Novák Péter: Kolozsvár világváros, multikulturális helyszín lett

Melyik a kedvenc környéked? Határon túli magyar helyszíneket is említhetsz.

A családom apai ágon erdélyi származású, de az áttelepülésük még a világháború alatt, a második bécsi döntés felülbírálása után történt, amikor Erdély ismét román kézbe került. Akkor édesapám anyja elhatározta, hogy a család Magyarországra költözik. Kalandos menekülés, sok történelmi felvonást átélő helyzet volt, azonban a nagymamám lelkében Erdély és az onnan való eljövetel sosem múló nosztalgia maradt. Így a nővéremmel együtt nyaranta visszavitt minket, és heteket töltöttünk Marosvásárhelyen, Kolozsváron. Bemutatta a régi családi helyszíneket, megismertetett az ottani kultúrával. Az emberek faluhelyen nemzeti viseletben jártak, tartották a szokásaikat, zenekarok, táncházak működtek.

A szüleim a koreográfusi munka mellett néprajzosok voltak, tehát az is sokat számított az erdélyi települések szeretetében, hogy átélhettük velük az akkor még élő gyűjtés pillanatait. Már négyéves koromtól őrzök emlékeket a különböző dialektusokban élő népcsoportok hagyományairól, nem beszélve az ottani természeti adottságokról. A Kárpát-medence egyedülállóan csodálatos vidéke, a Kolozsvárt körülvevő Kalotaszegi-dombság, a Hargita, Székelyföld, a hatalmas erdőségek, ahol életemben először láttam medvét, felejthetetlen helyszínek!

Kiskoromtól kezdve rendkívül vegyes élményekkel teli belső és külső utazásokon vettem részt, és ezek a felnőtt életemben sem értek véget, hiszen a munkáim időről időre visszavittek Erdélybe.

Engedve a romantikus elképzeléseknek, többször vettem házat azon a vidéken, de nem működött a dolog, úgyhogy inkább azt tartom jónak, ha az ember sokat jár, tapasztal, sok települést, helyszínt megismer. Igyekszem a hajdani nagymamám törekvését átültetni a fiaimra, ezért minden évben többször megyünk Erdélybe. Előfordul, hogy csak lógatjuk a lábunkat az őszi szünetben, de legutóbb például elkísértek a bemutatómra.

Apropó, hogyan fogadták Kolozsváron az új rendezésedet, vagyis a Jézus Krisztus szupersztár rockoperát? Van különbség a magyarországi és az ottani premierek hangulatában?

Speciális dolog egy elszakított országrészben kisebbségben élni. Ezt mi, a többség megérteni igen, de átérezni nem tudjuk, hogy mivel jár. Az erdélyiek vendégszeretete, nyitottsága egyedülálló, zavarba ejtően megtisztelő, miközben a mindennapjaikban némi zárkózottság is tapasztalható bennük, ez kiderült a színházi munkáim kapcsán. Éppen ezért, figyelve a román és a Kolozsváron élő más nemzetiségű közönségre, angolul játszottuk az előadást. Kolozsvár világváros, multikulturális helyszín lett, ahol több ezer európai és amerikai vállalkozás működik. Rengeteg, ötszázezer lakosa mellett a belváros meg tudta őrizni a sokféle náció együttéléséből létrejött történelmi hangulatát, ami manapság is az aranykort idézi, amikor hatalmas kereskedővárosként, átutazó helyszínként funkcionált. Speciális helyszíne Európának.

A Jézus Krisztus szupersztár érdekes vállalkozás volt, mert egyrészt a Kolozsvári Magyar Opera tagjai adták elő, akik nem kérdés, hogy sokféle műfajban jeleskednek, de elsősorban operaénekesek. Másrészt ősbemutatóról beszélünk, hiszen az ortodox egyház korlátozásai miatt az elmúlt ötven évben – amióta a rockopera megszületett – nem láthatták Romániában, úgyhogy nagy eseménynek számított.

Az emberiség legismertebb történetével és a legismertebb személyiségével foglalkozni és vele kapcsolatos színdarabot színpadra állítani pedig önmagában nagy kihívás.

A kolozsvári közönség 15 percig állva tapsolt, ami itthon ritka jelenség, tehát a szabad véleménynyilvánítás kifejezetten katarzist tükrözött, egyben a közösségi program megélésének örömét is megmutatta.

Hat hetet töltöttél kint, ami – mint fogalmaztál – alkalmat adott arra, hogy bővítsd a helyi ismereteidet.

Manapság másképp kezeljük az időt. Nem élünk már abban az időszakban, hogy a távolságok különösebb problémát okozzanak, például Kolozsvárra és Marosvásárhelyre is rendszeres repülőjárat közlekedik. A távmunkának köszönhetően megnőttek a lehetőségek, amelyekben össze tudjuk kötni a kellemest a hasznossal: amellett, hogy a feladatainkat elvégezzük, körül is nézhetünk külföldön.

Büszke vagyok rá, hogy a kezdeményezésemre nem egy fiatal barátom az egész nyarat Erdélyben töltötte. Kivitték a laptopjaikat, házat béreltek, és három hónapot Székelyföldről dolgoztak. 

Különben ennyi év után már fel sem tűnik, de milyen izgalmas dolog, hogy egy másik országban az én nyelvemet beszélik! Közben természetesen a gasztronómiában, a szokásokban, az ízlésben mégiscsak vannak eltérések – szóval ez egy valódi felfedezőtúra. Annyira szeretjük járni a világot, megnézni más kontinenseket, kultúrákat, ami persze teljesen rendben van, de közben egy erdélyi tartózkodás során az ember rádöbben, hogy tulajdonképpen még a saját hazájáról sem tud semmit.