Novák Péter: Kolozsvár világváros, multikulturális helyszín lett

Virtus

Hogy konkrétan a családi nosztalgia vagy a Novák Ferenc Tata és Foltin Jolán szülőpáros gyűjtőmunkája, esetleg a Kalotaszegi-dombság lenyűgöző vidékei hatottak a legerősebben Novák Péterre, maga sem tudja. Az viszont biztos, hogy Erdélyhez hasonlóan kevés helyszín ejti rabul a rendező-koreográfust.

Novák Péter, az esemény védnöke, zenész, színész, rendező a Kultúrházak éjjel-nappal 2018 rendezvénysorozat országos megnyitóján Budakeszin 2018. február 2-án. Idén február 2-a és 4-e között már tizenkettedik alkalommal rendezik meg az eseménysorozatot.

Készítette: Mohai Balázs
Személyek: NOVÁK Péter
Tulajdonos: MTI/MTVA
Fájlnév: ADMOHA201802020029
Novák Péter. Fotó: Mohai Balázs / MTI

Melyik a kedvenc környéked? Határon túli magyar helyszíneket is említhetsz.

A családom apai ágon erdélyi származású, de az áttelepülésük még a világháború alatt, a második bécsi döntés felülbírálása után történt, amikor Erdély ismét román kézbe került. Akkor édesapám anyja elhatározta, hogy a család Magyarországra költözik. Kalandos menekülés, sok történelmi felvonást átélő helyzet volt, azonban a nagymamám lelkében Erdély és az onnan való eljövetel sosem múló nosztalgia maradt. Így a nővéremmel együtt nyaranta visszavitt minket, és heteket töltöttünk Marosvásárhelyen, Kolozsváron. Bemutatta a régi családi helyszíneket, megismertetett az ottani kultúrával. Az emberek faluhelyen nemzeti viseletben jártak, tartották a szokásaikat, zenekarok, táncházak működtek.

A szüleim a koreográfusi munka mellett néprajzosok voltak, tehát az is sokat számított az erdélyi települések szeretetében, hogy átélhettük velük az akkor még élő gyűjtés pillanatait. Már négyéves koromtól őrzök emlékeket a különböző dialektusokban élő népcsoportok hagyományairól, nem beszélve az ottani természeti adottságokról. A Kárpát-medence egyedülállóan csodálatos vidéke, a Kolozsvárt körülvevő Kalotaszegi-dombság, a Hargita, Székelyföld, a hatalmas erdőségek, ahol életemben először láttam medvét, felejthetetlen helyszínek!

Kiskoromtól kezdve rendkívül vegyes élményekkel teli belső és külső utazásokon vettem részt, és ezek a felnőtt életemben sem értek véget, hiszen a munkáim időről időre visszavittek Erdélybe.

Engedve a romantikus elképzeléseknek, többször vettem házat azon a vidéken, de nem működött a dolog, úgyhogy inkább azt tartom jónak, ha az ember sokat jár, tapasztal, sok települést, helyszínt megismer. Igyekszem a hajdani nagymamám törekvését átültetni a fiaimra, ezért minden évben többször megyünk Erdélybe. Előfordul, hogy csak lógatjuk a lábunkat az őszi szünetben, de legutóbb például elkísértek a bemutatómra.

Apropó, hogyan fogadták Kolozsváron az új rendezésedet, vagyis a Jézus Krisztus szupersztár rockoperát? Van különbség a magyarországi és az ottani premierek hangulatában?

Speciális dolog egy elszakított országrészben kisebbségben élni. Ezt mi, a többség megérteni igen, de átérezni nem tudjuk, hogy mivel jár. Az erdélyiek vendégszeretete, nyitottsága egyedülálló, zavarba ejtően megtisztelő, miközben a mindennapjaikban némi zárkózottság is tapasztalható bennük, ez kiderült a színházi munkáim kapcsán. Éppen ezért, figyelve a román és a Kolozsváron élő más nemzetiségű közönségre, angolul játszottuk az előadást. Kolozsvár világváros, multikulturális helyszín lett, ahol több ezer európai és amerikai vállalkozás működik. Rengeteg, ötszázezer lakosa mellett a belváros meg tudta őrizni a sokféle náció együttéléséből létrejött történelmi hangulatát, ami manapság is az aranykort idézi, amikor hatalmas kereskedővárosként, átutazó helyszínként funkcionált. Speciális helyszíne Európának.

Kolozsvár. Fotó: Shutterstock
Kolozsvár. Fotó: Shutterstock

A Jézus Krisztus szupersztár érdekes vállalkozás volt, mert egyrészt a Kolozsvári Magyar Opera tagjai adták elő, akik nem kérdés, hogy sokféle műfajban jeleskednek, de elsősorban operaénekesek. Másrészt ősbemutatóról beszélünk, hiszen az ortodox egyház korlátozásai miatt az elmúlt ötven évben – amióta a rockopera megszületett – nem láthatták Romániában, úgyhogy nagy eseménynek számított.

Az emberiség legismertebb történetével és a legismertebb személyiségével foglalkozni és vele kapcsolatos színdarabot színpadra állítani pedig önmagában nagy kihívás.

A kolozsvári közönség 15 percig állva tapsolt, ami itthon ritka jelenség, tehát a szabad véleménynyilvánítás kifejezetten katarzist tükrözött, egyben a közösségi program megélésének örömét is megmutatta.

Hat hetet töltöttél kint, ami – mint fogalmaztál – alkalmat adott arra, hogy bővítsd a helyi ismereteidet.

Manapság másképp kezeljük az időt. Nem élünk már abban az időszakban, hogy a távolságok különösebb problémát okozzanak, például Kolozsvárra és Marosvásárhelyre is rendszeres repülőjárat közlekedik. A távmunkának köszönhetően megnőttek a lehetőségek, amelyekben össze tudjuk kötni a kellemest a hasznossal: amellett, hogy a feladatainkat elvégezzük, körül is nézhetünk külföldön.

Büszke vagyok rá, hogy a kezdeményezésemre nem egy fiatal barátom az egész nyarat Erdélyben töltötte. Kivitték a laptopjaikat, házat béreltek, és három hónapot Székelyföldről dolgoztak. 

Különben ennyi év után már fel sem tűnik, de milyen izgalmas dolog, hogy egy másik országban az én nyelvemet beszélik! Közben természetesen a gasztronómiában, a szokásokban, az ízlésben mégiscsak vannak eltérések – szóval ez egy valódi felfedezőtúra. Annyira szeretjük járni a világot, megnézni más kontinenseket, kultúrákat, ami persze teljesen rendben van, de közben egy erdélyi tartózkodás során az ember rádöbben, hogy tulajdonképpen még a saját hazájáról sem tud semmit.