Nyelvi tévhitek: Alanyi jogon
Ez nekem túl elvont! – hangzik el az ember szájából akkor, ha egy ügyet, problémát nagy erőfeszítésünkbe kerül megoldani, megérteni. Ilyenkor valójában referenciahiányban szenvedünk: tárgyi tudás híján nem feltétlenül tudjuk összekapcsolni az összetartozó fogalmakat, viszonyokat, és minden erőfeszítésünk ellenére a siker távolinak tűnhet. A nyelv is szolgáltat példát olyan esetekre, amelyekben – gyakorlat és elemzés ide vagy oda – elvontabb jelentésekkel találkozunk.
Ritkán járok szórakozóhelyekre. Ha előfordulok zenés-táncos alkalmakon, akkor általában társasággal megyek. Mivel a baráti társaságom tekintélyes része dohányzik, ha nem akarok kimaradni a közösségből, nem dohányzó lévén is csatlakoznom kell hozzájuk, amikor kimennek elszívni egy szálat. Egy ilyen alkalommal a Tilos dohányozni! felirat alatt álltunk meg. Amikor a többiek már éppen gyújtottak volna rá, egyikük hozzám fordult, és megkérdezte: Mi van oda írva? Mit tilos csinálni? Én pedig rávágtam: dohányozni! Csak utána jöttem rá, hogy ebben a rövid párbeszédben egy örökös nyelvi félreértésre találtunk tökéletes példát. Nézzük meg, hogyan!
A megértésben a következő példák lehetnek segítségünkre – kiegészítve a történetben foglaltakat:
Tilos dohányozni!
Fölösleges hangoskodni!
Jó énekelni!
Sokan meglepődhetnek, amikor azt mondom: a dohányozni, hangoskodni, énekelni szavak mind alanyok a mondatban. Jó páran összevonhatják most a szemöldöküket, hiszen az Alanyi jogon előző írásában pont azt fejtegettem, hogy az alany kérdése a mondatban csak a Ki(k) vagy Mi(k)? + az állítmány lehetnek, itt pedig az ember csípőből így kérdez:
Mit tilos?
Mit fölösleges?
Mit jó?
És automatikusan jönnek a válaszok is:
Dohányozni!
Hangoskodni!
Énekelni!
Élnünk kell a gyanúperrel, hogy valami itt akkor még sincsen rendben. Ha az alany kérdése a Ki(k)? vagy Mi(k)?, akkor hogy kerül képbe a Mit? (esetleg a Kit?) kérdés, amely tudvalevő, hogy a mondat tárgyához tartozik? Nos, a kérdésre a választ az ismerősömmel folytatott párbeszéd adja meg.
A tiltás a történetben valamilyen cselekedetre vonatkozott (a dohányzásra), és ő így is kérdezte meg: mit tilos csinálni? Azaz a kérdésben benne volt a tárgyat vonzó főnévi igenév, amelyet a kérdések rövidebb alakjakor általában elhagyunk. Így lesz a kérdésből a rövidebb mit tilos? mit fölösleges? stb. alak. A nyelvérzékünk ilyenkor nem vizsgálja, és nem is gondolunk bele abba, hogy diplomatikusan elhallgatjuk a tárgyas szerkezet alaptagját, vagyis azt a szót (csinálni), amelyik tulajdonképpen a kérdőszót (mit) meghatározza.
Amikor elemezzük a fenti mondatokat, a helyes kérdések a következők: Mi tilos? Mi nem szabad? Mi jó? Az ezekre a kérdésekre adott válaszaink lesznek a mondatok alanyai. Nézzük meg az eddigieket táblázatszerűen!
| Kérdés | Válasz | Mondatrészi szerep |
| Mi tilos? | dohányozni | alany |
| Mi fölösleges? | hangoskodni | |
| Mi jó? | énekelni |
Ez tehát az alaphelyzet. Ha azonban a kérdést úgy tesszük föl, ahogyan a nyelvhasználatban gyakran előfordul, akkor fontos látni, hogy eleve teszünk egy (egyébként „elrejtett”) alanyt a mondatba, és onnantól kezdve már csak a tárgyra kérdezhetünk rá:
Mit tilos (csinálni)? Dohányozni! – Mit tilos?
Mit fölösleges (csinálni)? Hangoskodni! – Mit fölösleges?
Mit jó (csinálni)? Énekelni! – Mit jó?
Az már valóban csak hab a tortán, hogy az előző mondatok alanyai nem is valóságos vagy kitalált személyek, esetleg más élőlények, hanem elvont cselekvésfogalmak. Egy kicsit olyanok ezek, mint az -ás/-és képzős főnevek: dohányzás, hangoskodás, éneklés – ezek ugyanis szintén elvontan fejezik ki a bennük foglalt jelentéseket. Ilyen formában gyakorlati értelmet nyer az a megállapítás, amikor valaki bosszúsan legyint egy bonyolultnak tűnő ügyre: Ez nekem túl elvont! És hát íme a bizonyíték: a mondat alanya is lehet elvont jelentésű, ha megfelel a nyelvtani kritériumoknak. Nem kerülhetjük meg tehát a helyes kérdésfeltevést, és a mögöttes, a gyakorlatban „elhallgatott” nyelvi szerkezetek fölött sem hunyhatunk szemet.
Az előző mondatokhoz hasonló nyelvi szerkezeteket olykor megbolondítja egy másik mondatrész is: a nekem, neked, nekünk, nektek stb. személyes névmások szerepe, amely a tapasztalatlan mondatelemzőt könnyen összezavarhatja.
Nekem tilos dohányoznom!
Nektek aztán tényleg fölösleges hangoskodnotok!
Mindenkinek jó lesz énekelnie!
Bizony ezekben a mondatokban sem a logikai alanyra utaló nekem, nektek, mindenkinek névmások lesznek a grammatikai alany kifejezői, hiszen nem alanyesetben vannak! Mindegyik szón megtalálható a -nak/-nek határozórag, amely miatt az adott mondatrészek csak határozók, méghozzá részeshatározók lehetnek. Nem is csoda, hiszen a részeshatározó alapvetően azt fejezi ki, hogy az adott cselekvés vagy történés kinek a javát vagy kárát szolgálja. Lássuk ezt is táblázatban!
| Kérdés | Válasz | Mondatrészi szerep |
| Kinek tilos? | nekem | részeshatározó |
| Kinek fölösleges? | nektek | |
| Kinek lesz jó? | mindenkinek |
Azt hiszem, mindannyian jogosan mosolygunk azon, hogy egy egyszerű, spontán párbeszéd micsoda gondolatmenetekre késztetheti az embert. Pedig az előzőekben eloszlattunk egy újabb tévhitet!
Persze föltehetjük a kérdést, hogy ha ezek az egyszerű mondatok ennyire összezavarhatják az embert, akkor mi van a hivatalos szövegekkel, amelyek ugyan a korrekt tájékoztatásra és a precízségre törekednek, mégis sokszor megnehezítik a legelemibb feladatok – akár állampolgári kötelességek – határidős elvégzését? És ha igazán a gyakorlat oldaláról szeretnénk megragadni a dolgot: hogyan segíthetünk magunkon az iskolai mondatelemzéssel, ha egy nagyon bonyolult szöveggel találkozunk? Mert nem kérdés, hogy hasznát vehetjük a nyelvtanórákon megszerzett tudásnak. Az Alanyi jogon következő része ezt a kérdést járja majd körül.
Dr. Pölcz Ádám
#nyelvműhely
Nyitókép: Shutterstock/Pisit Koolplukpol