Az alkalom a Szabadtéri Színházak Szövetsége tagszínházainak előadásaiból összeállított videóval kezdődik, és egy kis nyarat csempész a terembe, a Thália Színház télikertjének előterébe. „A nyár nem fog elmaradni” – jelenti ki magabiztosan Nagy Viktor színész, az alkalom házigazdája, a Thália tagja és a szövetség egyik alelnöke. Mi ezt – 13 fokból és esőből, ázott verebekként érkeztünk ide – némi kétellyel hallgatjuk, de annak örülünk, hogy ők mindent meg fognak tenni ennek érdekében, ami tőlük telik. A közreműködők és a díszvendégek, a szabadtéri színházak vezetőinek népes serege a várva várt nyár előcsalogatását célzó erődemonstrációként is felfogható. Lelkesedésben láthatólag nincs hiány.
Nádasdy Erika Mihalics János zongorakíséretével elénekli a Macskadémon című musical, a szabadtéri színházak egy hónap múlva kezdődő találkozója első produkciójának betétdalát, azzal a forró érzelmeket tükröző sorral, hogy „a nyárest mámorát még most is érzem” – örülnénk, ha már mi is érezhetnénk. Pócza Zoltán elnök ezután a szövetség 14 tagszínházáról, a hozzá tartozás feltételeiről és két korábbi nagy egyéniségéről, Mátyás Irénről és a 2016-ban elhunyt Gedeon Józsefről beszél (a korábbi Amfiteátrum-díjnak az ő tiszteletére ma már Gedeon József Amfiteátrum-díj a neve). Szóba hozza továbbá az idei jubileumokat, amelyből három is jutott erre az évre: 85 éves a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, hatvan a Gyulai Várszínház, negyven a Zsámbéki Nyári Színház. A tagszínházaknak múlt évben 53 bemutatójuk, 560 előadásuk és több mint háromszázezer nézőjük volt. „Nyáron mi vagyunk a színház” – hangzik el a jelentőségükre utaló és öntudatra valló mondat. Sok helyszínükön évről évre fel kell építeni a színpadot, ami költséges mulatság.
Az sem mellékes körülmény, hogy neves művészeket csábítanak vidéki helyszínekre (és hetekre ott is tartják őket), ami szintén támogatásigényes műfaj. Igyekeznek minél többfelé eljutni az előadásaikkal, ezért mindig keresik az együttműködés lehetőségeit. Óriási jelentősége van számukra, hogy idén az Európa Kulturális Fővárosa programhoz kapcsolódhatnak, és ezzel felhívhatják a figyelmet arra a kevéssé ismert tényre, hogy a magyar szabadtéri színjátszás kínálatának színessége és gazdagsága egyedülálló Európában. Pócza úr e ponton felolvassa Navracsics Tibor üdvözlőlevelét, amely azt hangsúlyozza, hogy a színház jóval több mint időtöltés, szórakozás: közösségteremtő erőt jelent. Aztán a szövetség tagszínházainak a Színházi Olimpia programjaiban való részvételéről hangzik el néhány szó. A Szabadtéri Színházak Találkozója idén konferenciának is helyet fog adni, amely a turizmus és a gazdaság összefüggéseivel, a kultúrával mint a gazdaság motorjával foglalkozik majd, és része lesz a 85 éves Margitszigeti Szabadtéri Színpad történetét bemutató fotókiállítás is.
Varga Richárd, az Európa Kulturális Fővárosa program irodalmi és színházi vezetője megköszöni a szövetségnek, hogy pályáztak hozzájuk, mert nagyszerűen illeszkedtek abba a koncepciójukba, hogy minél több színházi produkciót vigyenek nem szokványos helyszínekre, például utcára, erdőbe – a környezet ugyanis plusz rétegekkel járulhat hozzá az előadásokhoz. Amiatt is fontosak számukra a szövetség által behozott produkciók, mert általuk több helyre eljuthatnak, és így korábbi fázisában alapvetően Veszprém-fókuszú programjuk kiszélesedik. Az ollót az előadások színes kínálata révén egészen szélesre nyithatják: klasszikustól a kísérletezőig, bábelőadástól a mozgásszínházig terjed a skála, ami azt is segíti, hogy a legkülönfélébb korosztályokat szólíthassák meg, és minél több új embert nyerjenek meg a színház számára. Így, közös erővel vált teljessé a régióra vonatkozó színházi koncepciójuk.
Amikor ezután ismét Nagy Viktor jut szóhoz, hazabeszél. Megemlíti ugyanis, hogy Salföldön idén először a Thália is szabadtéri produkciókkal lesz jelen: az iskola udvarán megnyílik a Thália Nyári Kert. Alsóörs polgármestere, Hebling Zsolt József varázslatos új rendezvényhelyszínükről, a korábbi vöröskőbányában kialakított Amfiteátrumról beszél, amelynek páratlan értékét már 2000-ben felfedezték, de csak másfél éve, európai források bevonásával sikerült teljesen felújítaniuk. Erdei játékterük sok színházi előadásnak adhat majd otthont. Mészáros Miklós, Balatonboglár polgármestere a magyar avantgárd képzőművészet történetében jelentős Kék kápolnai tárlatokról, a Csiky Gergely Színházzal való ’70-es, ’80-as évekbeli együttműködésről, jazz- és szüreti fesztiváljukról, valamint szépen felújított szabadtéri színpadukról és „esőhelyszínükről”, a művelődési házról ejt szót.
Pócza úr ezután ismét magához ragadja és ekkortól már végig magánál is tartja a szót. Először is megköszöni a két polgármesternek, hogy anyagiakat nem kímélve együttműködnek velük, áldoznak a minőségi kultúrára (a programsorozathoz való csatlakozásuk érdekében ugyanis lakosságszám-arányosan hozzá kellett járulniuk a költségekhez). Nagyszerű idea olyan helyre kultúrát vinni, ahol nyárról nyárra turisták tömege fordul meg. Ilyenkor ugyanis sok-sok olyan embert környékezhetnek meg a színház csábításával, aki amúgy soha nem jutna el előadásra. Így viszont a felejthetetlen nyáresti emlék ősszel vagy télen nagy eséllyel elviszi majd őket kőszínházba is, és ez új nézőket jelent. Ez húzza alá a gyermekelőadások jelentőségét. A színházba járók átlagéletkora egyfolytában nő, ezért a jövő közönségének kinevelése manapság a legfontosabb feladatok egyikének tűnik.
A szövetség elnöke ezután átadja a Gedeon József Amfiteátrum-díjat Cselényi Nóra díszlettervezőnek, a Csiky Gergely Színház örökös tagjának, aki már harminc éve visszajár a Kőszegi Várszínházba, és körülbelül háromszáz előadás jelmezei fűződnek a nevéhez.
*
Megszólítom az alsóörsi polgármestert, mert megragadta a fantáziámat az új, korábbi bányában kialakított színpadról szóló történet – már önmagában az, hogy valaki meglátta benne a lehetőséget, aztán hosszú évek alatt újabb és újabb energiákat tettek a terv megvalósításába. „Vöröskőbánya volt ott, háromszázmillió éves” – mondja Hebling úr. – „Alsóörsön korábban házak, mólók épültek, és sírkövek készültek ebből a kőből.” A bányát 2000-ben rekultiválták, és legyezőszerű, 36 szintből álló „fél amfiteátrumot” alakítottak ki benne.
Lovasprogramokat és színházi előadásokat is szerveztek oda, de gyorsan tönkrement. A közelmúltban azonban uniós forrásokból sikerült fullextrásan felújítani, így ma már korszerű színházi és játékhelyszín. A legnagyobb magyar planetáriumnak is otthont ad, amely 15 csillagászati témájú és két gyerekfilmmel várja látogatóit. Óriási lépés, véli a polgármester, hogy a Szabadtéri Színházak Szövetségével és a Kulturális Fővárosi rendezvénysorozat szervezőivel is együttműködhetnek, és kuriózum, hogy augusztusban kőfaragó szimpózium vendéglátója is lesz az Amfiteátrum. A kivételes, festőien romantikus helyszín Veszprém és Alsóörs felől is könnyen megközelíthető, és ingyenes parkolási lehetőséget biztosít a vendégeknek. Hebling úr szerényen az előző polgármester, Bóka István (ma Balatonfüred polgármestere) és Semsei Sándor, a helyi turisztikai szövetség elnöke érdemének tudja be, hogy az egykori bánya ma már vonzó turistacélpont, kulturális helyszín, és rajtuk kívül is jó néhány fontos segítőtársat említ még. Sokak víziója vált valóra.
Nyitókép: Cselényi Nóra (középen) jelmeztervező kapta a Gedeon József Amfiteátrum-díjat. Fotó: Molnár Miklós
