Előző írásomban amellett törtem lándzsát, hogy a sokak által kárhoztatott létige + határozói igenév szerkezet igenis helyes és magyaros, és szó sincs arról, hogy germanizmus vagy idegen eredetű kifejezésmód lenne. Így tehát az olyan példákban, mint

 az ajtó be van csukva, a csap el van dugulva, a káresemény be lett jelentve,

nem találhatunk nyelvhelyességi hibát. Sőt kiderült az is, hogy a rácsos kapu csak zöldre festve lehet, és nem lehet zöldre festett – legalábbis a közismert dalban –, különben vétünk annak szótagszámlálási szabályai és prozódiája ellen, ezt pedig mindenképpen szeretnénk elkerülni.

Ezen a ponton azonban ismét szükség van a nyelvész segítségére, hiszen föloldhatatlannak tűnő ellentmondás, hogy az előzőek alapján vajon miért nem helyes a macska föl van mászva a fára szerkezet. Akik esetleg némi diadallal olvassák most e sorokat („Hiszen mondtuk mi, hogy nem helyes!”), azokat megnyugtatom: igazuk van. De azért nem teljesen.

A magyar anyanyelvű beszélők – miután anyanyelvük rendszerét nagyjából hat-hét éves korukra elsajátították – ösztönösen használják a nyelvi szerkezeteket. Többnyire nem keresik egy-egy általuk megszokottnak tartott nyelvi forma miértjeit, hanem a megfelelő helyen, a megfelelő időben alkalmazzák a szerkezetet, és nem foglalkoznak a helyességével vagy a helytelenségével. Ideális helyzetben így lenne ez itt is. De a nyelvész nem lenne nyelvész, ha nem próbálná meg föltérképezni, mi miért működik úgy a nyelvben, ahogy. És ha esetleg nem találja a miérteket, akkor legalább megpróbálja leírni magát a nyelvi formát, a működését, a szabályszerűségeit.

Vizsgálódjunk hát mi is! Szepesy Gyula írja egy helyen, hogy a létige + határozói igenév szerkezet a cselekvés vagy történés eredményének kifejezésére jött létre: a csónak ki van száradva, a szűr ki van cifrázva, az emberek be lettek oltva. A fölsorolt példákban az alanyok (csónak, szűr, emberek) elviselői (páciensei) annak, ami a mondatbeli cselekvés vagy történés eredményét jelenti: a csónakot a nap szárította ki, a szűrt hozzáértők cifrázták ki, az embereket pedig egészségügyi személyzet oltotta be – csak éppenséggel nem nevezzük meg a valódi végrehajtókat, mert nem tartjuk fontosnak a kilétüket. De az is lehet, hogy egyszerűen csak nem ismerjük a cselekvőket vagy nem akarunk vesződni az összes érintett megnevezésével: a könyv példásan lett összeállítva (a szerkesztők jóvoltából), a gyerekek szépen fel lettek nevelve (a családtagok jóvoltából) stb.

Feltételezhető, hogy a személytelenség és a német nyelvvel megalkotott téves árukapcsolás miatt emlegetik például a hallgatóim a létige + határozói igenév szerkezetet a „magyar passzívként”. A jelentés ügyében lehet némi igazságuk, nyelvtanilag viszont – az előző írásban kifejtettek alapján – nincsen, és hát azt is tudni kell, hogy a magyarban a passzív ige a talán egyre kevésbé használatos -atik/-etik, -tatik/-tetik képzős igeszármazék: a vers elmondatik, a modell lefestetik, a világ elhagyatik stb. És figyeljük még meg, mert fontos: az eddig tárgyalt igék mind tárgyasak: elmondani, lefesteni, felnevelni és összeállítani csak VALAKIT vagy VALAMIT lehet.

Persze ha a szerkezet csak valamiféle eredmény kifejezésére alkalmazható szabályosan, akkor ki kell zárnunk azokat az igéket, amelyek eleve eredményt jelentenek (János tudja a leckét – A lecke tudva van), és azokat az igéket is, amelyek folyamatot jelölnek, és nincs bennük befejezettség (dugul – A csap dugulva van).

Az olvasó nyilván egyre türelmetlenebb, és jogosan: érjünk már el ahhoz a ponthoz, ahol a macska fölmászik a fára! Példamondatunkban az alany aktív résztvevője (ágense) a cselekvésnek, ahogyan az alatta következő példákban is:

A macska föl van mászva a fára.
A család el lett utazva.
Kati hozzá van menve Viktorhoz.

Fölmászik, elutazik, hozzámegy. Miért szabálytalanok az ezekből képzett alakok? Mi lehet velük a baj? Vegyük elő a képzeletbeli listánkat, és pipáljuk ki azokat a jellemzőket, amelyek az előzőek alapján igazak lehetnek erre a három igére:

  Páciens vagy ágens az alany? Tárgyas az ige? Befejezett jelentésű az ige?Az ige eleve statikus, állapotjelentésű? Eredmény
fölmászik a macska ágens nem igen nem A macska föl van mászva.
elutazik a család ágens nem igen nem A család el van utazva.
Kati hozzá-megy ágens nem igen nem Kati hozzá van menve.

Íme a recept. De továbbra is ember legyen a talpán, aki megérti, ami a magyar anyanyelvű beszélők fejében zajlik a létige + határozói igenév szerkezet kapcsán! Ha kicsit el akarunk igazodni a nyelvi útvesztőben, akkor szemfülesen megállapíthatjuk, hogy a befejezettség szükséges, de nem elégséges feltétele a szerkezet alkalmazásának. Viszont ha ehhez az alany mint ágens párosul, és az ige tárgyatlan, sőt arra is képes, hogy folyamatot fejezzen ki, akkor a macska jó eséllyel nem mászhat föl a fára. Kíváncsi lennék most a cikk elején még diadalittas arccal figyelők tekintetére: bizonyára sokan legyintenek e bonyolult eszmefuttatást olvasva (!); mások megvilágosodnak, megint mások azt mondják: tudományos okoskodás ez az egész. Pedig a macska tényleg nem lehet fölmászva a fára.

Jó tanács: ne is engedjük, mert a végén tűzoltókat kell hívni, hogy leszedjék a lombkoronáról, és a nagy riadalomban még a zöldre festett rácsos kapunak is baja eshet.

A szerző a Kazinczy Műhely tagja.