéz műfaj, dupla támadási felületet ad egy zenekarnak. Pláne a Nirvanánál, ami tényleg egy legendás banda korszakalkotó lemezekkel, ráadásul a műfaj, jelen esetben a grunge alfája és omegája. Volt olyan pont, ahol elbizonytalanodtatok, hogy valóban meg kell-e ezt csinálnotok?
Takács Vilkó.: Nem volt ez egy átgondolt koncepció, inkább csak az volt, hogy felhívtam Danit, hogy zenéljünk együtt, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. Nem az volt bennünk, hogy pénzkereseti jelleggel csináljunk egy zenekart, és minden hétvégén járjuk vele az országot. A koncerteken az jön le, hogy az emberek imádják, hogy amennyire lehet, autentikusan próbáljuk visszaadni ezeket a dalokat, de nem mesterkélt az egész. Ez nem színház, nem öltözünk be Nirvanának, nem bohóckodunk.
L.D.: És az is fontos, hogy nem szabad úgy előadni a dalokat, hogy nekem mit jelentettek, meg kell próbálnom úgy átadni őket, ahogyan a lemezen vannak, hogy másoknak is azt jelentsék, azokat az érzéseket idézzék fel bennük, amikor hallgatták mondjuk, harminc évvel ezelőtt. Pontosan ez a nehéz ebben, hogy az üzenetet ne a saját fordításomban közöljem. Én csak egy cső vagyok, amin keresztül ez az üzenet kimegy, a saját érzelmeimet ilyenkor el kell nyomnom. Arra kell figyelnem, hogy a többiek is azt flasheljék, mintha először hallgatnák a Nirvana-lemezt.
A Nirvana az a zenekar, ami örökké aktuális, mert nem csak a grunge-on szocializálódott mai 30-40-esek kapaszkodnak a zenéjükbe, a tizenévesek is hallgatják. Szerintetek mitől aktuális ma a Nirvana?
L.D.: Szerintem a fiatalabb generációk amikor Nirvanát hallgatnak, értik, hogy ez egy egyszerű zene, nincs agyonbonyolítva, viszont van benne egy harag, egy kontrollált, irányított harag, amivel tudnak azonosulni. Nem az van benne, hogy bassza meg mindenki, az egésznek van egy irányított jellege, nem csak úgy bele van üvöltve a világba. Én hatévesen találkoztam először a Nirvanával, engem akkor rabolt el. Nem értettem a szöveget, nem tudtam, miről van szó, de az őszintesége teljesen magával ragadott.
T.V.: Én tizenhárom éves voltam, amikor Kurt meghalt ?94-ben. Az, hogy öngyilkos lett, valamiért a kultusz része lett. Ezt látom a mai fiataloknál is. Ha a mai napig élne, akkor nem lenne ekkora kultusza. A csávó utálta magát, fejbe lőtte magát, ezzel olyan kultuszt teremtett meg, hogy a mai 13-14 éves lányok, akik otthon sírnak, mert depressziósnak érzik magukat, tudnak ezzel azonosulni. Ha bemész a H&M-be, látod, hogy ott lógnak a vállfákon a Nirvana-pólók. Meg is veszik a gyerekek, de igazából fogalmuk sincs a Nirvanáról, csak azt tudják, áh, ez az a zenekar, amelyikben az énekes megölte magát.
A hajós koncerten voltak liliomok, gyertyák, irodai székek, és ott volt Erica, a próbababa is, a színpadkép tényleg nagyon hasonlított az eredetire. Az Unplugged koncertfelvételt mennyire akartátok levenni?
L.D.: Én pont a videó részével nem foglalkoztam annyira. Az, hogy ugyanúgy lökögessem magam a széken, mint Kurt, az nem volt cél. Eleve azokban a számokban, ahol ő nem gitározik, én gitározok, ha már ott van a kezemben. Másrészt, szerintem inkább az atmoszférán, a hangulaton és a zeneiségen van a hangsúly, a vizualitás a legutolsó dolog, ami számít. Persze, felvehettem volna a nagymama 13. századi, szürke menyétkardigánját, de nem ezt tartottuk fontosnak. Nem a Kurt Cobain-imitátor versenyt szeretném megnyerni. Kocsis annyit mondott, hogy neki van egy fekete, hosszú ujjú garbója, amilyen Dave Grohl-on is volt, ő akkor azt veszi fel. De nem akartunk farsangot, mert az kurva gáz. Az, hogy egy Guns 'N Roses tribute-on a gitároson van egy cilinder, az oké, belefér. De ha már felvesz hozzá egy parókát, az már necces.
T.V.: Nyilván vannak olyan zenekarok, például egy Kiss tribute zenekar, ahol alap, hogy kikeni magát az ember, vagy egy Slipknot, ahol felveszik a maszkokat. Ez a tribute dolog pont ezért nehéz, mert meg kell találni az egyensúlyt, hogy autentikus is legyél, de ne vidd túlzásba. Szerintem mi ezt Danival tök jól megtaláltuk. Imádjuk ezeket a dalokat, de aki ránk néz, Takács Vilmost és Lugosi Danit látja.
Mik a tervek ezzel a formációval?
T. V.: Egy olyan zenekarról beszélünk, ami már nem aktív, nincsenek új lemezeik. Éppen ezért nem is nagyon tudjuk frissíteni a műsort. Van három vagy négy lemeze a zenekarnak, abból tudsz gazdálkodni, és nem mindegyik dalt lehet átírni unplugged verzióba. Nem akarunk ezzel a műsorral túl gyakran fellépni, nem akarjuk, hogy nekünk vagy a közönségnek unalmassá váljon.
Sokan vitatják, hogy a grunge műfaj létezett-e egyáltalán. Ha igen, akkor elsősorban a Nirvanához kötik. Szerintetek van ma/lehet létjogosultsága ennek a műfajnak?
L.D.: Szerintem van, ha a nu-grunge-ról, vagy olyanokról van szó, akik próbálkoznak mai modern dolgokkal összekeverni ezt a műfajt. Szerintem a grunge egy holt nyelv, kicsit a latinhoz tudnám hasonlítani, ami már nem élő nyelv ugyebár, de az orvostudomány még használja. Kicsit a grunge is ilyen a zenében. Lehet, hogy a következő ilyen vonulatot nem grunge-nak fogjuk hívni, de az biztos, hogy jelen van és lesz. Nekem Beethoven is egy kicsit ilyen, ezt halál komolyan mondom. Simán meghallom Beethoven zenéjében a rockot vagy a grunge-ot. Nem vagyok egy nagy kottaolvasó, de hallgatom, és ott van. Sőt, a Beatles-ben is ott van sok helyen. Sőt, a Nirvana is nagyon sok helyen Beatles-es. Ez egy olyan DNS-lánc amit nem lehet kiirtani. A grunge valahol egy alkotómag, ennek volt egy kifejezetten erős, irányított vonala az, amit a Pearl Jam, az Alice in Chains, vagy a Soundgarden képviselt. Egyébként szerintem egyre jobban jön vissza ez a saras, grunge-os vonal, most van kibontakozóban egy grunge-hullám.
Hol találkozhatunk veletek a nyáron?
T.V.: Leszünk Keszthelyen és Csongrádon is, Budapesten legközelebb július 20-án lépünk fel teljes zenekaros felállásban a Kobuci Kertben. És játszunk a Szigeten is, épp aznap, augusztus 13-án, amikor a Foo Fighters is fellép.
L.D.: A Foo Fighters lejön, mi pedig épp akkor kezdünk a nagyszínpaddal szemben lévő színpadon!
Húha, akkor át kéne hívni Dave Grohlt!
T.V.: Nos, ha Dave Grohl olvassa ezt az interjút, akkor innen üzenjük neki, hogy szeretettel várjuk! (nevet) Amúgy ezen tényleg gondolkodtunk, hogy a menedzsmentjüknek üzenni kellene valahogy, hogy helló, itt vagyunk. Vagy az is jó, ha csak odainteget!
A fotókat Bodnár Dávid és Horpáczi Dávid készítette. A teljes interjú a 061.hu-n olvasható.
