Nem a mérsékletről voltak híresek az ókori görög és római fürdők ? amelyek, ahogyan azt nevük is sugallja, elsősorban a fürdés, tisztálkodás végett születtek. Az emberek minél többet megmutattak magukból, testük felületét annál nagyobb eséllyel érte víz. A nemek persze nem keveredhettek, a férfiak és a nők külön termekben áztathatták magukat és élhették ki vágyaikat a társalkodásra.
A nők i.e. 200-tól körülbelül i.sz. 500-ig rendszerint meztelenül, vagy egy szalagszerű fürdőruhában, rövid alsórészben vettek fürdőt. Az ókori rajzokon jól látható, amint a hölgyek ebben a mai, modern bikinihez nagyon hasonlító dresszben pózolnak. A közfürdők a középkorba való átmenet idején eltűntek, s csak a viktoriánus korban tűnnek fel újra a fürdőruhák ? erre azonban valószínűleg rá sem ismernének az ókoriak.
A mértékletesség ? erény. Az öröknek hitt axióma soha nem volt annyira érvényes, mint a 19. században, a viktoriánus kori Anglia szebbik nemének fürdőzési szokásai terén. Ez különböztette meg az előkelőket a marginális rétegektől, a fürdőruhákat illetően pedig mindent a képzeletre hagyott. A hosszú fürdődresszek szegélyénél súlyok biztosították, hogy a felerősödő szél ne okozzon kellemetlen meglepetést az óvatlan fürdőzők számára, akik fekete harisnyával próbálták elejét venni a kíváncsiskodó férfihad kukkolásának.
A viktoriánus kori fürdőruha számos változáson ment keresztül az 1800-as években ? volt egy rövidke pillanat, amikor a nők a mai overallhoz hasonló felszerelésben kínozták magukat a vízben, de a század végére a dressz egyre inkább funkcionális lett.
A nemi szerepek a 20. század elején átalakulóban voltak; a nők kiharcolták maguknak a választói jogot, s 1920-ra elérték, hogy nem kerültek rács mögé, ha a tengerparton megmutatták fedetlen lábukat vagy vállukat a bámészkodó férfiaknak. Ennek a változásnak volt a része, hogy a gyengébbik nem tagjai elkezdtek úszni ? valóban úszni, amivel a fürdőruha immáron nemcsak elnevezésében utalt a sportra. Az úszás versenysport lett, amelyet egyaránt űztek iskolákban, s rekreációs célból is.
Ennek megfelelően az úszódressz funkciót kapott, s ugyan még mindig gyapjúból készült, de sokkal rövidebb lett, mint volt pár évtizeddel korábban. A kor divatja szerint a fürdőruhák ekkor még egyrészesek voltak, de a combot már nem fedték, s elég kényelmesnek bizonyultak ahhoz, hogy szabadon lehessen bennük mozogni.
A harmincas években jelentek meg először azok a fürdőruhák, amelyek már valóban fürdőruháknak néztek ki. Megváltozott az anyag (latex), a hossza pedig mindenhol megrövidült: teljesen szabadon hagyta a karokat, nem beszélve a lábakról. A negyvenes években a férfiak legnagyobb örömére végre megjelentek a kétrészes női fürdőruhák, de ezek még csak a bikini távoli rokonainak számítottak: olyanok voltak, mintha a jól ismert egyrészes dresszeket "vágták" volna ketté a has tájékán.
Louis Réard francia autómérnök a második világháború alatt kénytelen volt átvenni a családi csipkeverő üzemet és unalmában ötlötte ki a kétrészes fürdőruhát, amelynek bemutatását egyetlen korabeli manöken sem vállalta. Az eseményre végül 1946. július 5-én a híres párizsi Deligny uszodahajón került sor. A párizsi újságok ezalatt a Mikronéziában található Marshall-szigetcsoporthoz tartozó Bikinin végrehajtott amerikai atombomba kísérletről cikkeztek. A leleményes feltaláló azt remélte, hogy ha a szigetről nevezi el a merész ruhadarabot, hatvan évvel később már csak az ő anatómiai-bomba kísérletére fog emlékezni a világ.
A bikini 1946-ban megrengette a világot. Annál az egyszerű, de nem kevés botrányt kiváltó ténynél fogva, hogy "feltárta" az évszázadokig rejtegetett köldököt. A bikini azonnal meghódította az európai partokat és a férfiak szívét, Amerika azonban sokáig makacsul tartotta magát; az ötvenes években újabb tabuk dőltek, a kulturális forradalom pedig az ellenkező irányba lépett?
A korábbi években tapasztalt felháborodásból szinte semmi sem maradt a hatvanas évtizedekre. A felső rész a mell egészét lefedte, s az alsó rész is szigorú szabályokat követett. A hatvanas években megindult az "olvadás", igaz, ekkor csak az anyag terén következett be változás. A spandex térnyerésével a fürdőruhák fényesebbek lettek és szárazabbak maradtak, de a "lényeg" ezúttal is láthatatlan maradt. A következő dekád hozta el az oldalt megkötős bikinit, ahonnan csak egy ugrás volt a kilencvenes évek, amikor a népszerű amerikai sorozat, a Baywatch hölgytagjain látható, az alsó rész kevéssé anyaggazdag változata terjedt el.
