A Csak üres retorika? első részében felidéztük, hogy az ókori szerzők szerint a szónoknak öt feladata van:

1. A téma feltalálása, az anyaggyűjtés és az érvek megalkotása, vagyis az inventio.
2. A feltalált anyag elrendezése, vagyis a dispositio.
3. A szöveg kidolgozása, díszítése, a megfelelő stílus megteremtése, vagyis az elocutio.
4. A szónoklat emlékezetbe vésése, vagyis a memoria.
5. A beszéd előadásának megtervezése, majd az előadás, vagyis a pronuntiatio.

Ezután feltettük a kérdést: mi mást csinál napjainkban egy riporter, egy reklámszakember vagy egy internetes tartalomalkotó? Itt az ideje a válasznak.

Mai szónokok

Napjainkban is létezik a „hagyományos” szónoki beszéd. Elég csak arra gondolnunk, hogy a jelenkor politikusai is szoktak beszédeket tartani mind a parlamenti vagy önkormányzati ülésteremben, mind nyilvános eseményeken. A régebbi korokhoz képest csupán annyi a különbség, hogy figyelembe kell venniük a nem látható közönséget is, akik valamely infokommunikációs eszköz közvetítésével nézik, hallgatják a beszédet.

A retorika tulajdonképpen a törvényszéki tárgyalásokon alakult ki, s a mai bíróságokon is elhangzanak vád- és védőbeszédek, ítélethirdetések. Értekezleteken, üzleti tárgyalásokon szintén sokan gyakorolják a retorikát, amikor tanácsadó vagy bemutatóbeszédet tartanak, illetve meg akarják győzni a hallgatóságukat valamiről.

Szónok-e az (újság)író?

Bár az ókori retorika elsősorban a szóbeli kommunikáció tudománya volt, az írásbeli fogalmazásnak is jutott szerep.

A szónoklat és az írott szöveg megalkotása nagyon hasonló feladat. A szónok és az író feladatai többségében megegyeznek. Az írott szöveg alkotójának ugyan nem kell megtanulnia a szövegét, de a memória az írásbeli szövegalkotás során is fontos tényező. Az előadásmód (hangzás, mimika, taglejtés) megtervezését a szöveg külalakjának tervezése váltja fel. A szövegfonetikai eszközöket és a gesztusokat, mimikát egyéb nem nyelvi jelek (kiemelések, írásjelek, betűtípus, betűméret) helyettesítik.

Az írásbeliség műfajai, így a sajtóműfajok – beleértve az elektronikus média műfajait is – a beszédfajtákból, illetve a beszédrészekből fejlődtek ki. A klasszikus retorika három fő beszédfajt különböztet meg: a törvényszéki, a bemutató- és a tanácsadó beszédet.

A törvényszéki beszéd szinte elhagyhatatlan része az elbeszélés, amelyben ismertetik az esetet (mi történt). Mára az elbeszélés önálló műfajjá lett, a múltban történt eseményeket – amelyek persze lehetnek fiktívek is – mondja el. Persze ma is része sok egyéb műfajnak is, gondoljunk a tudósításra vagy a riportra.

A tanácsadó beszéd a jövőre vonatkoztatva fogalmaz meg ajánlásokat (rá- vagy lebeszél valamire, illetve valamiről), fontos összetevője az érvelés (természetesen a törvényszéki beszéd sem nélkülözi az érvelést). Az ajánlás és a hirdetés, a reklám vagy a kampányszöveg a tanácsadó beszédre vezethető vissza.

A bemutatóbeszéd tárgya a szép vagy a rút, az alapvető fogalmazástípusok közül a leírás és a jellemzés tulajdonképpen bemutatóbeszéd, illetve bármely ezek valamelyikét tartalmazó írásbeli vagy szóbeli műfaj a bemutató beszédfajból fejlődött ki.

De az újságírás még mindig „hagyományos”, csak a beszélt szöveget az írott szöveg váltotta fel. Létezik vajon a retorikának nem hagyományos felhasználása is?

Retorika és média(szöveg)

Platón meghatározása szerint a retorika „a lelkek irányítása beszédek révén” (Phaidrosz 261a). Arisztotelész a Rétorikájában így definiálja a retorikát: „A retorika olyan képesség, amely minden egyes tárgyban feltárja a meggyőzés lehetőségeit.”

A Gutenberg-galaxis névadója, Marshall McLuhan az ember kiterjesztésének nevezi a médiát az Understanding Media című művében. A média nyilvános kommunikáció, s szövegeiben nagy szerepet kap a meggyőzés, legyen szó politikai vagy társadalmi célú meggyőzésről vagy a reklámról. Vajon ezek a „nagyon mai” médiaszövegek is retorikusak? Vizsgáljunk meg! Ebben a részben a koronavírus-járvány következtében született médiaszövegeket vesszük górcső alá.

A járvány kezdete óta rendszeresen megjelentek a médiában a kormányzati tájékoztató videók (amelyek elérhetők ezen az oldalon). A szöveges példák az Ismerje meg a kormány járvány elleni legújabb intézkedéseit címmel a YouTube-ra 2020. november 12-én feltöltött videóból származnak.

Retorikai jellegű megnyilatkozások a retorikai szituációban születnek.

A retorikai szituáció szervezőelve a szükséglet, az egyén igénye, hogy valamilyen problémát a beszéd segítségével oldjon meg, a beszéd útján érje el a célját. A járvány kapcsán is olyan tökéletlenségről van szó, amelyben változást lehet elérni a diskurzus útján. Két ilyen is van: az egészségügyi rendszer elégtelen kapacitása s a különféle ellenvélemények. Az első cél meggyőzni az embereket a járvány terjedését lassító cselekvés fontosságáról. A másik, alapvetően kommunikációs jellegű tökéletlenség, hogy a járvány kezdetén feltűntek a járványtagadó, a veszélyt relativizáló és oltásellenes vélemények, amelyek a vírus terjedésének lassítását célzó kormányzati intézkedések ellen hatnak. Ezek cáfolása, illetve hatásuk ellensúlyozása is a tájékoztató kampány egyik célja.

A retorikai szituáció fontos összetevője a kényszer, amely megszólalásra készteti a beszélőt. Esetünkben a külső kényszer maga a járvány. Összetettebb a belső kényszer megtalálása: mi késztette a kormányzati döntéshozókat a tájékoztató és meggyőzést szolgáló kampány megrendelésére? Jelen lehet benne a valódi aggodalom a veszélyeztetett lakosság iránt, de emellett a (politikusi) népszerűség növelésének vágya és olyan személyes érdekek is, mint az újraválasztás.

Ahogy korábban említettük, a klasszikus retorika három alapvető beszédfajt ír le, a törvényszéki, a bemutató- és a tanácsadó beszédet. A járványügyi tájékoztatók elsősorban a tanácsadó kategóriába tartoznak, de be is mutatják (és dicsérik) az intézkedéseket, tehát a bemutatóbeszéd jellemzői is megtalálhatók bennük.

A retorika az érvelésre vonatkozóan megkülönböztet művészeten (mesterségen) kívüli és retorikán belüli bizonyítékokat. A külső bizonyítékokat nem a szónok hozza létre, azokat csak felhasználja, ilyenek az adatok, statisztikák, dokumentumok, törvények, tanúvallomások stb. A belső bizonyítékokat a szónok hozza létre a beszéde során, ezek háromfélék lehetnek: az éthosz a szónok jelleme, ahogy a beszéd során megmutatkozik, a pathosz a hallgatóságban keltett érzelmekkel érvel, a logosz pedig a kvázi logikai érveket vonultatja fel.

A videókban a külső bizonyítékok a felhozott adatok, statisztikák, ezekre olykor csak utalás történik, de ezek akár ellenőrizhetők is: „erőteljesen terjed”, illetve „kórházaink felkészültek”.

Az éthoszt elsősorban a látható szónok hitelessége teremti meg.

Azért beszélünk látható szónokról, mivel az üzenet feladója természetesen nem egy személyben a beszélő, sőt nem elsősorban ő, hanem a kampányt megrendelő intézmény a „megrendelő”. A tájékoztató videók többségében Győrfi Pál a látható szónok. Győrfi Pál hitelességét elsődlegesen a szakmai háttere adja, ő az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) szóvivője, az OMSZ pedig az egyik leginkább elfogadott intézmény. Természetesen nem hagyatkoznak az alkotók a hallgatóság emlékezetére, ezt a tényt felirat jelzi a szónok feltűnésekor, noha a videókban nem a mentők szóvivőjeként, hanem kvázi kormányszóvivőként közreműködik Győrfi Pál. Az éthoszt szolgálja a szakmai hitelességen túl a beszélő megjelenése, nyugodt hangja, mimikája, gesztusai is.

A pathosz az érzelmek feltüzelése révén ér el meggyőző hatást.

A formális logika az érzelmekre alapozott meggyőzést hibának minősíti, azonban a retorika nem nélkülözheti, mivel cselekvésre késztetni kizárólag ún. észérvekkel nem lehet, a pathoszt emiatt nevezik a meggyőzés motivációs útjának is. A videókban a fenyegetettség érzetének felkeltése és a megnyugtatás egyaránt jelen van. Fenyegető például: „A koronavírus erőteljesen terjed Európában. A fenyegetettség mozgósítóerejét azonban csak akkor lehet jól kihasználni, ha a kivédésére szolgáló „receptet” is megadjuk, s az elvárt erőfeszítés mértéke sem túl nagy. Ez itt megvan: csak be kell tartani az intézkedéseket és hordani kell a maszkot.

A logikai érvelés formailag egy ún. enthüméma.

Az enthüméma olyan csonka szillogizmus, amelynek a premisszái csak valószínűek. Ilyen a példaként használt videó befejezése: „Tartsuk be ezeket a szabályokat, és továbbra is viseljünk maszkot! Vigyázzunk egymásra! Együtt újra sikerülni fog!” A hiányzó premissza pedig: a szabályok betartásával elkerülhetjük a megfertőződést; ez a premissza is csak valószínű, s nem teljesen bizonyos.

Különböző érvforrásokra is találunk példát: összehasonlítás, ok-okozat, hasznosság. Az összehasonlítást az „újra” szó képviseli, amely egyben példával való érvelés is: egyszer már sikerült. Az ok-okozati érvelés mintája: a koronavírus terjed → a kórházak felkészültek + az orvosok, ápolók dolgoznak + a kormány intézkedik → tartsuk be + maszk → együtt újra sikerülni fog.

Láthattuk, hogy a járványügyi tájékoztatók mint médiaszövegek igazi retorikai alkotások: felépítésükben és érvelésükben követik a retorika tanításait.

A következő részben a reklámot vizsgáljuk meg a retorika eszközeivel.

Lózsi Tamás

Nyitókép: Shutterstock/lightpoet