Nők is "bankolhattak" az ókori Rómában
Carmen Lázaro, a Universitat Jaume I. római jog professzora tanulmányában azzal foglalkozik, hogy a nők hogyan próbáltak meg a törvényeket kijátszva hitelhez jutni, ami a korban gyakorlatilag a férfiak kiváltsága volt. Általános tendencia volt, hogy a szebbik nem tagjai személyes, legféltettebb tárgyaikat ? úgy mint ékszerek ? zálogosították el annak reményében, hogy pénzhez, ily módon hitelhez jussanak.
A ? mai szóhasználattal élve ? mikrohitelezési forma létezését számos forrás ? többnyire epigráfia ? támasztja alá. A pompeji Granio-ház feliratai között az egyiken egy bizonyos Faustilláról lehet olvasni, aki 6,25 százalékos kamattal "dolgozott".
Lazaro azt írja, hogy ezek a kölcsönök teljesen legálisak voltak, a hatóságoknak nem kellett áldásukat adni rájuk. A jogi megkötöttségek végül oda vezettek, hogy a nők olyan mechanizmust fejlesztettek ki, amellyel a törvény szigorát kijátszva, legális úton juthattak pénzhez.
A mikrohitelezéshez hasonló üzleti modellnek köszönhetően a nők némi szabadságot élvezhettek, megkerülve a törvény betűjét ? fogalmaz a tanulmány. Lazarus szerint a nők tevékenysége nem korlátozódott a kölcsönzésre: ők felügyelték a szállítást, irányították a textil- és a cipőgyártást, luxuscikkekkel és élelmiszerrel kereskedtek.
"A nők szabadsága az üzleti életben onnan eredt, hogy nagy volt a kockázata az özvegységnek, s felismerték, hogy a családi gazdaságot folytatni kellett" ? írja a kutató.