A kiállítás nem csupán művészettörténeti, hanem általános tudománytörténeti szempontból is bemutatja a testről szóló diskurzusok legkülönbözőbb, a 18. század végétől napjainkig tartó és kiható - a gender studies-t és a posztkolonialista elméletet is megelőlegező, illetve kiváltó - változatait. A kiállítás egyik fő hangsúlyát a művészeti, művészettörténeti interpretáció adja. Ugyanakkor kiemelt helyet kap a női akt 19. századi problematikája okán a női test korabeli természettudományos, orvostörténeti megközelítése is.
A kiállítás a női aktot mint a 19. századi művészet megújított műfaját és egyben mint a reneszánsz humanista ábrázolási hagyomány örökösét mutatja be. Többféle szempontból közelítjük meg azt a korszakot, amelyben a tudomány"felfedezte"a női nemet. Hívószavunk A modell, mert a tárlat alapvetően abban a reneszánsz akadémiai közegben helyezi el a női akt ábrázolását, amelyen belül az újkori európai művészet is létrejött: ahol az eleven (női) aktmodell állítása a független, a nem céhes, azaz az akadémikus művész előjoga volt. A művész műterme és a női akt ábrázolása a tapasztalás mellett a képzelet és a kísérlet terepe is volt egyben - a női test képi forrásai az antik és reneszánsz erotikus művek lettek. Tárlatunkon a női aktot az európai képi hagyománnyal és a látás-észleléssel, a nyilvánosság előtti kiállítással összefüggésben mutatjuk be. Eszerint válogattuk a műtárgyakat is: a női aktnak az ideális szép fogalmához és az érzéki realitáshoz való viszonyában.
A mintegy 350 kiállított műtárgy zömét a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti és Grafikai Gyűjteményeinek anyagából válogattuk. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum mint társrendező gondoskodott a témához szükséges anatómiai háttér megismertetéséről. A női akt a 19. századi magyar művészetben értelmezhetetlen az európai ábrázolási hagyomány bemutatása nélkül, amihez műveket a Szépművészeti Múzeumból, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeumból, a Néprajzi Múzeumból, az Iparművészeti Múzeumból és a Magyar Nemzeti Múzeumból kölcsönöztünk. További műtárgyak láthatók még a Budapesti Történeti Múzeum, az Esztergomi Keresztény Múzeum, a kecskeméti Fotótörténeti Múzeum, szegedi, miskolci, pécsi, székesfehérvári és győri múzeumi gyűjtemények anyagából, a bécsi Österreichische Nationalbibliothek, az Albertina és a pozsonyi Galéria mesta Bratislavy gyűjteményeiből, valamint magángyűjteményekből.
A kiállítást több mint 400 oldalas, színesen illusztrált katalógus kíséri. Ebben a téma hazai kutatói mellett neves külföldi szerzők is közreműködtek: Werner Hofmann, a bécsi Museum des 20. Jahrhunderts alapító-igazgatója, a Hamburger Kunsthalle volt igazgatója; Linda Nochlin, a New York-i Vassar College professzora és Sascha Renner, zürichi etnológus. Az orvostörténeti rész kurátora Horányi Ildikó. A kiállítás rendezője és a katalógus szerkesztője Imre Györgyi.
MAGYAR NEMZETI GALÉRIA
Budavári Palota, C épület földszint
2004. október 14 - 2005. február 6.
