Nyelvi tévhitek: Alanyi jogon

A szabályokat azért veszélyes leegyszerűsítve tanítani, mert olykor apró, de lényeges mozzanatok maradhatnak ki a gondolatmenetből, megnehezítve ezzel a diákok dolgát. A körülöttünk lévő világ sem működik egyszerűen, éppen ezért a világot nyelvileg visszatükröző mondatok sem egyszerűek – már ami a mögöttük lévő emberi gondolkodást illeti. Bonyolultságukra a nyelvtanórák mondatelemzései kapcsán jöhettünk rá, hogy aztán elkönyveljük magunkban az egészet valami értelmetlen ostobaságként. Az Alanyi jogon folytatásos írásai néhány nyelvtani tévhit tisztázásával szeretnék közelebb hozni az olvasóhoz a mondatok ismeretét, és rávilágítani arra, hogy a tanultak egyáltalán nem haszontalanok, csak néhány fontos praktikát kell újból az eszünkbe vésnünk a megfelelő használatukhoz.

Ki ne emlékezne arra, amikor mondatelemzést tanult, és mindenféle vonalakkal meg pontokkal húzogatta alá a mondatrészeket? Néha már az is nehézséget okozott, hogy az alanyt vagy az állítmányt megtaláljuk, pedig – hangozhatott el sokszor – ezek a mondat legfontosabb elemei: alappillérei, ha úgy tetszik. Azóta már tudjuk, hogy valójában a legfontosabb mondatrész az állítmány („a mondat királya”, ahogyan egy nyelvész kollégám hívja), és ennek elmaradhatatlan kötelező vonzata az alany, amellyel kapcsolatban azonban tartja magát egy téves leegyszerűsítés, egy makacs babona – mégpedig az, hogy a mondat alanya csak élőlény lehet.

Oktatói munkám során újra és újra találkozom ezzel a tévhittel. Egy idő után éltem a gyanúperrel, hogy itt nem pusztán tudáshiányról, hanem racionális problémakezelésről van szó. Magyarul: ha egy mondatban szerepel valaki vagy valami, ami él és mozog, akkor azonnal rá gondolnak alanyként, vagyis újra és újra visszatér ugyanaz a hiba.

A tévhit valószínűleg az alany köznyelvi jelentéseivel van összefüggésben.

Ha felütjük a Magyar értelmező kéziszótárt, a következőket találjuk az alanynál:

1. A mondatnak az a része, akiről, amiről az
   állítmánnyal mondunk valamit.
2. Gondolkodó, tudattal, akarattal bíró lény.
   / Ítéletben az a fogalom, amelyre az állítás vonatkozik.
3. Facsemete vagy szőlővessző, amelyre a
   nemes fajtát oltják.
4. Élőlény, akin/amin valamilyen szert, eljárást
   kipróbálnak.
5. Aki eltűr, elvisel valamit, aki alkalmas
   valamire.

Különösen a 4. és az 5. jelentés érdekes számunkra, amelyeket példamondatokkal is megvilágíthatunk:

A gyógyszerkísérletnek egerek voltak az alanyai.
Ki lehet a szenvedő alanya az emberi kegyetlenségeknek?
Alanyi jogon jár neki az adó-visszatérítés.
Az újságíró lelkesen kérdezte a riportalanyt.

A példamondatokból
látható, hogy a köznyelv gyakran használja az alany szót emberekre, de más
élőlényekre is olyan értelemben, amikor valamilyen cselekvés vagy történés
elszenvedőiként tűnnek föl, vagyis mások végeznek rajtuk valamilyen
tevékenységet.

Vizsgáljuk hát meg,
hogyan is működik a tévhit a gyakorlatban!

A legegyszerűbb ilyenkor újabb példákat vennünk:

András egy óra alatt tíz kilométert futott.

Ebben a mondatban egyértelműnek tűnik, hogy András az alany, hiszen a futást ő végzi el, ő a cselekvő.

Az osztályban Andrásról beszélgettek.

Itt már nem ennyire
egyértelmű a helyzet. A mondatban megjelenik ugyanis András, aki személy, ráadásul
a beszélgetésnek ő az elszenvedője, hiszen rá irányul a tevékenység (esetleg
anélkül, hogy tudna róla), tehát a szó közhasználatú értelmében a beszélgetés
ALANYA András. Ráadásul az értelmező szótár is azt mondja (lásd a kiemelt 1.
jelentést), hogy akiRŐL, amiRŐL az állítmánnyal mondunk valamit (AndrásRÓL
beszélgettek), az az alany. Hát akkor nem egyértelmű, hogy ennek a mondatnak is
András az alanya?

Sajnos nem. És itt kezdődnek általában az órai problémák, mert szét kell választani egymástól a közbeszéd szerinti alanyt (hívjuk logikai alanynak) és a mondat nyelvtani alanyát (hívjuk grammatikai alanynak). Ennek legegyszerűbb módja a megfelelő kérdés föltétele és annak a mondatrésznek a megkeresése, amelyik alanyesetben áll a mondatban.

Az alany megfelelő kérdése: Ki? Mi? (egyes szám esetén) + az állítmány E/3. személyű alakja vagy Kik? Mik? (többes szám esetén) + az állítmány T/3. személyű alakja.

Az előző példáinkon
lefuttatva tehát:

András egy óra alatt tíz kilométert futott. Ki futott? András.

Az osztályban Andrásról beszélgettek. Kik beszélgettek? Valakik, ők, az osztálytársak.

A második példában az állítmány többes számú, de látható, hogy nem pontosan tudjuk, kik is beszélgettek Andrásról. Ennek oka, hogy ún. határozatlan alanyról beszélünk, ilyenkor nem tudjuk/akarjuk megjelölni a cselekvő pontos személyét, esetleg az nem is lényeges. Ez pedig elég gyakran előfordul a nyelvhasználatban:

A toronyban delet harangoztak. Kirabolták a bankot. Valaki csöngetett.

Összegezve tehát: előfordulhat, hogy a mondatban a logikai alany (akivel történik valamit, aki elszenvedője valaminek) nem egyezik meg a grammatikai alannyal (azzal a mondatrésszel, amely alanyesetben áll). Amikor a kettő egybeesik, általában nincsen semmilyen gond a felismeréssel, a mondatelemzéssel, pláne ha a két alany élőlényekkel azonosítható. De mi van akkor, ha a mondatban nem szerepel egyetlen élőlény sem? Akkor mi vagy ki lehet az alany? Ez lesz a következő Alanyi jogon témája.

#nyelvműhely

Nyitókép: Shutterstock/Burhanuddin