A német döntés felháborította Zahi Hawasst, az Egyiptomi Régiségek Főtanácsának vezetőjét, aki a sajtónak az ügy kapcsán elmondta, hogy "ha a berliniek nem változtatnak a döntésen, újult erővel harcolunk a szobor végleges hazatéréséért, és nem rendezünk több vándorkiállítást az országban". Az ügy kapcsán a főrégész a világ összes múzeumát felszólította a törvénytelenül elvitt egyiptomi kincsek visszaadására.
Hawass ugyanis azt tervezi, hogy mire az új egyiptomi múzeum 2012-ben megnyitja kapuit, az összes korábban elvitt műkincset visszaszerzik, és azok ott lesznek láthatók. Hawass korábban az UNESCO segítségét kérte a lopott tárgyak visszaszerzésében, ám a küzdelem egyelőre lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Az egyiptomi Indiana Jones azonban komoly ellenállásba ütközött a múzeum részéről. A berliniek az ügy kapcsán egyenesen attól félnek - ismerve Hawass általuk "gengszterinek" nevezett módszereit - hogy ha akár három hónapra is kikölcsönöznék a szobrot, azt soha nem látnák viszont. Hawass azonban az ügy kapcsán kijelentette: "nem mi vagyunk a Karib-tenger kalózai. A 21. században vagyunk, és együttműködünk az összes országgal, akik becsülik a munkánkat."
A probléma persze igen szerteágazó, hiszen az elmúlt évszázadok során több ezer régiséget vittek el az országból, amelyek közül többet elloptak, míg másokat az ásató régészek vittek haza. A legtöbb értékes kincs a világ legnagyobb múzeumaiba került. A Hawass által visszakövetelt kincsek listájának tetején Nofertiti Berlinben kiállított büsztje és a British Múzeumban látható Rosette-i kő áll. A főrégész szerint a berlini múzeum akciójával bebizonyította, hogy a büszt lopott tárgy.
Dietrich Wildung, a berlini Egyiptomi Múzeum vezetője szerint a német hatóságok régóta állítják, hogy a tárgy túl sérülékeny a szállításhoz. Szerinte "egyiptomi kollégáink jól tudják, hogy Nofertiti két okból nem hagyja el Németországot: először annak állagvédelme, másodszor biztonsági okok miatt". A német illetékesek szerint "Nofertiti nem egy popsztár, aki egyszerűen turnézni indulhat. Egyébként is a múzeum jogos tulajdona: 1920-ban a Borchardt ásatást finanszírozó James Simon adományozta nekik." Hawass azonban a második szemponttal nem ért egyet, szerinte ugyanis semmilyen veszély nem fenyegetné a tárgyat a szállítás során.
